A csehek tudnak valamit, amit mi nem
Az Alapblogon megjelent írás megemlíti: több közelmúltban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint a magyarok az egészségügy helyzetét tekintik az egyik legfontosabb jövőbeli kockázati tényezőnek. A többi európai országban is jogos lenne az aggodalom, hiszen a tünetek nem csak a mi régiónkban vannak jelen, hanem a kontinens egészén. Közép-Kelet-Európában persze máshogy élik meg az emberek az egészségügy problémáit; ennek egyik oka a szakember szerint természetesen az, hogy a GDP-nek jóval kisebb arányát költik egészségügyre a régióban, mint nyugaton. Azonban a több pénz nem feltétlenül oldaná meg a problémákat, ugyanis a források felhasználásának hatékonysága ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb: Csehországban például GDP-arányosan ugyanakkora pénzből lényegesen magasabb színbonalú szolgáltatást tudnak biztosítani.
A blogposztban egy kutatás eredményét idézik: az EHCI (European Health Consumer Index – Európai Egészségügyi Fogyasztói Index) rangsort az európai országok egészségügyi rendszereit vizsgálva állítja fel a Health Consumer Powerhouse nevű szervezet. Látszik a térképen a régió leszakadása és Csehország felzárkózása. A gyenge teljesítmény fő indokai a hosszú várakozási idők, az európai összehasonlításban alacsony túlélési ráták, a megelőzésre fordított kevés figyelem és a gyógyszertámogatások alacsony szintje. A blogposztban a problémák hátterében álló három fontos tényezőt, a finanszírozás kérdéseit, az egészségügyi dolgozók helyzetét és az ellátási rendszer szervezőelvét vizsgálták meg.
Ki fizeti majd az öregek ellátását?
Az egészségügyi rendszer járulékokból történő finanszírozásának egyik égető kérdése, hogy az elöregedéssel csökken a gazdaságilag aktív lakosság aránya, így még kevesebb embernek kell majd fenntartania a rendszert. A demográfiai folyamatok tükrében a jövőben többet kell majd egészségügyre költeni, ennek forrását azonban a régióban nehéz meghatározni. Nyugat-Európában nincs ok aggodalomra, ott sokkal szélesebb a befizetői bázis, ugyanis a nyugdíjasok is fizetnek járulékot, Németországban és Franciaországban pedig a diákok is fizetnek fix összegű hozzájárulást.
Nem is (csak) orvosból van kevés?
A közvélemény szerint az egyik legfontosabb probléma az orvosok elvándorlása. A bajban lévő országok kormányzatai béremeléseket irányoztak elő, de valószínűleg még ez sem lesz elegendő az orvosok határokon belül tartására. Érdekes viszont, hogy az OECD adatbázisa szerint az ezer főre jutó orvosok száma hazánkban és Szlovákiában átlagosnak számít (3,2) - önmagában ezt még azt is jelenthetné, hogy nincs is orvoshiány. Azonban míg ezer emberre hazánkban 6,5, Lengyelországban pedig 5,2 nővér jut, addig Hollandiában 10,5, Németországban pedig 13,3. Ebből pedig az következik, hogy nálunk és szomszédainknál az orvosok olyan feladatokat is kénytelenek ellátni, amelyeket a szakdolgozók is el tudnának végezni.
Sokkal később szabadulunk a kórházból, mint a nyugatiak
Az ellátás szervezőelve is sarkalatos pontja a hatékonyságnak. A statisztikai adatok ellenére bizonyos szakorvosok esetében valóban van hiány, főleg vidéken: túlzottan elaprózott ugyanis a rendszer, sok a kórház országszerte. A rendszerek túl magas költségszinttel működnek, az ezer főre jutó kórházi ágyszám hazánkban 7, Lengyelországban 6,6, Romániában 6, ezzel szemben az EU-28 átlag 5,2, Hollandiában pedig ez az érték 4,6. Ez erősen összefügg a kezelések technológiai fejlettségével, ugyanis Nyugat-Európában igyekeznek minél kevésbé invazív módon elvégezni a kezeléseket annak érdekében, hogy rövidebb legyen a gyógyulási idő. A régióban viszont a visszafogott egészségügyi költségvetés és a rendszer torz támogatási elvei miatt ennek a fajta fejlődésnek bőven van még tere - írja az Alapblog bloggere.
Mi lesz ebből? Nagyot nyerhetnek a magánszolgáltatók
A régió orvosai az alacsony fizetés miatt magánpraxisba kezdtek, kiegészítve vagy éppen kiváltva ezzel az állami szférában végzett munkájukat. Ennek eredményeként egy nagyon szétaprózott privát egészségügyi szolgáltató szektor jött létre, amelynek várható növekedése a régióban 2021-ig évente átlagosan 5,2 és 9,5 százalék közé esik Romániával az élen a PMR Market Research kutatása szerint.
Globálisan szemlélve az egészségügyi szektor szolgáltatta az elmúlt években az egyik legmagasabb teljes megtérülést a private equity (PE) befektetők számára. Ez a szektor pedig a jövőben is tartogat még megtérülést a blogposzt szerint, ugyanis az elöregedő népesség miatt előtérbe kerülnek az egészségügyben a preventív megoldások és a privát finanszírozási forma.
Le az elvekkel, éljen a pragmatizmus! 
