Tudomásul kell venni, hogy a gazdaság fejlődésével párhuzamosan a dolgozók készségeivel kapcsolatos elvárások komoly mértékben megváltoztak. Ahhoz, hogy egy ország sikeres legyen, ezeket a készség-elvárásokat viszonylag gyorsan le kell követnie az oktatásnak.
Leszerepeltünk a PISA-n
A jelen időszakban a korábbiaknál jóval komolyabb súllyal esnek latba a kommunikációs és a problémamegoldó-képességek. A 2012-es PISA-teszt szerint a hazai gyerekek 38 százaléka a legalacsonyabb besorolást kapta a problémamegoldás terén, míg a legjobban teljesítők aránya nagyon csekély.
Varga Júlia szerint téves képzelés, hogy a szakiskolai képzést kellene erősíteni, hiszen az, hogy ma milyen szakmára van szüksége a gazdaságnak, aligha felel majd meg annak, hogy a jövőben milyen szakmákra lesz kereslet. Erre már csak azért sem lehet alapozni, mert a cégek 3-5 éves időtávra rendelkeznek üzleti tervvel, és igen kicsiny részük bármilyen létszámtervvel – ezen az alapon aligha lehet jogos az az elvárás, hogy a saját jövőjükkel sem tisztában lévő cégek nyilatkozzanak a jövő szakiskolai képzésének irányáról.
Mi a baj a szakképzéssel?
A magyar szakképzés alapvető gondja, hogy nem fordít kellő figyelmet az alapkészségek elsajátítására. Mindez azért furcsa, mert statisztikailag bizonyított, hogy a cégek megfizetik a magasabb általános végzettséget (érettségit) azonos munkakörben dolgozók között is (bár a többletfizetés aránya az alacsonyabb végzettséggel bíró dolgozókkal szemben csökkent az elmúlt évtizedekben).
Ugyancsak furcsa, hogy a keresett szakmák és a romló pozícióban lévő szakmák lényegében átfedik egymást – ez szintén az alapképzettség hiányára vezethető vissza: a hiányszakmákban azért van folyamatos munkaerő-kereslet, mert a jelentkezők (jó eséllyel az alapképességek hiánya miatt) még az ottani elvárásokat sem ütik meg.
A magyar szakmunkások számos területen komoly lemaradásban vannak a nyugat-európai kollégáikhoz képest: a magyar szakmunkások 0,8 százaléka beszél angolul, a dán szakmunkások között 65 százalékos ez az arány. Míg az átlag magyar szakmunkások 14 százaléka vett már részt képzésben, Dániában ez az arány 53,5 százalék.
Nincs is diplomás túlképzés?
A másik vitatott téma a felsőfokú túlképzés kérdésköre, ám Varga Júlia szerint itt is tévedésben vagyunk: a diplomások arányában az OECD-országok alsó ötödében vagyunk – fiatalok között is –, miközben a gazdaságban sikeres országokban a (fiatal) diplomások aránya többszöröse a hazainak.
Pedig a cégeknek szükségük van a képzett munkaerőre: az OECD országok közül a második legnagyobb a bérprémiuma a hazai diplomásoknak a középiskolai végzettséggel bírókkal szemben.
Az MTA munkatársa szerint azt, hogy rossz a hazai felnőttképzés kibocsátási aránya, azok az adatok cáfolják, amely szerint viszonylag átlagos minden felsőoktatásból kikerült diplomás elhelyezkedési ideje. S bár a „buliszakokon” végzők között az átlagosnál nagyobb a nem a szakterületen elhelyezkedők aránya, ezt ugyanakkor magyarázza, hogy a pályaelhagyó fiatalok átlagosan 4 százalékkal magasabb jövedelmet vihetnek haza, mint a szakmában maradók.
Mindkét oldalról meglenne az igény
Úgy fest, hogy ma Magyarországán a felsőoktatás igyekszik kitölteni azt az űrt, amit az alapoktatás hiányosságai hagynak a rendszerben – vélekedett Györgyi Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatója. Szerinte a komolyabb tudás iránt a fiatalok körében is ott az igény, hiszen ők maguk szembesülnek azzal, hogy a munkaerőpiac elégedetlen a jelenlegi teljesítményükkel.
Komáromi Róbert, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal igazgatója szerint hazánkban a fiatalok (15-24 évesek) munkanélküliségi rátája a Dunántúlt leszámítva 25 százalék feletti, ám ha arról gondolkodunk, hogy hova is mehetnek a hazai fiatalok, érdekes adat, hogy olyan nagy, akár célpiacnak látszó városok, mint Brüsszel, London vagy épp Róma magasabb munkanélküliségi rátával bírnak a fiatalok között, mint bármely magyar régió.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
