Tele van a sajtó azzal, hogy az állam mennyire nagylelkű mostanában a lakossági állampapírokkal, és ez így is van. Relatíve, más országokhoz képest ezek nagyon sokat fizetnek, és biztos, hogy sokkal alacsonyabb kamattal is meg lehetne oldani az államadósság finanszírozását. De ez nem jelenti azt, hogy minden megtakarítóval ilyen jók. Inkább csak megkegyelmeztek egy szűkebb körnek, a megtakarítással rendelkező magánszemélyeknek.
“Pénzügyi elnyomásnak”, a “megtakarítások kisajátításának” nevezik Nyugat-Európában is gyakorta az alacsony jegybanki kamatok, nulla közeli betéti kamatok, nulla közeli vagy az alatti állampapír-hozamok okozta helyzetet. Még a mérsékelt, “mainstream” sajtóban is, mert tény, hogy amikor 1,5 százalék körül mozog az euró-infláció, akkor az ez alatti kamatok mind veszteséget jelentenek. Ami végső soron az államnak, a kormányzatnak jó.
Akkor a magyar államnak most nagyon jó? Nagyon. Az MNB inflációs jelentésében van egy ábra, amely a reálkamatokat a “benchmark hozam” (állampapír-piaci referenciahozam) és a bankbetétek alapján határozza meg. (A reálkamat az infláció feletti, illetve alatti kamatot jelenti.) Ez most súlyosan negatív, évi három százalék körüli.
|
| (MNB) |
Vagyis aki egy év körüli (nem lakossági) kincstárjegybe vagy bankbetétbe fektet, az várhatóan minden száz forintból hármat el fog bukni a következő egy évben. Kis– és nagyvállalatok, bankok, befektetési alapok, biztosítói vagyonok (bennük lakossági pénzekkel), társasházak vagy alapítványok, egyesületek vagy egyházak. Amint az említett ábra mutatja, a mostani évtized elején még 1-2 százalék pozitív reálkamathoz lehetett jutni ezekből a megtakarításokból, az előző évtized második felében pedig a 4-5 százalék sem volt ritka.
Inflációs sokk után
Persze az infláció is más volt. A rendszerváltás után, a szocialista gazdaság összeomlása számos sokkot okozott, az infláció is elszabadult, 20-35 százalék közé. De még a kétezres évek elején is a tíz százalékot verdeste. (Lásd a második ábrát.) Tulajdonképpen a befektetőknek mindegy, hogy tíz százalék infláció mellett 12, vagy nulla százalék pénzromlás mellett két százalék kamatot kapnak. A gyakorlatban a magas kamatoknak pszichológiai hatása, plusz vonzereje van, ezt mutatta ki már több közvélemény-kutatás a pénzügyi szektorban.
Ám nem mindenki számára lényeges a diszkont kincstárjegyek hozama, és nem mindenki hagyja a bankban a pénzét, különösen nem az utóbbi években. Így a lakossági reálkamat kiderítéséhez más adatokat kell keresnünk. Volt, amikor az akciós betéteket keresték leginkább a befektetők, mostanában inkább az állampapírokat.
Az irányadó lakossági kamat
Irányadó mutató lehet az egy éves lakossági kincstárjegyek hozama, azok ugyanis rendszerint a múltban a bankbetétekkel versenyeztek. Ha túlságosan lemaradtak azoktól, akkor ha késéssel is, de igazítottak rajtuk.
Ábrázoltuk tehát a lehető leghosszabb időtávra, 2001-től a 12 havi inflációt és a hozzá tartozó egy éves lakossági állampapír-kamatot. A lakossági kamatot azonban visszamenőleg számoltuk, tehát 2001 januárjához az ábrán 2000. januári befektetéssel elérhető hozam – és a 2001 január/2000 januári infláció – tartozik. A befektetéseknél ugyanis előretekintő, az inflációnál visszatekintő adatról van szó, így azonban a kettő összhangba került.
Általában volt reálkamat
Amint az ábráról leolvasható, a zöld vonal, azaz az infláció és a kamat különbsége, a reálkamat az idő túlnyomó részében a pozitív tartományban mozgott. Eme bő 18 év átlagában pozitív volt a pénz hozadéka, a számtani átlag évi 2,2 százalék. (6,3 százalék volt az átlagos egy éves lakossági állampapír-kamat, és 4,1 százalék a havi inflációs adatok átlaga.)
Most viszont – pontosabban a 2018 márciustól 2019 márciusig terjedő időszakban – 1,7 százalékos negatív reálkamat alakult ki. Egy éve ugyanis csak 2,0 százalék volt az egy éves állampapír kamata. (Azóta ismét három százalék, ami nem garantálja, hogy a következő egy év reálhozama is pozitív lesz.)
Már ötször volt ilyen
Az ábráról az is leolvasható, hogy a reálkamat eléggé ugrál, széles értékek között mozgott, volt, amikor elérte az évi 6-8 százalékos sávot is. De az sem volt ritka, hogy mínuszba menjen, ez már az ötödik eset 18 év alatt. Egyszer, 2006 végén-2007 elején volt egy, a jelenleginél mélyebb mínuszos reálkamat, de valamivel rövidebb időn keresztül.
Ehhez képest a jelenlegi infláció-követő kötvények (PMÁP) kamatprémiuma az infláció felett 1,4, illetve 1,7 százalék. Tehát a sok éves reálkamat-átlagot sem éri el. Persze, ez világjelenség, nemzetközi összehasonlításban vagy más magyar megtakarításokhoz képest még így is pazar. Kérdés, mennyi változást hoz a tervezett nemzeti kötvény, ha majd meghatározzák végleges feltételeit.
Az olajfinomítók csúcsra járnak.
Rábízná a pénzét a mesterséges intelligenciára? Van, ahol már ezt is megteheti
