Afrika külső adóssága tavaly 2001 óta a legmagasabb szintet érte el és a Világbank jelentése szerint napjainkban a kontinens 18 országa szembesül akut adósságválsággal vagy állnak annak szélén. Ez átalakítja a kontinens geopolitikai dinamikáját is, hiszen a Johns Hopkins Egyetem felmérése szerint 2000 és 2017 között a kínai kormány és bankjai 143 milliárd dollár értékben hitelezte Afrika kormányait és állami vállalatait.
A kínai újgyarmatosító terjeszkedés tipikus módszere Afrikában is érvényesül: megegyeznek a helyi korrupt politikai elittel túlárazott megaprojektről (vasút-, kikötő-, útépítés) és a léprecsalt állam végzetes adósrabszolgaság csapdájába kerül. Ugyanez a mechanizmus működik a tervezett és soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal esetében is, amelyről már két éve megírtuk,hogy a tucatnyi sebből vérző, több száz milliárdos projektet vizsgálva úgy tűnik, mintha a magyar kormány valójában a kínai érdekeket képviselné.
Kezdődik az einstand
Ilyen kínai adósságcsapdában vergődik csupán az Indo-Pacifikus térségben már 16 állam, de a hullám most elérte Afrikát is. Tavaly szeptemberben Peking már rátette a kezét Zambia nemzetközi repülőterére, mert az ország nem tudta törleszteni adósságait. Ezekben a hetekben pedig Kína felkészül Kenya jól menő Mombasa kikötőjének elrabrálására, amint várhatóan a kenyai vasúttársaság nem tudja törleszteni adósságát a kínai Eximbank felé.
Washington egyre feszültebben figyeli Kína nyomulását a kontinensen, ezért a múlt hónapban egy új „stratégiát” jelentett be Afrika irányába. Kína mellett Oroszország katonai nyomulásának feltartóztatása is a cél, hiszen mára Moszkvának 10 afrikai országgal vannak aktív katonai kapcsolatai, úgy mint: Kongó, Szudán, Líbia, Madagaszkár, Angola, Guinea, Bissau-Guinea, Mozambik, Zimbabwe és a Közép-Afrikai Köztársaság. Az új amerikai stratégia keretében ezért aktívabb katonai műveletek jönnek: az elmúlt hetekben az USA már csapatokat dobott át Gabonba, a december 30-i vitatott kongói választást követően, hogy „megvédjék az amerikai érdekeltségeket erőszakos tüntetések esetén”. Két napja pedig az amerikai drónok páratlan keménységgel csaptak le a szomáliai iszlamista hordákra.
A németországi központú, 2007-ben életre hívott amerikai Afrika-parancsnokságon (AFRICOM) mintegy 7200-an szolgálnak, miközben a különleges erők 1200 zöldsapkása lehet állandó jelleggel az afrikai terepen. A csapatok egyik legfőbb célját már 2008-ban megfogalmazta Robert Moeller, az AFRICOM egyik vezetője, aki kijelentette: „csapataink célja az afrikai természeti erőforrások szabad áramlásának biztosítása a világpiacra”.
Párizs játszmája az uránnal
|
| Káncz Csaba |
Párizs és Berlin a ’G5 Száhel’ nevű anti-terror szövetség támogatása mögé rejtik nemzeti hatalmi érdekeik érvényesítését. A németek már 900 katonát állomásoztatnak a Száhel övezetben, ebből 40-et Nigerben, ahol tavaly novemberben nyitották meg támaszpontjukat. A térségben 4500 katonát állomásoztató franciákat meg aztán végképp nem kell félteni, ha Nyugat-Afrikáról van szó.
Párizs évek óta próbálja megváltoztatni kommunikációját Nyugat-Afrika felé, hangsúlyozva, hogy a gyarmati korszak (Françafrique) hozzáállásának vége, azaz már nincsenek színfalak mögötti korrupt paktumok sötét afrikai diktátorokkal. Nos, ez szépen hangzik, egészen addig, amíg meg nem kapargatjuk a felszínt. Franciaország áramellátásának több, mint 75 százalékát adják a nukleáris erőművek és az urán szállítások nagy részéért a nyugat-afrikai Niger felel. A francia Areva cég 87 százalékban állami tulajdonban van és ez a vállalat Niger négy legnagyobb urán bányájából háromnak a többségi tulajdonosa. Az pedig bizonyára csupán a véletlen műve, hogy Mahamadau Issoufu, Niger elnöke korábban az Areva alkalmazásában állt.
Káncz Csaba jegyzete
Ráadásul versenyelőnybe is kerülhet a cég odahaza. 
