Az Országgyűlés 184 igen, 1 nem és 2 tartózkodás mellett elfogadta a devizahitelesek helyzetének rendezéséről szóló törvény módosítását. Az összegző módosító indítványban szereplő valamennyi változtatást támogatta a Parlament, azaz azok a jogi aggályok, amelyekről a Privátbankár reggel írt, immár az elfogadott törvény részét képezik, hatálybalépésük attól függ, hogy Áder János köztársasági elnök ellátja-e kézjegyével a most elfogadott törvényt. Amennyiben a köztársasági elnök nem talál alkotmányos problémát, a törvény a kihirdetését követő 8. napon hatályba lép és onnan ketyegni kezdenek azok az eljárási határidők, amelyek igen keményen kötik majd a bankokat, hogy a mostani törvénnyel megfordított bizonyítási eljárás során megpróbálják bebizonyítani, hogy egyoldalú kamatemeléseiknek igenis volt jogalapja (Már ha egyáltalán vállalkozik közülük bárki arra, hogy meglehetősen gumiszabályként értelmezhető jogelvek alapján megpróbálja megdönteni a vélelmet.)
|
Lesz, akinek kevés lesz A mostani megoldással sem lesz mindenki elégedett - ezt jelzi, hogy a törvény elfogadásával párhuzamosan a devizahitelek eltörlését, a hitelesek kártalanítását és a felelősök megbüntetését követelték mintegy ötvenen Budapesten, az Országház előtt pénteken. Az Országgyűlés ülésével egy időben tartott tüntetés szervezője, Tatár József, az Otthonvédelmi Tanács szóvivője hangsúlyozta: azt követelik, hogy egy átlagos, hétmillió forintos devizahitel esetében – amely időközben 14 millió forintra nőtt – 5,9 millióval csökkentsék a tartozást. Szerintük nem méltányos, hogy a törvényjavaslat, amely az árfolyamrést és az egyoldalú szerződésmódosítást szüntetné meg, csupán 1,2 millió forint jóváírását jelentene egy ilyen hitelnél. |
Az elévülési határidő esetében azt a problémát ugyan orvosolja a jogszabály, hogy - ellentétben az eredeti módosítással, amiről szintén írtunk - immár nem kötetlen a határidő, ameddig visszamenőlegesen vizsgálandóak a szerződések, de az a kérdés egyelőre nincs megoldva, hogy lehet-e egy jogszabálynak eltérő értelmezést adni, mint ami az adott jogszabály szövegéből következik.
Ahogy azt már reggel jeleztük, a törvény kvázi árhatósági intézménnyé alakul, amikor még objektív probléma - például nem várt rendkívüli piaci pánik (elszálló forintárfolyam, megemelkedő jegybanki kamatszintek, stb.) - esetén sem nyílik módja a hitelintézeteknek, hogy a banki kondíciós listák és általános szerződési feltételek alapján módosítsák kamataikat. A tilalom a jogorvoslati eljárások lezárásáig tart, ám a megfogalmazás nem egzakt - nem lehet pontosan meghatározni, meddig tart a moratórium. A fő gondot az okozza, hogy a mindeddig hatályos és törvényeknek megfelelő, a felügyelet által nem kifogásolt feltételrendszereket minősít visszamenőleges hatállyal tisztességtelennek a szabályozás, ami tetézi a jogbizonytalanságot. Kérdéses például, hogy a napokban kötendő hitelszerződések (mivel a szabályozás a forintszerződésekre is érvényes) érvényesek, hatályosak-e - hiszen ezeket ugyanazon általános szerződési feltételek és hirdetmények alapján kötik a bankok, amelyeket a törvény most érvénytelennek vélelmez. Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára jópofának szánt elszólása, mely szerint a banki hirdetmények "eldobható papírok lesznek" iszonyatos rendszerkockázatot okozhat. (A szabályozás ezen pontja annak nyomán feleslegesnek tűnik, hogy törvény által jogtalannak ítélt szerződésmódosításokat a bankok egyébként sem igen mernék meglépni, ráadásul Balog Ádám, a jegybank alelnöke a múlt héten jelezte: a felügyeleti jogköröket is ellátó MNB odafigyel majd a kérdés kapcsán a banki gyakorlatra.)
Arról, hogy a most elfogadott csomag, végső soron mennyibe kerül majd a bankrendszernek, a jogorvoslati eljárások nyomán, illetve azt követően lehet véleményt alkotni, amikor a kormány elfogadja az elszámolásra vonatkozó szabályokat. Ugyancsak kérdésessé teszi a végső számlát, hogy végül is milyen árfolyamon történik majd a forintosítás. illetve, hogy azt összekötik-e a mostani törvény elszámolási szabályaival.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
