A magyar átlagpolgárt nem hatotta meg, nem hathatta meg az ingyenes készpénzfelvétel lehetőségének újfajta törvényi szabályozása - jórészt azért, mert a döntő többségnek nincs elegendő jövedelme arra, hogy éljen a havi kétszeri, maximum 150 ezer forintig terjedő összegű készpénzfelvételt biztosító lehetőséggel - ez derül ki a jegybank legfrisebb statisztikáiból.
Sok hűhó 2000 forintért
Az MNB adatai szerint az év első 3 hónapjában az egy ATM-es készpénzfelvételi tranzakcióra jutó összeg 58 860 forint volt. Ez kevesebb, mint 2000 forintos emelkedést jelent a 2013. decemberi 54 892 forintos átlagértékhez képest. Ez pedig azt jelenti, hogy épp akkor, amikor az ingyenes pénzfelvét kapcsán leginkább élt az újdonság varázsa, azaz a bevezetés utáni időszakban, februárban és márciusban sem térült el rendkívüli mértékben a magyar kártyahasználat. (Mint arról korábban írtunk, a bankok szerint az ügyfelek szokásai azóta kezdenek kisimulni, azaz a kezdeti időszakhoz képest csökkent az ingyenes készpénzfelvétel kihasználtsága.) Az adatok egyértelműsítik, hogy valós a MasterCard azon kutatási eredménye, amely szerint amely az ingyenes pénzfelvétel lehetőségével élni akarók 86 százaléka nem akar, vagy nem tud havonta 150 000 forintot felvenni.
Az MNB adatai ugyanakkor azt is kimutatják, hogy a készpénzhez jutás tekintetében összébb húzta azért az ingyenes pénzfelvét a tranzakciókat: az egy bankkártyára jutó készpénzfelvételi tranzakciók száma havi 1 alá csökkent (0,94), s ha csak a betéti plasztikokat vesszük figyelembe, akkor is 1,12 csak darabos havi értéket kapunk - 2011. második félévében 1,18, illetve 1,37 volt az egy kártyára jutó havi készpénzfelvétel átlagos száma. Csak a betéti kártyákat vizsgálva (az ingyenes készpénzfelvétel csak rájuk vonatkozik) egy újabb adat teszi még kérdésesebbé az új törvényt: az egy betéti kártyára jutó készpénzfelvétel átlagos havi összege a tavaly II. félévi 69 550 forintról 63 575 forintra csökkent. (A tranzakció-alapú és a kártyaszámra vetített összeg komoly eltérése igazolja, hogy a többször pénzt felvevők esetenként alacsonyabb összeget vesznek fel.)
A fentiekből érezhető, hogy korántsem biztos, hogy érdemes volt a politikának egy a mindennapi élettől elrugaszkodott megoldást a piacra erőltetni. Az ingyenes pénzfelvétel lehetőségét szemmel láthatóan ismét csak egy szűk réteg tudja kihasználni, miközben a rendszer kiépítése rendkívül költséges volt. A törvény, annak minden fejlesztési költségével és törvényi szigorával nem érte, nem érhette el a célját. (Más kérdés, hogy nem is baj, tekintve, hogy a jegybanki vélekedés szerint hazánkban a túlzott készpénzhasználat évi 100 milliárd forintos nemzetgazdasági veszteséget okoz, ráadásul a készpénzforgalom bővülése - NAV-hoz bekötött pénztárgépek ide vagy oda - a feketegazdaságot erősítik.)
Pirruszi győzelem
Persze, az ember örülhet neki, hogy annak köszönhetően, hogy az MNB egyebek mellett az ingyenes pénzfelvételhez kapcsolódó díj- és kondícióváltozásokat is vizsgálta és szankcionálta a bankokat (a második körös bírsághatározat ma érkezett) a megbírságolt bankok eddig 3,12 milliárd forintnyi összeget térítettek vissza közel 800 ezer fogyasztónak. Mindez azt jelenti, hogy egy lakossági fogyasztó átlagosan közel 4 ezer forint jogosulatlanul elvont díjat kapott vissza. Az ugyanakkor az érem másik oldala, hogy az most megnyert összeg sok esetben eltörpül amellett, hogy az új környezetben bizony nehezebbé válik a bankváltás, hiszen a kedvező - visszaállított - kondíciók csak az aktuális számlára és annak szolgáltatásaira érvényesek. Ha ügyfél esetleg új szolgáltatást akar igénybevenni és a régi számlájához kapcsolt kondíciós listában arra vonatkozó lehetőség nem, vagy csak drágán szerepel, kénytelen új számlát választani. Itt pedig - épp a fentiek okán - egy sor szolgáltatásnak már megkérik az árát.
Ez ellen sok mindent nem lehet tenni, hiszen a piac alkalmazkodásáról van szó. Ugyanakkor biztosan lesznek olyan pénzintézetek, akik épp az ügyfélszerzés céljából épp ezekben a kondíciókban kezdenek el versenyezni. (Persze helyzetüket megnehezítheti a felügyelet azon álláspontja, hogy a 0 forintos díj addig nem díj, amíg a bank nem közli egyértelműen, hogy mikortól emeli ezt az akciós díjtételt.)
MNB: transzparencia kell
Az MNB következő célja a transzparencia terén épp ezért az - miként arról Nagy Márton ügyvezető igazgató a hétvégi Magyar Nemzetnek nyilatkozott -, hogy könnyen áttekinthető, és a pénzhasználathoz igazodó számlacsomagok kialakítására és ezzel kapcsolatos adatszolgáltatásra ösztönözze a bankokat. Első lépésben ajánlás révén meghatároznak tipikus számlacsomagokat, majd ezekről árstatisztikát, illetve díjadatokat gyűjtenek - hangsúlyozta az igazgató. Nagy Márton szerint érdemes lenne kidolgozni egy olyan teljes bankszámlaköltség-mutatót is, amely a hitelek esetén viszonylag jól használható teljes hiteldíjmutató (thm) mintájára működhetne és segíthetné a termék összehasonlítását. A végső cél az lenne, hogy minden bank rendelkezzen 5-6 olyan tipikus számlacsomaggal, amelyet könnyen össze tud hasonlítani egymással az átlagos ügyfél is, és ki tudja választani a számára legszimpatikusabbat és a legolcsóbbat. Ez tehát a standardizált alapszámla-elképzelés kiterjesztését jelentheti, amit az ügyvezető igazgató szavai szerint akár jogalkotói lépéssel is bevezetnek a piacon.
Déja vu
Ami furcsa az az, hogy a jegybanki vezető félig-meddig nyílt kapukat dönget, hiszen összehasonlításra már ma is van lehetőség a piacon: mind több banki alkuszportál kínál jól meghatározott paraméterek alapján egyénre szabható számlacsomag-összehasonlítót. Ráadásul magán az MNB felügyeleti honlapján is találunk számlaválasztó programot, amely szintén felállított ügyfélprofil alapján próbálja összeállítani az ügyfélnek ajánlott számlakonstrukciókat.
A fentiek okán meglehet a fogyasztóvédelmi szerep mellett jó eséllyel ismét az MNB árszabályozói tervei ütköznek ki a mostani elképzelésben is. Nagy Márton szerint elgondolásukat igazolja, hogy az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pénzintézetek most már az egyéb díjak és költségek emelésével igyekeznek ellensúlyozni a kamatok korlátozásán elszenvedett veszteségeiket és - tesszük mi hozzá - próbálnak alkalmazkodni például a tranzakciós illeték, vagy épp a 150 ezer forintos ingyenes pénzfelvétel, vagy épp az interchange díj csökkentéséhez. Piacgazdasági keretek között a külső körülmények változása természetessé teszi a szereplők alkalmazkodását. A felügyeletnek elvitathatatlan feladata a piaci szereplők működésének ellenőrzése, a jogszabályi elvárásoknak való megfelelés kisajtolása az érintettekből. Ugyanakkor a láthatóan versenyző piacot - hiszen ma is van bank, amely például minden készpénzfelvételi tranzakciót ingyen ad az ügyfélnek - új jogszabályok alkotásával "megrendszabályozni" nem épp piackonform megoldás.
Légiriadót rendeltek el. 
