Nem népszavazás
A választás kizárólag a katalán regionális parlament összetételéről szólt, a de függetlenség pártiak úgy tekintettek rá, mint kvázi népszavazásra (hasonló már itthon is előfordult, sőt fülkeforradalom is volt). Jogilag viszont nem volt az, miután egyrészt nem a függetlenségről szólt a konkrét kérdés, másrészt a spanyol alkotmánybíróság megtiltotta az erről való szavazást.
A függetlenséget támogató pártok erre azt mondták, ha nyernek, akkor úgy tekintik, hogy felhatalmazták őket a választók a függetlenség megteremtésére, mondhatni kivívására, miután ez programjuk lényege. Ez persze eleve egy kényes dolog, általában az országok nehezen nyugszanak bele, ha egy részük el akar szakadni.
Így most két komoly kérdés vetődik fel: egyrészt van-e igazi, tényleges többségük a függetlenség pártiaknak, másrészt hogy reális-e az elszakadás, vagy Spanyolország meg tudja ezt akadályozni?
Sokan vannak, de vajon elegen?
Az első kérdés sem egyszerű, miután az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a függetlenségpárti erőknek meglesz a parlamentben az abszolút többségük, tehát egy parlamenti szavazás nem okoz gondot nekik, ugyanakkor ezt a szavazatok kevesebb, mint 50 százalékával érték el. Ez igen gyakori dolog, a legtöbb választási rendszer torzít pont azért, hogy létre lehessen hozni kormányzóképes többségeket.
Igen ám, de itt ha nem csak egy kormányalakításról, hanem egy sokkal komolyabb döntésről van szó, akkor sokak szerint az adott kérdésben nem alkalmazható a választási torzítás, hanem ahogy egy normál népszavazáson, a választók tényleges többségének kell valami mellett vagy ellen állást foglalnia. Márpedig, ha ezt burkolt népszavazásnak tekintik, akkor nincs meg az 50 százalék. Ez persze módosulhat annyiban, hogy további erők sorakozhatnak fel a függetlenségpártiak mellé a parlamentben, és akkor összejön ez a kívánt többség.
Kinek mehet, ki nem?
A másik kérdés pedig egy általános, világméretű probléma. Az gyarmati rendszerek felbomlása óta megnőtt az egyes népekben a függetlenségi igény. Önálló országot akartak a csehek és a szlovákok, békésen szét is váltak. Önálló országot akart a Jugoszláviába terelt sok kis nép, végül össze is jött nekik kisebb-nagyobb függetlenségi harcok, majd egymással vívott háborúk után. Az amúgy sem túl nagy országból mára 7 kicsi lett. Önálló országot akartak a csecsenek, őket viszont leverte az orosz anyaország.
|
| "Katalónia nem Spanyolország" - focimeccseket a katalán ultrák rendre kifeszítenek hasonló transzparenseket |
Ezek után a katalánok, vagy akár az ukrajnai oroszok arra hivatkoznak, hogy ha jugoszláviai népeknek lehetett, akkor nekik miért nem? Tulajdonképpen igazuk van, miért lenne kettős mérce? Ugyanakkor az is igaz, hogy ha minden országból bármilyen népcsoport bármikor kiválhatna, az teljes káoszhoz vezetne.
Régi nemzet, erős gazdaság
Kétségkívül a katalán egy régi, mondhatni ezer éves nemzet, a spanyoltól érdemben eltérő nyelvvel és nemzettudattal. Ebből a szempontból még nem olyan tragikus a kiválás, mert feltehetően nem követnék más spanyol tartományok, nem kellene az ország teljes szétesésétől félni. Kivételt a baszkok képezhetnének, de miután földjükön már nem alkotnak többséget, sokkal nehézkesebb lenne számukra a kiválás.
Sokan gazdasági érveket emlegetnek: Katalónia kikerülne az EU-ból és az eurózónából. Nos, ez valószínűleg nem komoly probléma, miután erős gazdaságról van szó. Valószínűleg átmenetileg Koszovó és Montenegró mintájára használnák tovább az eurót, de még az is valószínű, hogy az EKB rögtön megegyezne újonnan felállítandó jegybankjukkal, miután gazdaságilag semmi akadálya, hogy zónatagok maradjanak. Politikailag pedig a görög ügy kapcsán láttuk, mennyire nem akarják, hogy valaki kiváljon, pláne nem egy erős gazdaságú régió, így szinte biztos megmaradna a katalán euró.
Attól függ, mennyire elszántak
Az egyetlen tényleges akadály a spanyolokkal való megegyezés hiánya lehet csak. Régebben, ha egy régió ki akart válni, az anyaország fegyveres erővel leverte őket, ha tudta. Ezt még Jugoszlávia is megkísérelte az először kilépő szlovénokkal, bár pár nap után feladta. Oroszország viszont nem volt szégyellős: leverte a csecseneket.
A mai Európában ez a megoldás elég nehezen képzelhető el. Valószínűleg sem a spanyolok nem akarnának belháborút, sem a katalánok nem ragadnának fegyvert, hogy függetlenségi harcot vívjanak. Feltehetően az lesz a döntő momentum, hogy a katalánok mennyire, és főleg milyen arányban akarják ténylegesen a függetlenséget. És itt a két kérdés össze is ér. Ha a túlnyomó többségük nagyon határozottam kinyilvánítja véleményét, nehéz a spanyoloknak megakadályozni őket. Ha viszont csak ilyen bizonytalan többség mutatkozik, mint a mostani választásokon, akkor a folyamat valószínűleg elakad, vagy legalábbis későbbre tolódik.
Hatalmas bírságot kapott a Meta. 
