Volt már ilyen kevés
Amikor Vlagyimir Putyin az ezredfordulón átvette a hatalmat, az olaj 28 dolláron állt. Nagyjából ott, ahol most. Akkor Oroszország, bő egy évvel a 8 dolláros ár okozta válság után, egész jó formában volt. Az új elnök nagy tervekkel látott neki az országépítésnek, persze égbe menő olajárra akkor biztos nem gondolt, így nagy költekezésre feltehetően nem is készült.
Azonban tanult elődje hibájából, mert az adott olajár mellett is rögtön megkezdte a tartalékok képzését, azaz nem költötték el a teljes bevételt, hanem félretették egy részét a nehéz időkre. Az 1991 vége óta fennálló, gyarmataitól megszabadult Oroszországnak kezdettől fogva az olaj és a gáz exportja jelenti a fő bevételi forrást, a költségvetés bevételeinek fele közvetlenül ebből származik.
Kánaán
Ez a helyzet az elmúlt 25 évben keveset változott, vagyis az olaj-, és gázfüggőség megmaradt. Amikor 2003-2004-ben az olajár áttörte addigi csúcsát, az 1990-ben beállított 40 dollárt, akkor ezt nem bánta senki, jól jött, ajándéknak lehetett tekinteni. Aztán mikor a folyamat begyorsult, az ár még onnan is triplázott és vastagon 100 dollár fölé ment, eljött a Kánaán. Oroszország lehetőségei igencsak megnőttek, úgy a nagyhatalmi státusz visszaszerzésében, mint a lakosság életszínvonalának emelésében.
|
| Brent típusú olaj, 3 év |
Szerencsére közben sem feledkeztek meg arról, hogy jöhetnek még a rossz idők, ezért a tartalékképzés nagy ütemben folyt. Így aztán amikor 2014-ben a 100 dollár fölötti ár 50-re zuhant, az orosz gazdaságot ez megviselte, de a devizatartalékok egy részének felhasználásával majd a rubelárfolyam és a költségvetés korrekciójával sikerült egyensúlyba kerülni.
További megszorítás
Az ár azonban az utóbbi hónapokban tovább zuhant, az 50 dollárra méretezett egyensúly ismét felborult. Ezen olajár mellett 3 százalékos deficittel számoltak, ami ha nem csökkentik tovább a kiadásokat, a jelenlegi olajár mellett akár 6 százalék is lehetne. Az orosz pénzügyminisztérium szerint ehhez 1500 milliárd rubeles, vagyis 19 milliárd dolláros megszorításra lehet szükség.
|
| Dollár/rubel, 3 év |
A rubel továbbra is szabadon mozog, így az olajár-változáshoz azonnal igazodik. Ezáltal rögtön közvetíti a cserearány-változást a gazdaságnak, nem halmozódnak a feszültségek. Így persze azonnal növekszik az infláció, a fogyasztás pedig, különösen az importáruké, visszaesik, de ez törvényszerű. Ha egyszer az olajból él az ország, akkor annak ára határozza meg, meddig ér a takaró.
Az infláció 13 százalék körül van, ami a jegybank céljának négyszerese. A GDP idén újabb 0,5 százalékkal süllyedhet a tavalyi 3,7 után, bár ez már nem tűnik olyan vészesnek, különösen ha összevetjük a brazil helyzettel.
Több lábon kéne állni
Putyin még 2001-ben említette az orosz parlamentben, hogy jó lenne diverzifikálni az orosz gazdaságot, hogy kevésbé függjön a nyersanyag-kiviteltől. Eddig ebből nem sok valósult meg, és persze a jelenlegi ár mellett is eléldegél az ország a 2001-es színvonalon, a szuperhatalmi álmokhoz ez már lehet, hogy nem elég.
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
