Kutatási modellünk szerint a versenyképesség elsőszámú fókusza a társadalmi jólét növelése – mondta Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központ igazgatója és volt gazdasági miniszter a Privátbankár Versenyképesség 2014 konferenciáján. A fejlett országokban azonban a vállalatok a jólét mintegy kétharmadát állítják elő, csak a többi az egyének és a kormányzat produktuma, ezért a vizsgálódásunk központjában elsősorban a vállalatok vannak – tette hozzá.
A válság még köztünk van
A kutatóközpont kérdőíves felmérésekkel gyűjtött adatokat arról, mit gondolnak a vállalatvezetők a saját helyzetükről. Ami persze nem feltétlenül a pontos valóságot tükrözi, csak azt, mit gondolnak arról a vállalatvezetők. Minden alkalommal több, mint háromszáz vállalat legalább négy csúcsvezetője szerepelt a felmérésben, összesen több mint 1200 fő.
A tavaly az év második felében elvégzett felmérés középpontjában a kis- és közepes vállalatok álltak, erről a közelmúltban készült el egy gyorsjelentés. Az eredmények szerint a 2008-2009-es válság hatásait a vezetők súlyosabbnak vagy sokkal súlyosabbnak ítélik meg, mint amire a válság kirobbanásakor számítottak. Sokak szerint még mindig legalább egy évet vagy még többet kell várni a fellendülésre.
Nincs pénzük az embereknek
Az elhúzódó válság fő tünete a vezetők szerint a belföldi fizetőképes kereslet visszaesése. A kérdésekre adott válaszokból az is kiderül, hogy nem a nemzetközi helyzet romlása okozta a mély hazai válságot, az ország már akkor mély válságban volt, amikor a nemzetközi események megindultak. A kereslet visszaesése olyan tovagyűrűző hatás, amely az egész vállalati szektorra rányomja a bélyegét.
Sok vállalat igyekezett exportbővítéssel enyhíteni a belföldi kereslet visszaeséséből fakadó gondokat, ez sokaknak sikerült is. A válság az alkalmazkodás kikényszerítésén keresztül előhozott egy exportpotenciált a vállalati szektorból.
Nincs is mire hitelt felvenni
A vállalati szektort évtizedek óta kutató Chikán személyes tapasztalata szerint, amellyel az MNB képviselőjének nyitóelőadására is reagált, sok cég nem is akar hitelt felvenni. „Nem az a baj, hogy nincs hitel, hanem az, hogy nincs mire felvenni” – mondják sokan. Ezért eleve nem is kérnek hitelt.
A vállalatoknak a kormányzat működéséről nagyon rossz véleménye van, bár ez nem újdonság, a szakember sok évtizedes működése során kisebb-nagyobb mértékben mindig ezt tapasztalta. Ám most a helyzet sokkal rosszabb az átlagnál, a válaszadók 80 százaléka szerint a kormányzat nem járul hozzá a vállalatok működésének elősegítéséhez.
Adózni muszáj, de hogyan?
Hasonló az adózás kérdése, hiszen adózni soha senki sem szeret, de ilyen mértékű negatív megítélést, mint most, ezen a területen sem mértek még. Nem is csak az adózás mértéke, az adók szintje a probléma, hanem inkább az adórendszer változásai, kiszámíthatatlansága. A panaszok középpontjában egyébként főleg a társadalombiztosítási járulékok állnak.
A társadalmi környezet változása, mint a korrupció, feketegazdaság, vagy például a helyi közigazgatás, a felsőoktatás hiányosságai a jelek szerint nem izgatják különösebben a vállalkozókat. Úgy tűnik, a vállalatok belefáradtak ezekbe a dolgokba, a feketegazdaságot és a korrupciót sajnálatos módon a magyar gazdaság integráns részének tekintik már. Ami nem jó, mert ettől még negatívan befolyásolja az üzleti tevékenységet, de kénytelenek megszokni, együtt élni vele.
Nem költenek az emberfőkre
A vállalatok ugyanakkor úgy tűnik, adekvát válaszokat adtak a makrogazdasági folyamatokra. Korábban inkább visszahúzódó, az utóbbi időben inkább fókuszáló stratégiát folytatnak, azaz egy-egy területre koncentrálva próbálnak sikeresek lenni.
A válaszok alapján egyre erősödik a felismerés azzal kapcsolatban, mely területeken kellene változtatni, de az nem, hogy hogyan. A legrosszabb eredménye ennek a felmérésnek a professzor szerint, hogy az emberei erőforrás-menedzsment szempontjából nagyon le vagyunk maradva. A vállalatok 47 százaléka egyetlen fillért sem költ képzésre, és átlagosan a bevételek mindössze kettő százalékát fordítják ilyen célokra. Az innovációs tevékenységük is sokkal alacsonyabb annál, mint ahogy ezt az európai kihívások megkövetelnék.
Nem a politika, a vállalat a fontos
A magyar társadalom kilábalásának esélyei mindezek ellenére is inkább az üzleti szférában vannak. Nem hiszek abban, hogy a politika vagy bármilyen társadalmi jellegű mozgalom segítségével lehetne kilábalni a jelenlegi helyzetből – tette hozzá Chikán Attila saját véleményeként.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
