Putyin hibrid háborúja és az új magyar hadművelet

Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a moszkvai Kremlben 2018. július 15-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

A hibrid háború orosz atyját, Valerij Geraszimov tábornokot Putyin elnök 2012-ben nevezte ki vezérkari főnökké és helyettes védelmi miniszterré. Ugyanabban az évben reaktiválta az orosz elnök a Nemzetközi Beruházási Bankot (IIB), amelyet a nyugati elhárítás Putyin és az orosz titkosszolgálatok trójai falovának tart. Az orosz fedőcég Budapestre telepítése a magyar fővárost a nyugati elhárítás egyik fő megfigyelési pontjává teheti és regionális pénzügyi központ helyett egy olyan kémközponttá válhatunk, mint Casablanca volt a második világháborúban, avagy Bécs a hidegháború alatt.

Újra Moszkva szolgálatában

Valóban, megbízható értesülésünk szerint a budapesti Amerikai Nagykövetségen egy diplomata már teljes munkaidejében az orosz behatolást vizsgálja Magyarországon. Ahogyan Damon Wilson, az Atlantic Council think tank alelnöke egy minapi interjújában kifejtette:

„Az orosz kémkedés szintje néhány szövetségesünknél nagyon magas. Aggasztó az orosz beruházási bank megjelenése is Budapesten, hiszen a banknak van kémkedéssel összefüggő története, nem csak bankolásról szól”.

Az IIB az elmúlt órákban újra reflektorfénybe került, hiszen kiderült, hogy az oroszok igazgatónak kérték fel magyar részről Boros Imrét, az első Orbán-kormány egykori miniszterét. A Népszabadság 2002-ben belügyminisztériumi dokumentumokra hivatkozva írta meg azt, hogy Borost közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben a kommunista állambiztonság III/II-es csoportfőnökség D-8-as fedőnevű főoperatív tisztjévé nevezték ki. Az érintett ezt annak idején cáfolta.

Holló hollónak nem vájja ki szemét

Mint emlékezetes, a parlament kormánypárti többsége idén március 19-én már tizenkilencedik alkalommal szavazta le azt a törvényjavaslatot, amely kommunista állambiztonsági múlt megismerhetőségére irányult és így esélyünk sincs megismerni azokat, akik fenntartották hazánkban a szovjet megszálló rendszert. Mára a napnál világosabb, hogy a kommunista állambiztonsági hálózattal átszőtt hazai politika képtelen arra, hogy elszámoljon a rendszerváltást megelőző pártállami évtizedekkel.

Márpedig Széky János vezető publicista megítélése szerint máig működik egy ellenőrizhetetlen magyar »mélyállam« (deep state) a veterán kommunista állambiztonságiak hálózatára épülve, a „jogállami” felszín alatt. Ez a szervezett bűnözést és a fociultrákat ugyanúgy használja, mint a köztiszteletben álló hivatalnokokat, a szakértőket és a médiafigurákat. Széky szerint legkésőbb 2013 óta teljesen nyilvánvaló, mekkora bajok lehetnek abból, hogy az ellenőrizetlen hálózatnak a régről való orosz (szovjet) kapcsolatai is ellenőrizetlenek.

De mi az a ’kompromat’?

Káncz Csaba

A hazai politikai osztály az elmúlt három évtizedben nem tájékoztatta arról a polgárokat, hogy milyen nemzetbiztonsági veszélyeket hordoz hazánkra az ellenőrizetlen továbbszolgáló hálózat. A Szovjetunió ugyanis a megszállt Közép-Kelet-Európában a magasrangú állambiztonsági tisztekről szinte kivétel nélkül tárolt komprommittáló anyagokat a KBG archívumában, amelyek a mai napig zsaroló erővel bírnak. Van-e és milyen súlyosságú kompromittáló anyag lementve az orosz állambiztonságnál adott esetben Medgyessy Péter (D-209) volt miniszterelnökről, amelyet a Sztálin-korszak óta az oroszok csak „kompromat”-nak hívnak? Nos, erről fogalmunk sincsen.

Amikor 2015-ben azt hallottuk a miniszterelnöktől Tusnádon, hogy „a jövőt az értheti meg jól, aki tisztában van a saját múltjával”, akkor értetlenkedve megráztuk a fejünket. Hiszen pont a jelenlegi miniszterelnök akadályozza meg a közelmúlt elnyomó rendszerének és a Láthatatlan Légió jelenkorba nyúló hatalmának megismerését a kommunista titkosszolgálati archívumok zárva tartásával.

Ez pedig a mai napig torzítja a hazai közélet fejlődését és struktúrálisan is közelíti az országot olyan újdonsült stratégiai partnereihez, mint Azerbajdzsán és Kazahsztán. Olyan elhúzódó feudalizmussal és visszamaradott hűbéri viszonyokkal rendelkező országokhoz, ahol az autokrata vezetőnek és családi klánjának nagyobb politikai súlya van, mint a független jogállami intézményeknek.