Műanyagkannákkal állnak sorba ivóvízért az emberek a Tamilnádu állambeli Csennaiban, amelyet az aszályos időjárás miatt vízhiány sújt 2019. június 18-án. A hatóságok víztartályokban szállítják a lakosság számára az ivóvizet. MTI/AP/R.Parthibhan

A klímaváltozás és a globális ökológiai rendszer megrendülése éles biztonsági kérdéseket vet fel, ráadásul főként a politikailag már amúgy is törékeny térségekben. Nem véletlen, hogy a klímaváltozás lett mára a globális közvélemény szemében Földünk első számú veszélyforrása. Ehhez képest Brazíliától Magyarországig a kormányok megpróbálják a szőnyeg alá söpörni és az üzleti érdekeknek továbbra is alárendelni ezt a komplex problémát.

Üzlet mindenek felett

Az etnonacionalista brazil elnök, Jair Bolsonaro januári hivatalba lépésének első napján (!) áthelyezte az őslakos rezervátumok – ez Brazília területének 13 százaléka – alapítási és felügyeleti hatáskörét az üzleti lobbik által uralt mezőgazdasági minisztériumhoz. A brazil külügyminiszter jól passzol a kormányba, hiszen a globális klímaváltozást „marxista összeesküvés”-nek tartja.

Eközben kontinensünkön a hazai kormány vétójával bukott el múlt héten az EU klímavédelmi terve, holott Magyarországon a legalacsonyabb a zöldenergia-hányad az egész EU-ban, az energiahatékonyság terén pedig nálunk a leglassabb a növekedés a 28 tagállam közül. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter hétfőn ezt úgy kommentálta, hogy „semmi sem sürget bennünket”. Szakértők a kormány elképesztő hozzáállása kapcsán felhívják a figyelmet, hogy Orbán Viktor strómanja a közelmúltban megszerezte a Mátrai Erőművet - márpedig itt egy korábban bezárni tervezett, a legrosszabb minőségű szenet égető ligniterőműről van szó, amelyet így most már aligha fenyegeti a bezárás veszélye.

Jelentések Stockholmból és Münchenből

A stockholmi békekutató intézet (SIPRI) legújabb jelentése leszögezi, hogy a világ legnagyobb békefenntartó missziói pont azokban az országokban vannak, amelyek leginkább kitettek a klímaváltozásnak. A jelentés megnevezi Szomáliát, a Kongói Demokratikus Köztársaságot, Dél-Szudánt és Afganisztánt ebben a vonatkozásban. Az idei Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia - a biztonságpolitika első számú nemzetközi fóruma - első alkalommal foglalkozik kiemelten a globális klímaváltozás biztonságpolitikai kihatásaival. A Konferencia összefoglaló jelentése is megállapítja, hogy a klímaváltozás jelentősen felerősíti a társadalmi- és politikai instabilitást.

Káncz Csaba

Minapi interjújában Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász helyesen állapítja meg, miszerint a gazdaság és a technológia készen áll arra, hogy fellépjünk a klímaváltozás ellen, csak éppen a nagypolitika nem. Szerinte a Green New Deal nevű kezdeményezés még segítene is a gazdaságnak, valahogy úgy, ahogyan pár évtizede a számítástechnika megjelenésekor is át kellett gondolni, hogyan lehet a gazdaságot újraszervezni, ez pedig dinamizmust hozott a rendszerbe. A Green New Deal „alapvető állítása az, hogy a klímaváltozással szembeni harc rengeteg erőforrást igényel, de ezzel együtt stimulálná is a növekedést és megerősítené a gazdaságot” – állítja Stiglitz. Zlinszky János egyetemi docens, környezetvédelmi stratégiával foglalkozó szakértő még múlt októberben fejtette ki kérdésünkre, hogy igenis lehetséges a globális felmelegedés kritikus szint (1,5 Celsius-fok) alatt tartása, csak döntéshozói eltökéltség kell(ene) hozzá.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)