A főváros környéke
A szíriai helyzet minden, csak nem békés, noha az Iszlám Állam legyőzése után úgy tűnt, hogy Oroszország és Amerika valamennyire egyensúlyi helyzetet tudott teremteni, stabil tűzszünettel és több helyszínen folyó tárgyalással. Azt persze sejteni lehet, hogy Aszad elnök a saját területén belüli lázadó gócokat, vagy legalábbis nagy részüket fel fogja számolni, és ebben nem nagyon fogják visszafogni orosz és iráni támogatói.
Ez zajlik most a fővárostól, Damaszkusztól keletre, ahol egy nagy terület a lázadók ellenőrzése alatt állt sok éve. Nyilvánvaló volt, hogy Aszad nem fog belenyugodni, hogy fővárosánál ilyen legyen, ezért, ahogy Aleppónál tette, most visszafoglalja ezt a területet. Nem kétséges, hogy sikerülni fog neki, persze rendkívül brutális harcok által, melyben a vegyi fegyverek bevetése is előfordulhat, és különösebb tekintet nélkül a polgári lakosságra. Nekik azt javasolták, hogy meneküljenek a harcok elől.
Török támadás
Amit nem lehetett viszont előre látni, az a török beavatkozás az ország északkeleti sarkában, Afrin tartományban. A török erők már egy komolyabb sávot elfoglaltak a határ mentén, és most a belsőbb részeket próbálják birtokba venni. Velük szemben állnak az Iszlám Állam elleni több éves harcban igencsak megedződött kurd erők, akikkel nem lesz könnyű dolguk, ugyanakkor mégis csak egy egész, nem is kicsi ország katonai erejét vonultatják föl, ami ellen nehéz tartósan védekezni, pláne úgy, hogy most Amerika nem nyújthatja a megszokott segítséget, hisz mindkét fél a szövetségese.
Egy kurd parancsnok elmondta, hogy míg az Iszlám Állam elleni harcban úgy érezték magukat, mint egy reguláris hadsereg, stabil amerikai légitámogatással, addig most őket érik a török légicsapások, és úgy érzik magukat, mint egy gerillaháborúban. Könnyűfegyverzetük nem elégséges a török tankok és repülők elleni harchoz, de nem adják fel, sőt további erőket dobnák át a területre az Eufrátesz folyó menti területekről, ahol részben még az Iszlám Állam sejtjeivel harcolnak, részben Aszad erőit tartják vissza attól, hogy átlépjék a megegyezés szerinti demarkációs vonalakat és területeket foglaljanak el.
Erősítés az óriással szemben
Kedden 1700 arab harcos indult el ezekről a területekről Afrinba, hogy erősítsék a törökök ellen harcolókat. Az igazán brutális harcok még csak most következnek, miután a törökök eddig csak vidéki területeket foglaltak el, a városi harcok még nem kezdődtek meg. A török tábornokok valószínűleg el akarják majd kerülni az utcai harcokkal járó veszteségeket, ezért valószínűleg azt a stratégiát választják majd, amit Aszad Aleppónál: a levegőből addig lövi a várost, amíg valaki mozdulni tud benne. Így a kurdok véleménye szerint sokkal nagyobb lesz a polgári áldozatok száma, mint Aleppónál vagy más hasonló esetekben.
A kurdok attól tartanak, hogy a törökök Afrinban, ha megszerzik, etnikai tisztogatást hajtanak végre, elűzve a kurdokat, ráadásul direkt vagy indirekt török uralmat vezetne be a területen. Emellett attól is félnek, hogy a törökök megpróbálnák elfoglalni Szíria teljes azon részét, amit most a kurd erők ellenőriznek, ami az ország negyede. Ez persze már nem lenne olyan egyszerű, mivel ezeken a részeken stabil amerikai katonai jelenlét van, és akármeddig ők sem hátrálhatnak névleges szövetségesük elől, ráadásul Aszadnál is betelne a pohár, ha egykori országa negyedét megszállnák a törökök, akik mellesleg bő 500 évig uralták az országot 1918 előtt.
Meddig tűr Trump?
Az Eufrátesz menti területekről való csapatelvonás legfőbb veszélye, hogy az Iszlám Állam még teljesen fel nem számolt sejtjei erőre kaphatnak, és területeket foglalhatnak el. Emellett Aszad is megpróbálkozhat újra az olajban és gázban gazdag területek lecsípésével, bár egy hónapja csúnya vége lett, amikor, mint kiderült, egy oroszokból álló zsoldossereg próbálkozott meg ezzel. Azokat az amerikai erők a levegőből szétlőtték, ők azért vélhetően most is résen lesznek. A kérdés az, hogy meddig tűrik inkább már csak elméleti szövetségesük, a törökök katonai akcióit az általuk támogatott kurdok ellen.
Csúcson a cégek adásvétele. 
