Időnként valamelyik politikus olyasmit mond Magyarországról, ami nem igaz, vagy nem úgy. Most is ez történhetett. “Magyarország Európa egyik legbiztonságosabb országa” – mondta egy államtitkár pénteken.

Miközben az ország távirati irodája terroristákkal riogat és bagatellizálja a fukushimai atomerőmű által okozott károkat, a statisztikákból az derül ki, hogy a biztonság talán csak látszólagos.

Erre utal a gyilkosságok száma, amely Magyarországon bizony sokkal magasabb, mint számos más, migránsok által állítólag elözönlött országban, sőt, az egyik legmagasabb Európában. Százezer főre 2016-ban – ez a legújabb európai adatsor – Franciaországban például 1,31 gyilkosság jutott, Magyarországon ez a szám 2,05.

Lassan romlik a helyzet

Ausztriában 0,66, Hollandiában 0,55, Németországban 1,17, szinte mindenütt sokkal alacsonyabb, mint nálunk. Még Szlovákiában is csak körülbelül a fele az itteninek. Ráadásul a magyar adat lassú, de folyamatos romlást mutat: 2010-ben csak 1,38 volt, 2016-ban 2,05, ami bizony 48,5 százalékkal több.

Örülni például annak lehet, hogy az albán vagy lett adattól még messze vagyunk, bár az előbbi nem is EU-s ország.

Akarok én bűncselekmény áldozata lenni?

Egyes statisztikákkal állítólag remekül tudnak játszani a hatóságok, például azzal, hogy mi számít lopásnak, rablásnak vagy nemi erőszaknak. A skandináv országokban például elsősorban azért igen magas a nemi erőszak eseteinek száma, mert nagyon szigorúan veszik a családon belüli eseteket is, amit nálunk hajlamosak szőnyeg alá söpörni a politikusok.

Nem akarnak bejelenteni

A lopások, rablások száma pedig attól is függ, milyen értékhatár felett tekintik annak az adott esetet. De attól is, hogy a rendőrség mire megy rá, mennyire keres tetteseket, hol járőrözik. Meg attól is, hogy a polgárok mit jelentenek be, és mit nem, érdemesnek tartják-e egyáltalán a feljelentést. (A sógoromat a rendőrök például simán lebeszélték róla.)

Nyugatról Keletre

Ám azt, hogy hány embert gyilkolnak meg, hányat nem, nem igazán lehet manipulálni, illetve csak totális diktatúrákban lehet igazán. A halott, az bizony halott, rendszerint nincs duma, értékhatár, mellébeszélés vagy be nem jelentés. Ezért tűnik ez a statisztika különösen fontosnak.

Egyes mutatók, statisztikák, ahogy Nyugatról Kelet felé haladunk, egyre romlanak, sok esetben évszázadok óta, van, aki szerint egészen Nagy Károly középkori birodalma óta. Ez is egy újabb a sok közül, és ezen a kerítés sem változtatott.

(A cikk a szerző véleményét tükrözi, de az adatok az Eurostattól valók.)