|
| Boris Johnson a Downing Streeten 2019. október 28-án. EPA/ANDY RAIN |
Szerda éjfélkor befejezte tevékenységét a brit parlament, és ezzel hivatalosan is megkezdődött az egyébként már javában tartó kampány a december 12-i előrehozott választásokra.
Boris Johnson miniszterelnök ma egyúttal formálisan is értesítette a londoni Buckingham-palotában II. Erzsébet királynőt a parlament feloszlásáról.
Johnson elbukta az első csatát
A választások kiírását a konzervatív kormányfő kezdeményezte, miután elvesztette addig is csupán minimális többségét a parlament alsóházában, és emiatt sorra bukta el a legfontosabb Brexit-szavazásokat. Ennek következtében nem tudta betartani egyik legfőbb ígéretét, azaz nem tudta határidőig, október végéig kiléptetni az Egyesült Királyságot az EU-ból.
A Johnsonnal szembeforduló rebellis konzervatívok és a munkáspárti, valamint liberális képviselők összefogásának eredményeként a parlament önjáróvá vált, és bár elviekben elfogadta a kormányfő Brüsszellel október közepén kötött kilépési megállapodását, a szűk határidőre hivatkozva mégsem engedte azt október végéig ratifikálni.
Egyúttal arra kényszerítette Johnsont, hogy – akarata ellenére – kérje az EU-tól a kilépési dátum újbóli kitolását. Ez meg is történt, így most 2020. január 31-ig van ideje a brit politikai elitnek arra, hogy elfogadja a megállapodást, és 3,5 év után végrehajtsa a 2016. júniusi népszavazás döntését, azaz kiléptesse az Egyesült Királyságot az EU-ból.
A Brexitről is szavaznak
Hogy ez meg fog-e történni, az nagyban a választás végeredményétől függ majd – a britek ugyanis decemberben gyakorlatilag arról is dönteni fognak, hogy mi legyen a Brexittel: végrehajtsák, tárgyalják újra vagy bojkottálják az egészet.
Johnson természetesen azzal kampányol, hogy ha pártja nyer, akkor az általa dominált parlament elfogadja a kilépési egyezményt, és az ország rendezett körülmények között kilép az EU-ból. Erre már december közepén vagy végén sor kerülhet.
A megállapodás készen áll arra, hogy megsüssük. Hajtsuk végre a Brexitet, és vigyük előre az országot
– írta a kormányfő a mai Daily Telegraphban. Szerinte a kilépés után – a nagyobb pénzügyi-gazdasági mozgástér révén – több száz milliárd font értékű befektetés áramolhat az országba.
Megakasztanák a kilépést
A 2010 óta ellenzékben lévő Munkáspárt viszont kész arra, hogy megakassza a szerinte súlyos károkat okozó Brexit folyamatát. Azt ígérik, hogy ha kormányra kerülnek, akkor újabb népszavazást rendeznek majd.
Nem a 2016-os népszavazás újbóli megrendezéséről van szó. Ez a választás arról szólna, hogy észszerű megállapodással lépjünk ki, vagy maradjunk az Európai Unióban
-áll a választási programjukban. Kormányra kerülésük után három hónapon belül új megállapodást kötnének az EU-val, és fél éven belül megrendeznék a népszavazást.
Ennél is radikálisabb álláspontot képviselnek Brexit-ügyben a liberális demokraták, akik szerint a Brexitet meg kell állítani: az Egyesült Királyság jobban jár, ha az EU-ban marad.
Johnson vezet, de...
Ami az esélyeket illeti, egyelőre Johnsonnak áll a zászló. November elején közölt közvélemény-kutatások szerint pártja a szavazatok 37 százalékára számíthat, a Munkáspárt 26 százalékot szerezhet, míg a liberális demokraták 17, a Brexit Párt pedig 11 százalékot kaphat.
A konzervatívok népszerűsége csaknem 15 százalékponttal nőtt azóta, hogy Johnson idén nyáron átvette a párt és az ország vezetését Theresa Maytől. A jelek szerint a tory szavazóbázis sokkal inkább vevő a jelenlegi kormányfő erősen brit párti politikájára, mint elődje puhább, kompromisszumot kereső hozzáállására.
Megosztott ország
Összességében egyébként kiegyenlítettek az erőviszonyok: a kilépéspárti erők (konzervatívok, Brexit Párt, UKIP) támogatottsága gyakorlatilag ugyanakkora, mint a Brexitet nagyrészt ellenzőké (Munkáspárt, Liberális demokraták, Zöld Párt, Skót Nemzeti Párt).
Tehát a brit társadalom ugyanolyan megosztott, mint 2016-ban: akkor a választók 52 százaléka szavazott a kilépésre, 48 százaléka pedig a maradásra.
A vártnál harmadával lett nagyobb az utolsó teljes kormányzati év költségvetési hiánya, ami gazdasági stagnálással párosult. 
