Kim Dzsongun eddig zseniálisan kezelte országa Amerikával fennálló viszonyát Donald Trump hatalomra kerülése óta: először tökélyre fejlesztette nukleáris fegyvereit és az azok célba juttatására alkalmas rakétákat, mégpedig úgy, hogy azok gyakorlatilag az Egyesült Államok bármely részét elérjék. Ezzel meg is alapozta a kellő félelmet, még atomháborús vaklármák is akadtak, majd mikor mindez megvolt, rámosolygott az addig szidalmazott amerikai elnökre, aki jobb lehetőség híján kapott az alkalmon, és béketárgyalásokba bocsátkozott vele.
Kim céljai
Trump célja az volt, hogy leszereltesse az észak-koreai nukleáris arzenált, de ez illuzórikus célkitűzés lehet, hisz Kim Dzsongunnak pont ez a félelmetes fegyverarzenál adja zsarolási potenciálját, egyben biztosít neki sérthetetlenséget, hisz egy atomhatalmat, bármilyen kicsi és szegény ország is legyen egyébként, rendkívül kockázatos megtámadni. Elég, ha csak az elvi lehetősége megvan annak, hogy akár csak egy nukleáris fegyvert célba juttat ellenségei területén: ennek kockázatát senki nem vállalhatja.
Kim Dzsongun felismerte, hogy ha ezek után látszólag békésen közelít legfőbb ellenségéhez, nyert ügye van, hisz annak sokkal jobb a tárgyalás és a háborús fenyegetettség csökkentése, mint a szakadatlan konfrontáció. Kim azonban az eddigieknél többet is el szeretne érni: mérsékelni, esetleg megszüntetni az ellene hozott szankciókat úgy, hogy nukleáris arzenálja megmarad, legfeljebb látszatintézkedéseket tesz, kismértékű leszerelés formájában.
Csapatépítés tisztogatással
Ehhez azonban ügyesen kell tárgyalnia Trumppal, aki feltehetően megfelelően felvértezi magát tanácsadókkal, hogy megpróbáljon minél nagyobb eredményt kihozni a tárgyalásokon. Kim régi gárdája nem alkalmas arra a kifinomult feladatra, hogy kellő ravaszsággal, de mégis diplomatikusan lépjenek fel és érjék el főnökük céljait, így komoly személycserék kezdődtek az észak-koreai felsővezetésben, melyek egyúttal tisztogatások is, mégpedig a szó legrosszabb értelmében: a régi munkatársak egy része eltűnik, legalábbis a dél-koreai hírszerzés, valamint a Dél-Koreába szökött északiak szerint.
A Reuters egy szöuli szervezetre, az Észak-Korea Stratégia Centrumra hivatkozik, amely szerint 2011-es hatalomra jutása és 2017 között Kim Dzsongun 70 magas beosztású munkatársát végeztette ki, közülük 10 diplomata volt. Ugyanezt tette a maga idejében Sztálin, volt tehát kitől tanulnia Kimnek. Így nem egy életbiztosítás elvállalni egy komolyabb posztot Kim rendszerében, bár elképzelhető, hogy már a poszt visszautasítása is komoly retorziókat vonhat maga után.
Az új főtárgyaló
A megfelelő jelöltekkel szemben persze komoly követelmények vannak: hűséges kommunistának kell lenniük, ugyanakkor bőséges ismerettel kell rendelkezniük a kapitalista országokról, különösen Amerikáról. Ebben egyébként van tapasztalata az északi rezsimnek: mindig is nagy erőkkel tanulmányozták az amerikai politikát, a kormányzat működési mechanizmusát, és a mindenkori elnök munkastílusát.
Az egyik legkomolyabb résztvevő a jövő heti vietnami csúcson Kim Hjok Csol lesz, egy karrierdiplomata, aki frissen esett át a legszigorúbb hűségteszten, hogy elnyerje a főtárgyalói pozíciót. Kim Hjok Csol azután került előtérbe, hogy Kim Dzsongun tavaly elvesztette bizalmát régi külügyminiszter-helyettesében, aki az amerikai kapcsolatokért felelt, de megvádolták azzal, hogy kémkedik az Egyesült Államoknak (a vezetőség soraiba férkőzött imperialista ügynök teóriáját jól ismerjük itthonról is, a Rákosi-rendszerből). A politikus el is tűnt, tavaly látták utoljára, a Reuters információi szerint „átnevelő munkatáborba” került, de nem zárható ki, hogy kivégezték.
Ki mire számít?
Mindezek után az a kérdés, hogy melyik fél mit érhet el a jövő heti csúcstalálkozón. Donald Trump számára már valószínűleg az is elég, ha békés a hangnem, és arra hivatkozhat, hogy elkerülte az Észak-Koreával való háborút. Emellett talán valami jelképes leszerelési megállapodást is köthetnek, amire ráfogható, hogy idővel a nukleáris arzenál teljes leszerelése lesz belőle. Kim Dzsongun vélhetően azt fogja megpróbálni elérni, hogy az országára kivetett szankciókat legalább részben visszavonják, hogy gazdasága levegőhöz jusson.
Akár 1500 milliárd dollárt is érhet a vállalat. 
