Trumpot támadják – Orbán barátja bukott bele

Kurt Volker. EPA/INNA SOKOLOVSKAYA

A politikai belharcok Washingtonban új, robbanásveszélyes szakaszba jutottak múlt héten a demokraták azon döntésével, hogy felgyorsítják a Trump elnök felmentését célzó eljárás („impeachment”) megindítása előtti vizsgálatokat. (Ennek hátterében az ukrán elnökkel folytatott beszélgetésének kiszivárgása áll, erről ebben a cikkünkben is olvashat – a szerk.)

Ez természetesen újra egy kétélű kard a demokraták számára (akik már rendesen megvágták magukat az utóbbi pár évben a Trump-Moszkva összejátszással kapcsolatos vádaskodással), nem véletlen tehát, hogy  Pelosi demokrata-párti házelnök mostanáig nagyon óvatos volt és ellenállt minden ilyen kísérletnek.

A jelenlegi próbálkozás sikere is helyből kérdéses, hiszen a demokrata többségű Képviselőház az eljárást ugyan el tudja indítani, de a tényleges eltávolítás csak a Szenátus kétharmadának jóváhagyásával lehetséges, ami lényegében lehetetlen.

A kétélű kard másodszor is lecsap

Az amerikai politikában az „impeachment” egy súlyos szó.  Az USA történelmében eddig csupán kétszer indították el ezt a folyamatot és mindkettő kudarccal végződött - Andrew Johnson elnök ellen 1868-ban és Bill Clinton ellen 1999-ben. Richard Nixon 1974-ben pedig gyorsan lemondott, mielőtt ténylegesen elindíthatták volna az eljárást.

A Nixon- és Clinton-ügyekkel ellentétben a demokraták most nem akarnak szavazást a vizsgálat megkezdésének engedélyezéséről a Képviselőházban. A párt érzékeli, hogy az amúgy is feszült belpolitikai helyzetben jelenleg a tűzzel játszik. Mi több, a választóknak csak 37 százaléka mondatná le az elnököt az ügy kapcsán, míg 57 százaléka ellenzi azt.

A fehér munkásosztály haragja

Ahogyan Chris Hedges Pulitzer-díjas újságíró kifejti elemzésében, Trump lemondatása nem állítaná meg az amerikai köztársaság romlását és hanyatlását.  Az amerikai kékgallérosok ugyanis joggal érzik azt, hogy az elit elárulja és manipulálja őket.  Márpedig Trump, akármennyire alkalmatlan is elnöknek, de kifejezi ezt a dühöt. Valóban, a 2016 elnökválasztás során Trump választóinak 53 százalékát a Hillary Clinton elleni harag motiválta és csak 44 százalékuk támogatta konkrétan őt.

Trump esetleges visszahívása azt az üzenetet közvetítené a jogfosztott fehér munkásosztály számára, hogy az ő érdekeik és aggodalmaik nem számítanak.  Az evangélikus keresztények milliói is úgy tekintenek Trumpra, mint egy szekta vezetőjére.  Márpedig az USA-ban 300 millió fegyver van, és a demokraták jobban teszik, ha alaposan átgondolják a lépéseik súlyát.

Orbán barátjának története

Káncz Csaba

Az első politikai áldozat mindenesetre már meg is van, hiszen múlt pénteken lemondott Kurt Volker, az amerikai kormány Ukrajnával foglalkozó különmegbízottja, miután neve felmerült a Trump és Zelenszkij ukrán elnök július 25-i telefonbeszélgetésével kapcsolatos kiszivárogtatott jelentésben.

Információnk szerint Volker szoros kapcsolatot ápol Orbán Viktorral és ezt a Fidesz honorálja is.Az egykori CIA alkalmazott, aki 1988-ban kezdett magyarul tanulni és az 1990-es évek derekán három évet szolgált a budapesti USA nagykövetségen, jelenleg a Hungary Initiatives Foundation (HIF) igazgatósági tagja.  Az amerikai magyar sajtó szerint a HIF különféle kulturális programok fedése alatt valójában az Orbán-rezsim érdekeinek a szekértolója Amerikában – teszi mindezt anélkül, hogy lobbiszervezetként be lenne jelentve.

Volker 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.  Bár mindig elutasítja, hogy az Orbán kormányzat mellett lobbizna, 2015 május 19-én a Képviselőház Külügyi Albizottságának ülésén személyesen tanúskodott a hazai kormányzat mellett, tagadva a jogállam lebontását és a túlzott orosz befolyást. Az elhunyt John McCain republikánus szenátorról elnevezett The McCain Institute-ot Volker vezeti, az intézet évi 125-150 ezer dollárt kap a hazai kormányzattól.

A lobbizás kezdetben nem volt túl eredményes, McCain ugyanis 2014-ben “neofasiszta diktátornak” nevezte Orbánt.