Az NFÜ korábban azt közölte, hogy az idén záruló 7 éves uniós költségvetési ciklusra megítélt 8200 milliárd forintnyi támogatás (ez az önrésszel együtt értendő összeg) 98%-át már lekötötte, míg Lázár János tegnapi sajtótájékoztatóján szintén hasonlóan magas, 95 százalékos arányról beszélt. Aztán meg kiderült, hogy hatalmas összeget bukhatunk a szabálytalanságok miatt, és hogy 500 milliárd forintnyi pályázati pénzre még csak pályázatot sem sikerült kiírni - ezt augusztusban meg kellene már ejtenünk, különben ez a pénz bent ragad. A fejlesztési ügynökség az elmúlt hónapokban több, győzelmi jelentésnek is beillő jelentést küldött arról, hogy havonta nagyjából 100 milliárd forint kihelyezéséről döntenek, és hogy tavaly a megítélt támogatások összege rekordot döntött. Hogy lehet, hogy ennyire kell sietnünk, miközben a pénzek nagy részét elvileg már "elköltöttük"?
Hol a pénz?
Úgy, hogy valójában a megítélt pénz közel 100 százalékát még nem költöttük el, azokról csak (befektetési) döntés született, vagyis, megvan, hogy mire kellene elkölteni, de konkrét kiutalás még nem történt. A megítélt támogatásoknak eddig kevesebb mint a fele jutott el a pályázókhoz, holott négy és fél hónap múlva zárul ez a programozási ciklus. A 8200 milliárdból csak az a projekt részesülhet, mely idén nyer pályázatot, s mely a megítélt összeget két éven belül el is költi. Ezért akkora a sietség, mert ebben a tekintetben nagyon is rosszul állunk. Az EU csak kivételes esetben ad engedélyt arra, hogy a pályázatokat kitolják a tagállamok, de elképzelhető, hogy erre most sok esetben szükség lesz.
Jól állunk vagy sem?
Nemcsak Magyarország áll rosszul a pénzek lehívásában ugyanis. Hiába a költségvetési ciklus közepén kitört válság, a tagállamok a nekik megítélt pályázati pénzeknek átlagosan alig több mint a felét, 55 százalékát tudták eddig lekötni. Ez meglehetősen alacsony arány, ami mellett a magyar adat sem tűnik olyan rossznak. A visegrádi országok közül csak a lengyelek előznek meg minket, a szomszédaink közül pedig a már euróval fizető szlovénok és osztrákok tudnak jobb arányt felmutatni. A régiós átlagot a balti tagállamok húzzák fel, amúgy nem számít olyan rossz eredménynek, hogy Magyarország a neki megítélt pályázati keret csupán 47,9 százalékát használta fel eddig.
Kedvezőtlenebb a kép, ha azt nézzük, ki mekkora támogatást kapott: a régióból nagyságrendileg Csehország kapott ugyanakkora támogatási keretet, mint mi. A lakosságszámhoz képest kifejezetten soknak tűnik a 2007-ben megítélt majd' 25 milliárd euró (önrész nélkül), főleg ahhoz képest, hogy a jóval népesebb Románia csupán 19,2 milliárdot kapott, Szlovákia pedig 11,5 milliárd eurót. Magyarország majdnem annyi forrással gazdálkodhatott az elmúlt 7 évben, mint Németország vagy Olaszország.
A régióból Lengyelország kapta a legtöbb pénzt, több mint 67 milliárd eurót és ennek 62,6 százalékát már el is költötték - ebben bőven van mit tanulnunk a jó barátoktól. Románia azért lóg ki a sorból, mert ők találkoztak Brüsszel szigorával, tavaly a Bizottság annyi projekt finanszírozását fújta le a szabálytalanságok miatt, hogy keleti szomszédaink megízlelhették, milyen lehet németnek lenni: tavaly az EU egyik legszegényebb tagállama ugyanis nettó befizető lett, vagyis kevesebbet tudott kivenni a közös kasszából, mint amennyit betett. A pályázati keretük harmadát sem tudták eddig célba juttatni a románok, és valószínűleg a nekik megítélt támogatási pénzek nagy része bennragad.
Csak a villanyszámlára ad pénzt Brüsszel
Magyarországot két veszély fenyegeti, pedig 7 évvel ezelőtt jó pozícióból indultunk. Először is, bukhatunk 500 milliárdot, mert nem sikerül időben pályázatokat kiírni. Másodsorban pedig ennél többet is veszthetünk, ha nem sikerül a szabálytalanságokról megegyezni ez EU-val. A befagyasztott projekteket a költségvetés finanszírozta eddig előre, az EU csak a jogvita elsimítása után hajlandó fizetni a cechet. Akkor sem biztos, hogy a teljeset - ez pedig a hiánycélra jelenthet nagy veszélyt első körben. A problémás projektek helyett Magyarország dönthet úgy, hogy a kérdéses forrásokat másra költi, azonban most már új pályázatok kiírására nagyon kevés az idő. A második lehetséges megoldás, hogy "büntetést" fizetünk, vagyis a projektek egy részéről és a megítélt támogatásról lemondunk annak fejében, hogy Brüsszel újra megnyissa a pénzcsapokat. Románia is ezt az utat választotta végül, de a sok elmaradás miatt rendkívül gyenge pozícióból tárgyalt, és hatalmas árat fizetett azért, hogy a Bizottság újra zöld jelzést mutasson nekik.
Magyarország 15 operatív programot (op) futtat jelenleg, ebből csak kettő nem szúrja Brüsszel szemét: az egyik az NFÜ fenntartásáról szól, a másik az ún. GOP, vagyis a gazdaságösztöntő programok, ezek meglehetősen hamar kiürültek, nagy volt az érdeklődés. Lázár János tegnap azt mondta e két program kapcsán - kissé cinikusan -, hogy a "villanyszámlát még ki tudjuk fizetni". Nos, ez igaz. De csak azt.
Temérdek pénz szakadt ránk, de Brüsszel ma már csak a rezsire ad
A hétéves uniós ciklusnak nagyon jó pozícióból futottunk neki, majdnem annyi pénzt kaptunk a közösből, mint Németország. Most pedig ott tartunk, hogy Brüsszel csak a villanyszámlára ad pénzt - ez az, ami jól jelzi, nagy a baj, nem pedig az, hogy a támogatási keret felét sem utaltuk ki. Az csak a ráadás.
