Kezünkbe került egy régi iratcsomag, amely egy bizonyos somogyi Szabó család történetéről árulkodik a 20. század első feléből. Ebben egy bizonyos Cunard császári és királyi hajózási társaság „hazafias üdvözlettel” arról értesíti Szabó József urat, hogy a legnagyobb örömmel elszálltja Amerikába, amennyiben az útiköltséget befizeti, és mindössze húsz korona előleg befizetésével biztosíthatja helyét a járaton. A teljes hajójegy 210 korona volt, nem tudni, a legolcsóbb fajta-e, a III. osztályon. (Teljes kép a cikk végén.)
Kitántorgott Amerikába pár millió emberünk
Hogy a húsz korona mit ért akkoriban, arról a Kivándorlás blog írásából idézünk: „A kivándorlók többségének mégis hatalmas megterhelést jelentett a hajójegyek megvásárlása: 1900 körül egy férfi mezőgazdasági munkás éves bére körülbelül 180-200 korona volt (egy női munkás viszont csak 140-160 koronát keresett), miközben a hajójegyek ára 160-200 korona között volt, ami rendszerint még nem tartalmazta a vonatjegy árát a kikötőig”.
Ezek szerint tehát az igazán szegényeknek, akik leggyakrabban kivándoroltak akkoriban, komoly tőkével, legalább 1-2 éves bérnek megfelelő megtakarítással kellett rendelkezniük akkoriban, ami egészen biztosan sokakat visszatartott. Így is sokaknak sikerült, a jelenlegi Magyarország területének durván háromszorosára rúgó Nagy-Magyarországról legalábbis egy egyetemi tanulmány szerint „a kikötői regisztráció szerint a századfordulóig közel félmillióan, 1900-1913 között pedig már másfél millióan vándoroltak ki Amerikába”.
Nem akartak kint maradni
A tanulmány leírja azt is, hogy „a magyar kivándorlók száma legfeljebb 450 ezerre tehető. A kivándorlók többsége a felvidéki, igen mostoha gazdasági és természeti körülmények között élő szlovák és rutén lakosság köréből való volt. A kivándorlók többsége nem akart véglegesen külföldön maradni”.
(Fotó: Wikipedia) |
Mi a helyzet ma? Egy olcsó repülőjegy Angliába vagy Németországba pár heti fizetésből is kijön, még az alacsony fizetésűeknél is. Észak-Amerika sem elérhetetlen, ha valaki kap vízumot (Dél-Amerikában pedig nem kérnek ilyet). Csakhogy sok más költséggel is kell számolni.
Drága a bajor garzon
Akinek albérletre van szüksége, attól pár havi kauciót biztosan el fognak kérni, Németországban például híresen megdrágult a lakhatás, az első fizetésig is ki kell jönni valahogy. Fix állást is nehéz Magyarországról szerezni, sokszor előbb ki kell menni, szállást keresni, és utána jöhet az elhelyezkedés.
Emiatt pár ezer eurós, 1-2 millió forintos tartalék alatt állítólag istenkísértés még az európai országoknak is nekivágni. Kivétel persze azon pár tízezer honfitársunk, aki Ausztriába ingázik, itthon alszik, de kint dolgozik, félig itt, félig külföldön él.
Van mit eladnod?
Egy minimálbérből élőnek, vagy még rosszabb, közmunkásnak, elszegényedett, tartalékok nélkül élő dolgozónak ma Magyarországon nincs sok esélye pár ezer eurót sem összeszedni, hacsak nem ingatlanja, ingóságai eladásából. A nyelvtudás és szaktudás hiányán kívül ez ma is sokakat visszatarthat a kivándorlástól. (A múlt század eleji kivándorlásról magyar dokumentumfilm is készült "Hunky Blues - Az Amerika Álom" címmel.)
(Fotó: Eidenpenz József) |