A Belügyminisztérium adatai szerint 2015-ben havi átlagban 213 ezer embert szeretnének közmunkában foglalkoztatni (nyáron átlagban 260 ezer főt). Ez 17 százalékkal több lenne, mint 2014-ben volt.
A kormány a gazdaságpolitikájának sikerét abban méri, hogy mennyien dolgoznak – írja a Policy Agenda. A kutatóintézet friss elemzése szerint ebben a tekintetben a számok valóban igazolni látszanak az elmúlt éveket, mivel 4 millió fő fölé nőtt a foglalkoztatottak száma, azonban ez a folyamat több elemnek is köszönhető: egyrészt nőtt a közmunkások száma, a kisebb cégeknél is többen dolgoznak (5 fő alatti foglalkoztatóknál), a külföldi munkavállalás növekedése is szerepet játszik.
A Policy Agenda szerint, ha sikerül például nyáron a kormányzati tervben szereplő 260 ezer főre növelni a közmunkások számát, az kb. 70 ezer fős növekedést jelentene a foglalkoztatásban. Ez a statisztikákban akár 4,2 millió fő feletti foglalkoztatotti létszámot is jelentene.
Két út van a kormány előtt
A kormány a megnövelt pénzből két dolgot csinálhat. Vagy növeli a közfoglalkoztatásba bevontak számát, amelyet csak minimálisan képes megvalósítani (hiszen nem nagyon talál egy idő után olyan embert, aki képes, alkalmas közmunkában dolgozni), vagy növeli a foglalkoztatás hosszát egy munkás esetében. Tavaly egy közfoglalkoztatott átlagosan még 5 hónapot sem dolgozhatott, az idei pénzből kb. 5,4 hónapra emelhetik az az időtartamot. Ez nyilván egyéni szinten érzékelhető segítséget jelent, de nem akkorát, amely alapvetően megváltoztatja az érintettek társadalmi helyzetét – jegyzik meg az elemzésben.
Járható út lett volna a kormánynak, ha megőrzi az idei létszámot, és jelentősebben emeli a közfoglalkoztatotti bért. Ugyanakkor láthatóan nem akarnak elindulni ezen az úton.
Mire elég?
Ha átszámoljuk a terveket (havi átlagban 213 ezer fő), akkor ez azt jelenti, hogy ennyi embernek a foglalkoztatása a jelenlegi szinten kb. 263 milliárd forint bérköltséget jelent, amelyhez hozzájárul a rendszer működtetésének a költsége, amely 2013-ban 18 százalék volt. Amennyiben idén is ekkora összeggel számolunk, akkor összesen 320 milliárd forint lenne a teljes rendszer. Ez 50 milliárd forinttal több, mint a költségvetésben rendelkezésre álló pénz.
Az állam persze szabályozhatja úgy a folyamatokat, hogy nem az összes költségét téríti meg az önkormányzatoknak, hanem valamilyen önrészt megkövetel tőlük. Ez a legkisebb települések esetén kifejezetten érdekes lesz, hiszen nekik saját bevételük nem nagyon van, csupán az államtól szociális feladatokra kapott külön támogatás, amelynek összértéke 30 milliárd forint. Az önkormányzatok tehát ebből a pénzből fizethetik a közmunkarendszer önrészét. Ugyanakkor ez a pénz a fedezete annak is, hogy a megnyirbált szociális rendszer miatt megszűnő támogatásokat helyben pótolják az önkormányzatok – jegyzi meg a kutatócég elemzése.
Közmunka vagy szociális támogatás?
A Policy Agenda számításai szerint a kormány akkor fér bele a 270 milliárd forintos költségvetési keretbe, ha a közfoglalkoztatók, főként az önkormányzatok mintegy 16 százalékos önrésszel járulnak hozzá ehhez. Azaz körülbelül 50 milliárd forintot beletesznek a projektbe.
„Ez véleményünk szerint sok településen ahhoz a dilemmához vezet főként az év második felében, hogy vagy kevesebb közfoglalkoztatottat tudnak vállalni az önrész miatt, vagy nem tudnak szociális támogatást fizetni. Ez komoly feszültségeket fog eredményezni” – vélik.
Miért csinálja ezt a kormány?
Nehéz megítélni, hogy milyen okok vezetik a kormányt, amikor folyamatosan duzzasztja a közfoglalkoztatási rendszerét. Normál esetben az a helyes gyakorlat, ha akkor költ az állam többet támogatott munkahelyekre, ha meg kell állítani egy válság miatt a munkanélküliség növekedését – mondja a Poicy Agenda. A kormány álláspontja szerint tartós növekedési pályán van az ország. Ennek ellenére a gazdaságilag aktív népesség (foglalkoztatottak és aktívan munkát keresők) 11 százaléka ki-be jár a közmunkarendszerbe. Amely pedig nagyságrendileg több, mint ahány egyéni vállalkozó vagy társas vállalkozás tagja dolgozik az országban.
Nyilvánvalóan lehet okokat találni, amelyek politikai értelemben is magyarázzák a túlzott méretű közfoglalkoztatási rendszert:
- főként, ha a nyári 260 ezer fős létszám összejön, akkor szépen megugrik a foglalkoztatotti létszám;
- abban a tekintetben is látványosan alakulnának a statisztikák, hogy csökkenne a munkaügyi nyilvántartásban lévők száma. Ugyanis, ha a havi adatokat nézzük, akkor látszik, hogy ahogy emelkedett a közfoglalkoztatottak száma, úgy csökkent a munkaügyi nyilvántartásban lévőké. Azaz a közmunkások létszáma arra volt hatással, hogy a munkaügyi központban lévők száma hogyan alakul;
- bizonyos társadalmi rétegeknek ez a minimális létfenntartás egyetlen formája, amely révén még társadalmi értelemben hasznos munkát is végezhetnek.
A Policy Angeda szerint, ugyanakkor ezek az érvek önmagukban azonban nem indokolják ezt a mértéket. A közfoglalkoztatás folyamatos felduzzasztása már kisgömböc-effektussá kezd válni. A növekedést is azért erőltetik, hogy folyamatosan igazolják az ilyen mértékű létjogosultságát. Ezért van szükség olyan változásokra a szociális rendszerben, amelyek miatt a nyugdíj előtt állókat is átterelik a közmunkába a rendszeres szociális segélyből. A valódi, és célcsoportos segítséget jelentő speciális munkaerőpiaci programok helyét szinte teljesen a közmunka váltotta fel, és ezzel próbálnak mindenre megoldást adni.
Egy bevásárlószatyor ikonná tud válni, az Ikeánál például ez történt. Ráadásul a cég ezzel reklámozza flancosnak ígérkező új boltját, 
