Ki, amerre lát
Nincs nap, hogy ne érkezzen hír a háborús állapotokat is megszégyenítő módon tönkretett országból, amely mellesleg a világ legnagyobb olajtartalékával rendelkezik, így a megélhetése, ha máshogy nem, az olajból adott lenne. Azonban egyetlen ember rezsimje képes volt olyan nyomort előidézni, amelyre békeidőben aligha volt példa. Éhezés, betegségek, rablások, lövöldözések: nem csoda, hogy a 30 millió lakos közül, aki csak tud, menekül.
Van, aki megpróbál valamelyik szomszédos országba átjutni és ott menekülttáborokban tengődni, de miután Venezuelába sokan vándoroltak be Európából a múlt században, érthető, hogy aki tud, megpróbálja fellelni európai őseinek papírjait, és azok egykori országába menekülni, ha befogadják ezen az alapon. Természetesen így van ez akkor is, ha valakinek magyar volt az egyik nagyszülője, és ha erről van olyan dokumentum, amit Magyarország elfogad.
Venezuelai magyarok
A második világháború után becslések szerint összesen 50 ezer magyar került Dél-Amerikába, közülük 2-3000 Venezuelába, amely akkor egy viszonylag prosperáló ország volt. 1956-ban 200 ezer ember hagyta el Magyarországot, de nagy részüket Nyugat-Európa és Észak-Amerika fogadta be, Venezuelába legfeljebb pár százan érkeztek. Az egykor Venezuelába került magyarok és leszármazottaik egy része megőrizte magyarságtudatát, tartják a kapcsolatot egymással és egy közösségi házuk is van Caracasban, ők egyértelműen magyaroknak tekinthetők, a többiek leszármazottai számára eddig csak egy érdekesség volt a magyar nagyszülő.
Most azonban nem lehet válogatni: ha valakit Magyarország fogad be, idejön, akit más európai ország egy másik szülő vagy nagyszülő alapján, oda megy. Ez érthető is, az állapotok olyanok, mint nálunk 45-ben vagy 56-ban, esetleg még rosszabbak, és tőlünk is ment, aki tudott. Ilyenkor persze felmerül a kérdés, és ez az elmúlt napokban foglalkoztatta is a sajtót, hogy ki a magyar, és ki a menekült: ebben az esetben a hivatalos álláspont egy magyar nagyszülő igazolása.
Az igazi probléma
Ha feltesszük, hogy csak ténylegesen egykori magyar állampolgár nagyszülőkkel rendelkezők jönnek (vagyis nem történik visszaélés), akkor vélhetően csak néhány száz ember fog hozzánk érkezni, ráadásul normális körülmények között eszükbe sem jutna elhagyni Venezuelát, és elmondásuk szerint, ha véget érne Maduro rémuralma, vissza is térnének. Ugyanez érvényes a máshová menekülő venezuelaiak nagy részére, így a megoldás adott: a világnak segítenie kéne Madurót kiebrudalni.
Erre most folynak is kísérletek, de csak verbális szinten: sok ország elismeri az ellenzék vezetőjét hivatalos államfőnek, ez azonban kevés, ha ténylegesen nem tudja átvenni a hatalmat. Ilyenkor csak az hoz megoldást, ha valaki kívülről beleavatkozik: katonai erővel eltávolítják Madurót. Csakhogy erre nehezen vállalkozik bárki is azok után, hogy Líbiában és Irakban Kadhafi és Szaddam megdöntése után nem sikerült békét teremteni (így aztán Szíriában meg sem próbálkoztak Aszad megdöntésével, sőt, az oroszok felkarolták őt és rendszerét).
Nem mozaik-ország
Van azonban Venezuela esetében egy lényeges különbség az előbb említettekhez képest. Szíria, Líbia és Irak mozaik-országok, olyan, az európai hatalmak által 100 éve összetákolt államalakulatok, melyekben több, egy mással összeférhetetlen nép és vallási csoport lett összekényszerítve: olyanok, mint Jugoszlávia, ami legalább szét tudott válni az utódállamokra, bár véres háborúktól kísérve.
Irakot és Szíriát az első világháború győztes Nagy-Britannia és Franciaország hozták létre, bennük síita és szunnita arabokkal és a kurdokkal, Líbiát három, évszázadokon át különálló területből Olaszország alakította gyarmatává, majd így vált függetlenné. Békésen, demokratikusan egyben tartani nem lehet őket tartósan, ahogy Jugoszláviát sem lehetett: csak diktatúra vagy külföldi haderő tudja fenntartani őket.
Nos, Venezuela egy másik eset. Ott létrejött egy nagyjából homogén társadalom, spanyol nyelvvel, túlnyomórészt katolikus vallással: amíg nem jött Hugo Chavez, majd Maduro kommunista diktatúrája, addig nem is volt különösebb gond, legalábbis latin-amerikai szinten. Ebből arra lehet következtetni, hogy ha sikerülni megbuktatni Madurót, az országot eleinte segélyekkel ellátni, majd beindítani az olajkitermelés és exportot, akkor viszonylag gyorsan üzemképessé válna az ország, nem lenne polgárháború, külföldi haderőnek sem kellene ott maradnia.
Trump esélye?
Sajnos, miután a három legnagyobb hatalom (USA, Oroszország, Kína) viszonya nem felhőtlen, az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tud dönteni egy ilyen akcióról, pedig az lenne a leginkább legitim forma. Marad Trump Amerikája, esetleg 1-2 szövetségessel kiegészítve (a NATO-t nehéz lenen mozgósítani, miután az amerikai elnök többször jól kiosztotta a tagállamokat). Maga Trump egyszer már felvetette a lehetőséget, ha sikerrel megvalósítaná, nagyot növelne gyengélkedő népszerűségén, és mindjárt 30 millió ember megmentőjeként is felléphetne.
A dél-ukrajnai Herszon volt a célpont ezúttal. 
