Kiszámolták: Nem is lett volna olyan olcsó az IMF-hitel?

A 3,25 milliárd dolláros dollárkötvény-kibocsátás a sikeres kibocsátások minden jellemzőjét magán viseli: a kereslet megnyugtatóan erős volt, a kibocsátott mennyiség várakozáson felül van, az ára sem okozott csalódást (a meghirdetett felár-sáv alján adták el a papírokat). A másodpiaci kereskedésben is népszerűek egyelőre az új magyar dollárkötvények. Mégis sokan fanyalogtak, hogy az IMF-hitel “két és fél százalékon” mennyivel olcsóbb lett volna például a 4,2 százalékos kamatot fizető ötéves dollárkötvénynél – írja az Aegon Alapkezelő blogja.

Az SDR az nem dollár

A szerző szerint bár az IMF-hitel kamata 2,5 százalék, ez a hitel az Valutaalap speciális devizakosarában, SDR-ben jönne, amiben jen, font, dollár és euró van. Ezt tiszta dollár-alapra hozva magasabb számot kapunk 2,5 százaléknál. Másrészt pedig az említett 2,5 százalékos IMF-hitel futamideje nem öt év, hanem valahol három és fél körül lehet. Ezen a futamidőn a piaci forrás is olcsóbb lett volna, mert a magyar felár (CDS) és a dollárhozamok egyaránt meredeken emelkedő tendenciát mutatnak az egyre távolabbi futamidőkön.

(Fotó: IMF fotóblog)

Az IMF-hitel így körülbelül 80 bázisponttal lenne olcsóbb, mint a piaci. Amiért nem érdemes ezért az évi hatmilliárd forintért sem lehajolni, az kettő plusz egy dolog – véli a szerző. Az első, hogy az IMF-hitel futamideje rövid, és nem alkalmas arra, hogy a magyar adósság lejárata rendesen szét legyen terítve. Újabb IMF-hitel esetén újabb öt évig problémázhatnánk azon, hogy hogyan újítjuk meg erősen koncentrált devizahitel-lejáratainkat.

Gazdasági szuverenitás, vagy legalább annak illúziója

A második, hogy IMF-hitelt akkor szoktak felvenni államok, ha a tőkepiacról nem kapnak. A tény, hogy nagy tétellel megmérettettünk a dollárkötvény-piacon, a forintkötvény-aukciók sikerének esélyét is növeli. Nem véletlen, hogy a kibocsátás piaci reakciója elsősorban a forintkötvények hozamcsökkenésében volt tetten érhető. Ezzel szemben az az üzenet, hogy IMF-hitelt veszünk fel, azzal lett volna egyenértékű, hogy a piacról nyilván nem kapnánk.

A plusz egy érv pedig az, hogy a gazdasági szuverenitás, vagy legalább annak illúziója így piaci finanszírozás mellett megmarad. Pláne, ha az Európai Bizottság túlzott deficit eljárása alól is kikerülünk. Azt, hogy a megnövekedett szabadsággal mit kezd egy a piac szemében nem kellően hiteles gazdaságpolitika, ezután fogjuk csak meglátni. De ettől még a dollárkötvény kibocsátás szükséges volt, és jól sikerült – teszik hozzá.

A pluszforintokat le kell kötni

Egy másik írás az IMF-hitelt nem a dollárkötvényekkel, hanem a forintforrásokkal veti össze. Olyan sokat mondták, hogy már elhittük, pedig a 2008-as IMF-hitel egyáltalán nem volt olcsó – idézi a Pénzügyi Szemle Online blogja Dedák István főiskolai tanár elemzését. Összességében a magyar alapkamatot fizettük ki érte, vagy még annál is többet. A magyar államnak ugyanis a Valutaalaptól lehívott eurómilliárdok a papíron szereplő 3-4 százalékos kamatnál jóval többe kerülnek. Kérdés, mennyivel többe.

Az elemzés arra jut, hogy a gigantikus devizahitel költségei kiegészülnek egy jelentős plusz tétellel, és a magyar állam végső kamatfizetési kötelezettsége megközelítőleg annyi, vagy még több is, mint a magyar jegybanki alapkamat. Ez a plusz kötelezettség elsősorban abból adódik, hogy a lehívott eurómilliárdokat forintra váltó jegybanknak ezt a magyar gazdaságba hirtelen bekerülő plusz forintforrást le kell kötnie.

Megnyugtatás végett mégis megérte volna?

Ellenkező esetben a monetáris logika szerint inflációs nyomást okozhatna. Az így lekötött forintokra viszont a jegybanknak kamatot kell fizetnie. Ezzel a kamattal kiegészül az IMF-nek fizetett 3-4 százalék, így - és még egy sor könyvelési tételen keresztül - adódik, hogy az IMF-hitel végső soron megközelítőleg annyiba fáj az országnak, mint a magyar jegybanki alapkamat - írják.

Az elemzés következtetése számos kérdést felvet. „Ha a különböző plusz tételeken keresztül valóban annyiba kerül az IMF eurója, mintha forintban adósodnánk el, akkor mégis mi értelme az IMF-től pénzt kérni? Nem lehetne valahogy a jegybankon keresztül megoldani a magyar állam finanszírozását, ahogyan például az amerikaiak teszik? Elképzelhető ugyanakkor, hogy mégis megéri az IMF-hez fordulni, mondván a hitellel védőpajzs kerül az ország fölé, ami megnyugtatja a befektetőket, akik így bizalmat szavaznak az országnak és stabilizálják a forint és állampapír piacot?” – veti fel a cikk.

A jó hír tulajdonképpen rossz?

Zsiday Viktor, a Citadella Alap kezelője azt írta a dollárkötvény-kibocsátásról, hogy „jó hír=rossz hír”. "A jó hír az, hogy Magyarországnak sikerült eladnia 3,25 milliárd dollárnyi államkötvényt. A rossz hír ugyanez. A finanszírozás devizarésze nagyjából kipipálva, IMF-re semmi szükség. Ugyanakkor innentõl fogva nincs sok oka a hazai kormányzatnak arra, hogy a befektetõk kedvére tegyen... A fõ kockázat tehát az, hogy a kormányzati gazdaságpolitika fellazul - tehát véleményem szerint ez a kibocsátás nem jó hír a forintnak, hanem rossz" - írta a szerző az Alapblogon.

Lesüllyedtünk már a Balkánra

A Concorde-VM Alap kezelője, Faragó Ferenc (internetes nevén Vakmajom) ezt írta a kötvénykibocsátás után szintén az Alapblogon (a szerző nem archivál, rendszeresen lecseréli a régi írását újra):

„Kelet-Európában nagyon rákaptak az államok idén a kötvénykibocsátásra. Nos, ha az árazásokat nézzük a tervezett és a már lezajott kibocsátásokból:

Lengyelország, 6 éves euró, 1,7 százalék

Törökország, 10 éves dollár, 3,47 százalék

Románia, 10 éves dollár, 4,5 százalék

Szerbia, 7 éves dollár, 5,2 százalék (terv)*

Magyarország, 10 éves dollár, 5,37 százalék”

(*A végeredmény 5,15 százalék lett. Hozamok éves szinten, százalékban – a szerk.)

„Magyarország most már tartósan kiesett a visegrádi régióból és a balkáni országcsoporthoz van árazva. Az ex társak közül a csehekről már nem is érdemes beszélni, ők teljesen beágyazódtak a Nyugatba, úgy vannak árazva, mint Ausztria vagy Svédország, 2 százalék körüli 10 éves hozammal.”