Az 1927 egy vizuális és előadó művészeti csapat, mely Suzanne Andrade és Barrie Kosky vezetésével újraértelmezte és megalkotta Mozart leghíresebb operáját. A premier a Berlini Komische Operben volt az LA Opera és a Minnesota Opera koprodukciójában 2012. november 25-én, és azóta is műsoron van mindhárom operaházban továbbá állandó turnéikon.
Egy unalmas remekmű, a Varázsfuvola
Mozart virtuóz művét, a Varázsfuvolát mindenki ismeri, mindenki látta… és a nagyobb áriákat leszámítva sajnos mindenki unta. Mindenki olvasta, hogy az 1791-es premier után a szabadkőművesek a nagy sikerre való tekintettel letiltották az előadást, mert Wolfie túl sok információt adott ki róluk a darabon keresztül. Neveket, helyszíneket, a páholy titkos szabályait szellőztette meg, ami jó néhány kellemetlenséget okozott a szervezetnek.
Mindenki ismeri az egyéb okfejtéseket is a darabbal kapcsolatban, amelyekkel nem nagyon tudunk mit kezdeni - hogy valójában kiről mintázta a Paminót, vagy hogy az Éj Királynőjének áriáját egy kisfiúra vagy épp egy mormotára írta.
Nem egyszerű a darab, ugyanis szimbolikája végtelenül bonyolult, az áriák végtelenül szofisztikáltak, nagy kihívás elénekelni őket, és ahhoz képest hogy operaelőadásról van szó, rengeteg benne a próza, mellyel az operisták nem tudnak megküzdeni. Persze ez nem is várható el tőlük, hiszen nem erre vannak képezve, egészen máshogy, máshonnan képzik a hangot mint a prózisták.
Rengetegen megpróbálták, de csak néhányuknak sikerült igazán
Ugyanakkor a mű megkerülhetetlen. Nem szabad elfelejteni, hogy zenei és dramaturgiai bonyolultsága a mű előnye. Sokan próbálkoztak sokféleképpen színpadra tenni az előadást, mégis igazából három nagy sikerről tudunk beszámolni. Simon McBurney Hollandiában igen progresszív módon, de nagyon izgalmasan, ugyanakkor az eredeti hangokat megbontva vitte sikerre a darabot.
A Met biztos sikerre ment: Julie Taymor, napjaink egyik legmeghatározóbb rendezője rendezte a produkciót. Neki a színház és filmművészet a mindene, ezeknek egyik legnagyobb újítója. Taymor egy Tony- és Emmy-díjas, Oscar-jelölt alkotó – rendező, díszlet- és jelmeztervező, producer. Legtöbben talán a Frida című filmhez kötik a nevét, holott ezen felül számos nagy sikerű film (Titus, A Vihar, Szentivánéji Álom), fantasztikus operarendezések (Oedepus Rex – Tokyo, Salome – Kirov Opera, Bolygó Hollandi – LA Opera) és kiváló prózai és musicalsikerek (Oroszlánkirály musical – Broadway, Szentivánéji Álom – Toronto, Titus Andronicus – off Broadway) köthetők a nevéhez. Nyelvezete, stílusa azonnal felismerhető, olyan újításokat vitt be a színházba, melyek a nagy filmek CGI-technikáihoz hasonlóak, továbbá nem sütkérezik a maga mélyművészetében s panaszkodik, hogy az ma már nem menő, hanem igyekszik az ifjúságot rávezetni ennek fontosságára és szeretetére.
A Varázsfuvola az elkepesztő Taymor-féle látványvilággal, hatalmas bábokkal varázsolja el a közönséget, de leginkább a gyerekeket - ugyanis a Met szigorú szabályaiba nem fért bele, hogy Taymor nagyon belenyúljon az alapműbe, így a felnőttek számára egy idő után kiszámítható lett a darab, de ettől függetlenül mindenképpen említésre méltó. Ugyanakkor az alapvető problémát, a prózai nehézségeket egyik előadás sem tudta megoldani.
Aztán 2012-ben a nagyon előremutató és kísérletező Komische Oper (amelynek vezetője Nánási Henrik) színre vitte az első bombasztikus sikerű, szinte hibátlan Varázsfuvolát. Nem kavartak sokat, nem akarták telerakni ilyen-olyan mondanivalóval a mai kor számára, egyszerűen egy, az elejétől a végéig izgalmas előadást kívántak színre vinni.
Mindenekelőtt érdemes megtekinteni az előadás trailerét:
Tökéletes akusztikájú némafilm
A darab a némafilm előtt tiszteleg, némafilmes eszközöket használ. A szereplők soha nem beszélnek prózát a színpadon, némafilmes módon egyszerűen feliratozzák a darabot, s az eszméletlen vetítéstechnika segítségével folyamatos humorral tűzdelik tele.
A darabot eljátszani és levezényelni végtelenül nehéz. Ugyanis az általunk látott összképet a művészek nem érzik, ezért ők apró jelzések mentén haladva játszanak – mint mikor egy nagy amerikai filmben greenboxban forgatnak. A karmester nem csupán a zenekart és az operaművészeket, de a több mint 150 projektorból álló vetítés irányítóit is vezényli.
Az előadás lenyűgöző, és egy újszerű színházi élményt ad - miközben a tradíciókat alapjaiban nem rengeti meg.
Előadások:
Január 16-30. Madrid – Teatro Real Madrid
Február 13 - március 6. Los Angeles - LA Opera
Március 24. - június 14. Berlin - Komische Oper
Színházi ajánló sorozatunk korábbi részei:
- Így még senki sem beszélt a gyerekeinket fenyegető legnagyobb veszélyről (wonder.land, London National Theatre) >>
- Unod a Reszkessetek betörőket? Menj inkább színházba karácsonykor! (Wendy and Peter Pan, Sleeping Beauty, Diótörő) >>
- A mű, amit mindenki ismer, de senki sem látott (A hattyúk tava) >>
- Megpuccsolják Domingót a Scalában (I due Foscari, Scala) >>
- Elképesztő tengeri vihar és Alkonyat-sztori, élőben (A bolygó hollandi, Teatr Wielki) >>
- Lélegzetelállító baltás gyilkosság (Elektra, Wiener Staatsoper) >>
- Egy ló, a világháború hőse (War Horse, National Theatre, London) >>
A tudományos kutatások néha fura dolgokon keresztül jutnak el ahhoz az eredményhez, amit várnak tőlük. Most a spagetti van soron. 
