A negyedik Orbán-kormány fókuszában a demográfiai folyamatok kerültek az új kormányzati ciklusban. Ennek érdekében igyekeznek olyan intézkedéseket hozni, mely támogatja a családokat és újabb gyermekek vállalására ösztönzi a párokat. A tervezett lépéseket egyelőre még csak körvonalazódnak, a végleges javaslatok megfogalmazásában a tervek szerint a most elindított nemzeti konzultáció is a kormányzat segítségére lesz. Egyelőre viszont úgy tűnik, továbbra is haladnának a megkezdett úton és főként anyagi ösztönzők révén bátorítanák gyermekvállalásra a fiatalokat. A társadalomban zajló folyamatok azonban amellett, hogy ezen törekvések ellen hatnak, rávilágítanak arra is, hogy ide az anyagi ösztönzőkön túl más eszközökre is szükség lesz.
Harcsa István és Monostori Judit tanulmánya a társadalmi tagozódást, ezen belül is az iskolai végzettség szerinti struktúra, valamint az együttélési formák változása közötti összefüggésre hívták fel a figyelmet. Megállapításuk szerint az iskolai végzettség szerinti struktúra átalakulása (például a
diplomások növekvő aránya), egyes végzettségek elértéktelenedése (például gimnáziumi érettségi) alapvetően a kormányzati törekvések ellenében hatnak.
Míg a diplomásoknál a versengő értékek, a fogyasztói társadalom kiteljesedése, a munkaerőpiaci karrier fontossága, addig a gimnáziumi érettségivel rendelkezők körében a munkaerőpiaci nehézségek lehetnek gátjai a családalapításnak.
A különböző iskolai végzettségűek között lényeges különbségek vannak, hogy a partnerükkel együtt élők körében mekkora arányt tesznek ki azok, akiknek a háztartásban nincsenek gyermekek. Minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál jellemzőbb, ez az együttélési forma. 2016-ban a partnerével együtt élők körében 29 százalékot tett ki azoknak az aránya, akik gyermek nélkül, csak a párjukkal éltek együtt. Az általános iskolai végzettségűeknek 14, a szakmunkásoknak 21, az érettségizetteknek 33, a diplomásoknak pedig 36 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. 1990 és 2016 között nagyon megnövekedtek az iskolai végzettség szerinti különbségek, aminek az az oka, hogy az érettségizettek és a diplomások körében dinamikusan növekedett a gyermektelen párok aránya - vélik a tanulmány szerzői.
A 18-39 év közöttiek növekvő hányada él a szülői házban, egyre kisebb azoknak az aránya, akik partnerükkel és gyermekeikkel élnek együtt. 1990-ben a már nem tanuló nők 70, a férfiak 51 százaléka élt ilyen háztartásban, 2016-ban csupán 47 és 30 százalékuk. A legjelentősebben az érettségizettek és a diplomások körében esett vissza a szülői házban élők aránya.
Ez a trend arra enged következtetni, hogy a diplomások körében a karrierépítés fontossága/kényszere egyre inkább erősödik a gyermekvállalás rovására, az érettségizettek esetében pedig e folyamat inkább a státussal együtt járó munkapiaci körülmények romlásával hozható összefüggésbe.
A jövőbeli születésszám alakulása szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy a fiatal generációk körében a növekvő létszámú középrétegeket sikerül-e nagyobb mérvű gyermekvállalásra ösztönözni, amire a nemzetközi tapasztalatok szerint is akkor van érdemi esély, ha ugrásszerű javulást lehet elérni a munka és a családi élet harmonikussá tételében - írja Harcsa és Monostori.
A gyermekes háztartások összetétele az iskolai végzettség függvényében is szignifikáns változásokról árulkodik. 1990 és 2011 között a kétgyermekes családmodell legerőteljesebben a szakiskolai végzettségűek és az érettségizettek körében esett vissza, ahol nagy dinamikával növekedett az egy gyermeket nevelők aránya, miközben az általános iskolai végzettségűek körében jelentősebben emelkedett a nagycsaládosok aránya. Az alapfokú végzettségűek csoportjában a három vagy több gyermeket nevelők aránya a rendszerváltás óta 16-ról 30 százalékra növekedett.
A tanulmány szerint az alacsony termékenységi mutatók okaként egy, inkább személyes döntés is megnevezhető.
Bár a foglalkoztatás bővülése, az általa javuló anyagi körülmények, valamint a kormány által bevezetett családtámogatási eszközök növekvő esélyt teremtettek a tartós kapcsolatok felvállalásának, azok esetleges felbomlása után a korábbiaknak nehezebbnek mutatkozik a továbblépés
- főleg, ha esetleg gyermek is született a kapcsolatból. A szerzők megállapítása szerint a kapcsolatok felbomlása után a fiatalok - elsősorban férfiak - kisebb része lép be újabb családba. Ez az oka annak, hogy nagyon magas az egyszülős háztartások aránya főként az alacsony végzettségűek körében. Ez szintén befolyással van a termékenységi mutatók alakulására. Az egyszülős háztartásokban ugyanis mindig sokkal alacsonyabb a gyermekszám, mivel itt "megszakadnak a gyermekvállalási tervek".
Tehát ha alacsonyak az újraházasodási mutatók, ha a fiatalok nem létesítenek újabb együttélésen alapuló kapcsolatot, akkor ez is az alacsony termékenységi mutatók okozójává válik a szerzők szerint.
(Mfor.hu)
A németek érvelése szerint win-win helyzet jöhetne létre. 
