|
| Tüntetés Albániában. (EPA/MALTON DIBRA) |
A Politico számolt be a minap arról, Merkel és a Visegrádi Négyek csúcstalálkozóján egy hónapja dermedt csend fogadta a magyar miniszterelnök azon helyzetértékelését, miszerint Soros György is felelős a Szerbiát elárasztó tiltakozáshullámért. Nos, márcsak ezért is szükséges egy pillantást vetnünk a szerbiai megmozdulásokra, különösen, mivel azok nem elszigeteltek és mára Horvátországban, Montenegróban, Boszniában és Albániában is alapvető politikai változásokat követelnek a polgárok. Szerbiában, Montenegróban és Albániában az ellenzék tiltakozásul már elhagyta a parlamentet is, tiltakozva a korrupciós ügyek és hivatali visszaélések ellen. Egyes helyi médiumok már egy „balkáni tavasz” eljövetelét látják, amelynek keretében a nép elzavarja a régió nagyhatalmú urait.
Parlamentből kivonuló ellenzék
Belgrádban múlt szombaton már 14. alkalommal vonultak az utcára ezrek, Vucic miniszterelnök rezsimjének végét követelve, míg Montenegróban még csak a negyedik megmozdulást láttuk, amely Milo Djukanovic elnök távozását követelte.
|
| Káncz Csaba |
Albániában múlt decemberben kezdték a megmozdulásokat az egyetemisták, amely mára oda vezetett, hogy az ellenzék parlamenti bojkottot hirdetett Edi Rama „maffia-kormánya” ellen. Bosznia-Hercegovinában a szerb vezető, Milorad Dodik szerb kormánya és a rendőrségi vezetés ellen már egy éve folynak a megmozdulások egy fiatal rejtélyes meggyilkolása miatt, Zágrábban pedig újságírók százai tiltakoztak a hétvégén a növekvő cenzúra ellen.
A polgárokat utcára vivő konkrét okok tehát különbözőek, de sok szerkezeti hasonlóság is megfigyelhető a megmozdulások hátterében. A tüntetések energiája nem az ellenzéki pártoktól jön, hanem a balkáni társadalmakból, amelyek közös ellenségképe lett a politikát sok éve uraló, egyre inkább zsarnoki allűröket felmutató vezetők.
A mozgalmak karizmatikus, bár politikailag tapasztalatlan embereket emelnek a magasba: Boszniában ilyen a meggyilkolt fiatal apja, Davor Dragisevic, Szerbiában pedig egy ismert színész, Szergej Trifunovic.
Patyomkin-demokráciák
Akárcsak Magyarországon, az elégedetlenek többségének az ellenzéki pártokból is elegük van. Többen kétlik, hogy az ellenzéki formációk jobb alternatívát nyújtanának. Akárcsak hazánkban, bár papíron demokrácia van, az ellenőrző mechanizmusokat mára az autokrata vezetők kiiktatták rendszerből, lebénítva a jogállami mechanizmusokat.
A tiltakozók közül többen kritizálják az EU-t is, amely szerintük eltűri az autokraták által gátlástalanul kihasznált „demokráciát” egy látszat-stabilitásért cserébe. A demonstrálók szerint Brüsszelnek nem szabadna eltűrnie az intézmények kiüresítését. Az EU és az USA mindenesetre az albán ellenzék visszatérését sürgeti a parlamentbe, miközben az EU szóvivője szerint nem beszélhetünk „balkáni tavasz”-ról és védelmébe vette Brüsszel hozzáállását a térséghez. Az EU Bizottság vezetője egy hónapja jelentette ki, hogy Szerbia és Montenegró 2025-ig csatlakozhat az EU-hoz.
Káncz Csaba jegyzete
kérdéses az ukrán–orosz–amerikai egyeztetés. 
