Unortodox világ: miért jut eszébe bárkinek is Argentínáról Magyarország?

Meglepően sok közös vonást lehet felfedezni Magyarország és Argentína unortodox gazdaságpolitikájában, esetenként a politika egyéb vonulataiban is. Jelenleg Argentína főleg azért került az újságok címlapjára, mert nemzeti valutája mélyrepülésben van, devizatartalékai kimerülőben, az ország a 2001-2002-es súlyos válság óta a legrosszabb helyzetbe került.

A CNBC a napokban az argentin peso és a magyar forint között vont párhuzamot címlapsztorijában, azt feszegették, a magyar deviza juthat-e az argentin sorsára.

A főleg Cristina Fernández de Kirchner elnöknő, illetve elődje és elhunyt férje, Néstor Kirchner nevével fémjelzett ottani, sokszor vitatott intézkedéseket a hazaiakkal hasonlítjuk össze, a teljesség igénye nélkül.

1. Tedd magadévá a hiteleződet

Az argentin magánnyugdíj-pénztárak kezelői (AFJP) hosszú múltra tekintettek vissza, 1973-tól menedzselték a nyugdíj-megtakarítások 40 százalékát, majd a jelenlegi elnök 2008-ban szüntette meg a rendszert és államosította a vagyont. A lépést főleg a pénztárak működési zavaraival indokolták. Ám a nyugdíjpénztárak voltak az argentin államadósság egyik fő finanszírozói, az államkötvények nagy vásárlói is.

„Azt hiszem, fontosabb sokkal jobban elemezni azt, amit csinálunk mi, politikai vezetők, mint amit mondunk.” („Creo que es más importante analizar mucho más lo que hacemos que lo que decimos los dirigentes políticos.”) Cristina Fernandez De Kirchner

Magyarországon 2011-ben szüntették meg a rendszert és államosították a vagyont. A lépést főleg a pénztárak működési zavaraival indokolták. A nyugdíjpénztárak voltak a magyar államadósság egyik fontos finanszírozói, az állampapírok és a magyar részvények lényeges vásárlói.

2. Itt is, ott is különadók

Argentínában 2008-ban nagy országos tiltakozást, sztrájkokat, földművesek által emelt úttorlaszokat eredményezett, amikor mozgó, a világpiaci árakkal együtt növekvő „exportvámot” vetettek ki az ország fontos agrárcikkeire, mint a szója vagy a napraforgó, épp akkor, amikor azok világpiaci ára szépen felment. A kormánynak később a tiltakozások hatására részben visszakoznia kellett, sőt a parlament felsőháza előtt az exportvám végül egyetlen szavazattal megbukott. Az országot sok kritika éri protekcionista intézkedései, például importvámjai miatt is.

Miután tavaly az ország devizatartalékai 30 százalékkal csökkentek, a napokban azt jelentették be, hogy az állampolgárok interneten keresztüli rendeléseit korlátozzák, illetve a 25 dollár feletti összegekre 50 százalékos adót vetnek ki. A külföldi bankkártyás tranzakciókat már korábban 35 százalékos „tranzakciós adóval” sújtották.

Magyarországon, mint tudjuk, számos különadót vetettek ki például a bankszektorra, a távközlési szektorra, egyes kereskedelmi láncokra, a banki műveletekre, egyebek mellett az egészségtelen élelmiszerre is.

3. Államosításban ki a nyertes?

Argentína a nyugdíjpénztárak után 2009-ben államosított egy légitársaságot (lásd külön) és egy repülőgépgyárat is. Majd 2012-ben a legnagyobb argentin olajtársaság, az YPF 51 százalékát államosították egyoldalúan, ami nagy felzúdulást okozott külföldön, főleg Spanyolországban, mert az ott székelő Repsol volt a fő tulajdonosa. A kártérítésről a mai napig civakodnak, az argentinok nemrég ötmilliárd dollárt ajánlottak, de pénzük persze nincs, így argentin államkötvényekkel fizetnének, miközben a spanyolok nyolcmilliárdot követelnek.

Cristina Fernandez (balra) Fidel Castrónál. Tanulni, tanulni, tanulni... (fotó: C. Fernandez Facebookja)

Nálunk is egy egész sor céget, sőt iparágat vettek állami kezelésbe az utóbbi években, Mol-részvényeket, gáztározókat, tankönyvkiadást, iskolákat, Rábát, hogy csak egy párat említsünk a jóval hosszabb listáról. ---- Mi a közös Maradonában és a Puskás-Akadémiában? ----

„Argentínában mindenki a többiek pénzén szokott szocialista lenni.” („En la Argentina son todos socialistas con la plata de los demás”) Cristina Fernandez De Kirchner

4. Maradonától a Puskás Akadémiáig

Az argentin kormányt sokat támadták amiatt, hogy hatalmas költséggel az állami televíziónak szerezte meg az első osztályú belföldi fociközvetítések jogát 2009-ben, „Focit mindenkinek” jelszóval. A számla évente 600 millió peso, mai árfolyamon úgy 75 millió dollár, azaz 17 milliárd forint. Kirchner elnöknő a La Nación szerint ezt annak idején Diego Maradona oldalán jelentette be nagy büszkén.

Magyarországon pedig stadionépítések, Puskás Akadémia és más támogatások néhány kiválasztott csapatnak, az eddigi számla valahol a százmilliárdos nagyságrendben lehet. „Argentínában legalább van foci” – jegyezhetné meg az egyszeri szurkoló.

Cristina Fernandez és Diego Maradona (Fotó: Presidencia de la Nación, Wikimedia Commons)

5. Kormánytúlsúly a hivatalokban

Az argentin kormányzat szemére vetik, hogy erősen beleavatkozott a helyi statisztikai hivatal, az Indec (Instituto Nacional de Estadística y Censos) működésébe. Nálunk a statisztikai hivatal függetlenségét senki sem kérdőjelezi meg, de számos fontos hivatalba, például az igazságszolgáltatás vezető pozícióiba kormányhoz közeli személyek kerültek.

Az argentin statisztikai hivatal adataiban belföldi szakértők, a lakosság és nemzetközi szervezetek egyaránt erősen kételkednek. Főleg ami az inflációt illeti, amely becslések szerint duplája is lehet a hivatalosnak.

6. Kell egy jó kis ellenség

Argentína időről időre előveszi a Falkland- vagy Malvin-kártyát, és megpiszkálja a magáénak tekintett, 1833-ban elveszített, a Wikipedia szerint 2300 skót által lakott szigetcsoport hovatartozásának ügyét, amelyért a nyolcvanas években háborúzott is Nagy-Britanniával. Rossz nyelvek szerint főként akkor jön elő a téma, ha gazdasági nehézségeiről akarja elterelni a szót. Előszeretettel hibáztatják az IMF-et is minden rosszért, ami Argentínát érte.

„Akkor politizálok, ha át tudom formálni a valóságot.” („Yo hago política si puedo transformar la realidad.”) Cristina Fernández de Kirchner

Magyarország pedig sajátos módon – legalábbis egyes politikusai szerint – leginkább saját szövetségesével, az Európai Unióval folytat szabadságharcot, amely annyira ellenséges, hogy közben évente több milliárd eurónyi segélyt küld az országnak. ---- Ki kaphat újságpapírt? ----

7. A média újrafelosztása

Argentínában 2009-ben új médiatörvényt fogadtak el, amelynek lényege, hogy erősen korlátozta az egy tulajdonosnál levő televízió- és rádióadók számát, eladásra kényszerítve azokat, akik sok csatornát birtokoltak. Ez hivatalosan és hívei szerint arra szolgált, hogy a piaci versenyt és a vélemények sokszínűségét biztosítsa. Ellenzői szerint viszont a kormánnyal szemben kritikus nagy médiacégek, főleg a Clarín-csoport szétverését, a piac újrafelosztását célozta a kormány érdekei szerint. Az ügyben azóta is pereskedés folyik.

Később az argentin kormány állami monopóliumot csinált az újságpapírból. Azóta ő dönti el, kinek, mennyiért ad belőle az országban. Ezt a sajtószabadság elleni támadásnak értékeli a belföldi ellenzék és a külföld jelentős része.

„Csak Istentől kell félni, meg egy kicsit tőlem.” ("Solo hay que tenerle temor a Dios y a mí un poquito.") Cristina Fernández de Kirchner

Hasonlóan nagy vihart kavart itthon is a média újraszabályozása, és a viták azóta is folyamatosak,  a frekvenciák újraelosztása, a választási reklámok elhelyezése, a közmédia működése stb. állandóan napirenden van.

8. Ők előbb paterolták ki az IMF-et is

Argentína 2005 végén jelentette be, hogy – a megugró szója-, hús- és acélbevételeknek köszönhetően – az utolsó fillérig visszafizeti az IMF (Nemzetközi Valutaalap) felé fennálló magas, 9,8 milliárd dolláros adósságát. A gyorsan végre is hajtott lépést inkább politikai, mint gazdasági indíttatásúnak ítélték külföldön. Belföldön olyasmikkel indokolták, mint az ország cselekvési szabadságának, függetlenségének visszaszerzése, amelyek Magyarországon is ismerősen csengenek.

Argentína ugyanakkor az előző évtizedben, a 2001-2002-es államcsőd után számos magánhitelezőjét nem fizette ki, ezzel kapcsolatban máig folynak ellene perek. Az IMF-hitel visszafizetése után nem sokkal dollárkötvényt bocsátott ki, amelyet állítólag Hugo Chávez venezuelai elnök kormánya jegyzett le.

9. Nemzeti légitársaság, mint pénznyelő

Hasonlít is, el is tér az eset. Magyarországon is hol rátette a kezét az állam a többnyire súlyosan veszteséges nemzeti légitársaságra, a Malévre, hol eladta, azután a jelenlegi kormány egy szép napon bezárta az egészet. Az argentinok is néhány éve újraállamosították, miután megegyeztek a spanyol tulajdonossal. A nemzeti légitársaság akkor havi 30 millió dollár veszteséget termelt és egymilliárd dollárhoz közelített az adósságállománya a Lanacion.com argentin lap spanyol nyelvű cikke szerint.

De azt sem lehetett jó üzlet megvenni, mert a légitársaság friss, 2014 eleji közleménye még mindig csak azt tálalja sikerként, hogy 2012-ről 2013-ra 44,1 százalékkal mérséklődött a veszteség. „Ez azt jelenti, hogy 194,62 millió dollárral kevesebbet kell az államnak a vállalat fenntartására fordítania” – írják. Vagyis becslésünk szerint még mindig 200 millió dollár körüli (mintegy 46 milliárd forint) lehetett a tavalyi éves veszteség.

10. Adj hitelt, jegybank!

Amint korábbi cikkünkben írtuk, 2008-ban, amikor a korábban tapasztalt fellendülés megtorpant, az argentin állam költekezésbe kezdett, hiteleket és támogatásokat biztosított annak érdekében, hogy a vállalatok ne kezdjenek tömeges elbocsátásokba. A megnövekedett kiadásokat a kormány a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításából fedezte, ez azonban nem bizonyult elegendőnek és „Cristina Fernández arra utasította a jegybankot, hogy a 2010. évben lejáró devizaadósságot a jegybanki devizatartalékokból finanszírozzák”.

Az argentin jegybankot, a BCRA-t azzal az indokkal reformálták meg, hogy ne csak a monetáris egyensúly felett őrködjön, hanem hiteleivel támogassa a termelést is. Az unortodox megoldások, a protekcionizmus, a termelők egy részének előnyben részesítése, az árak szabályozása elijesztik a külföldi befektetőket.

A hazai jegybank függetlenségét is sokan féltették a kormánytól és a kormányzó párttól. A 2013 tavaszán hivatalba lépett új vezetés szintén a gazdasági növekedést helyezte az előtérbe, hitelprogramokat indított a vállalatok számára. (Növekedési Hitelprogram.) A korábbi félelmek egy része nem igazolódott be – például nem nyúltak érdemben a devizatartalékokhoz –, a többi intézkedés mérlegét feltehetően majd később lehet levonni.

---- A "Hogyan tegyünk tönkre egy országot"-kurzus ----

A "Hogyan tegyünk tönkre egy országot"-kurzus „Öles léptekkel haladnak az újabb államcsőd felé, pezó szabadesésben. A recept egyszerű: piaci viszonyok korlátozása, külföldi tőke elüldözése, nacionalista lózungok, árak eltorzítása, hatósági árak, mesterséges rezsicsökkentés, infláció-gerjesztés, államosítások, a fedezetlen ígéretek, a demagóg politika miatt elszálló költségvetési kiadások, devizapiac (ami kimondja az igazságot) korlátozása, összefoglalva a piacgazdaság, a szabad piac megfojtása. Minden együtt van, ami az eszetlen, csődbe vezető gazdaságpolitikához kell, tanítani fogják a ’Hogyan tegyünk tönkre egy országot’ kurzuson.” (Vakmajom, azaz Faragó Ferenc, a Concorde Alapblog szerzője, alapkezelő írta Argentínáról január 26-án.)

Az EU-tagság jelent valamit

A két ország fejlettsége hasonló, Magyarország a 71., Argentína a 75. helyen volt 2012-ben az egy főre eső GDP szerinti világrangsorban. (CIA Fact Book.) De említsük meg azt is, hogy jelentős különbségek vannak a két ország között, szintén a teljesség igénye nélkül. Magyarország az EU és más nemzetközi szervezetek tagjaként nem alakíthatja szabadon vámpolitikáját. Évente durván 3-4 milliárd eurónyi fejlesztési támogatást tennénk kockára, ha komolyabban megszegnénk az EU előírásait és durvábban átlépnénk bizonyos határokat.

A magyar forint lassan, fokozatosan gyengülő pályán van, de még mindig sokkal stabilabb, mint az argentin peso, amelynek értéke két év alatt lényegében feleződött. Az infláció tekintetében is sokkal jobban állunk, mint a dél-amerikai ország, amely rendszeresen két számjegyű értékeket mér még hivatalosan is.

Argentin peso/USD (Forrás: Yahoo Finance)

Az a fránya államadósság

Magyarország folyó fizetési mérlege pluszos, azaz több deviza jön be az országba, mint amennyi onnét ki. Argentína és több más feltörekvő piac ettől eltérően mérleghiánnyal küzd, pont az ilyen országokban gyengült mostanában sokat a deviza. Argentína sokat lefaragott az államadósságból az előző évtizedben, Magyarország csak keveset az utóbbi pár évben. (Az argentin államadósság 2011 végén a GDP 41,8, 2012 végén 44,9, 2013 közepén 44 százaléka volt. Magyarországon tavaly év közben jellemzően 80-82 százalék volt ez a mutató.)