Az elnök továbbra is az Amerikában élő Fethullah Gulent vádolja a júliusi puccs megszervezésével, hozzátéve, hogy a puccsot ugyan Törökországban próbálták végrehajtani, de külföldön tervezték meg. Közvetlen kérdést intézett az Egyesült Államokhoz: milyen stratégiai partnerek vagyunk, ha nem adjátok ki nekem, akit kértem? Hozzátette: sajnos a nyugat a terrorizmust támogatja és a puccsisták oldalán áll.
Ellenségek lettek a barátok?
Meglehetősen durva szavak és vádak, különösen a saját, egyre inkább csak elméleti szövetségeseivel szemben. Erdogan láthatóan nem akarja megérteni, hogy nem szoktak valakit automatikusan kiadni, hanem meg szokták vizsgálni a kérelem alapját, különösen akkor, ha a kiadott személy biztonsága vagy akár élete is veszélyben lenne a kiadatás után, miközben az ellene felhozott vádak megalapozottsága nem bizonyított.
Ugyancsak értetlen az elnök azzal kapcsolatban, hogy szövetségei egy puccs után is fontosnak tartják az arányos, jogállami fellépést, és elítélik, ha ehelyett az újabb puccs veszélyére hivatkozva a társadalom szinte minden részét és intézményét érintő tisztogatási hullámra kerül sor, az emberi jogok felfüggesztésével. Konkrétan azzal vádolja a nyugatot, hogy jobban aggódik a puccsisták jogaiért, mint egy NATO tagállamot érintő fenyegetésért.
Túllő a célon
Eddig 60 ezer embert tartóztattak le, függesztettek fel állásából, vagy folytatnak ellenük vizsgálatot, ami aránytalannak tűnik, hisz egy államfő elleni puccsot általában kevesen szerveznek, pont azért, hogy kicsi legyen a kiszivárgás esélye, és inkább arra építenek, hogy a bevont erőszakszervezetek vezetőinek parancsát teljesítik az adott szervek. Így sokszor ártatlan sorkatonák a résztvevők, akiknek fogalmuk sincs, miért kapnak olyan parancsot, hogy gördüljenek a Boszporusz-hídra, de ők nem is kérdőjelezhetik meg a parancsot és indokot sem kérdezhetnek.
Így aztán érthetően merül fel egyre többekben, hogy a török elnök hatalmának kiterjesztésére akarja felhasználni a helyzetet. Az egyik parlamenti ellenzéki párt, a CHP vezetője szerint, aki egyébként kiállt az elnök mellett a nehéz napokban, a rendkívüli állapotot arra használják, hogy a parlament támogatása nélkül hozzanak döntő változtatásokat a biztonsági erőknél. Kemal Kilicdaroglu elismeri, hogy az alkotmánynak megfelelően történt a szükségállapot bevezetése, de szerinte most már jóval az eredetileg kitűzött célokat meghaladóan használják azt.
Hadsereg hasonlatok
A Reuters szerint a nacionalista ellenzék, akik ugyancsak támogatták az elnököt a puccs idején, azt mondja, hogy olyan mértékű már a hadsereg lefejezése, hogy az lassan átalakul egy olyan kvázi magánhadsereggé, mint amilyet Szaddam Husszein vagy Moamer Kadhafi tartott fenn. Erdogan erre beszédében úgy reagált, hogy ha ezeket a lépéseket nem teszik meg, a puccsisták átvennék a hatalmat a hadsereg fölött, és „az emberek adójából vásárolt repülőgépeket és harckocsikat az emberek ellen fordítanák”.
Erdogan végül közölte a világcégek képviselőivel, hogy megérti az üzleti világ érzékenységét, a befektetéseket vonzóvá tévő reformokat fog támogatni, és hogy a gazdaság kilátásai máris javulnak a puccsot követő hullámzás után.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
