A hazai bankszektor 2013-ban is masszívan veszteséges volt, eredményét egyszeri tételek és egyéb, nem igazán a rendes hazai banküzemhez kapcsolódó elemek emelték pozitívba – értékelték a Magyar Nemzeti Bank által nyilvánosságra hozott adatokat pénteken a Bankszövetség munkatársai. A megszólalásra vélhetően azért került sor, mivel a jegybanki adatokat már többen, így Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is úgy értelmezte, hogy vége az évek óta tartó rossz szériának és a bankok végre pozitívba tudták fordítani gazdálkodásukat.
Osztalékon növekvő bankszektor
|
Mi mennyi? Az MNB adatsoraiban némiképp ellentétesnek tűnik több sor is. Ha összeadjuk a részvénytársaságok, a fióktelepek, a takarékok és a speciális hitelintézetek adatsorát, 75,01 milliárdos nettó profitot látunk. Ezzel szemben a jegybanki adatsor szerint a nettó eredmény itt csak 67,59 milliárd forintot mutat. Az eltérés bizonyosan a speciális hitelintézetek adatsorában van. Nem tudható ugyanis, hogy a már említett MFB, Eximbank, Keler trión kívül milyen intézményt tart még nyilván ezen a soron a jegybank. Az MNB honlapján fellelhető intézményszerinti listán ugyanis a speciális hitelintézetek soron 15,705 milliárdos adózás előtti eredmény szerepel, ugyanakkor a hitelintézeti szektor tagjainak méretszerű megbontását is tartalmazó adatsorban hangsúlyozottan csak a fenti hármas adatai 8,279 milliárdos eredményt mutatnak – itt azonban nem szerepel adózott eredményre utaló sor. |
A szektor MNB által kimutatott 67,6 milliárd forintos adózott eredményét 2009 után először javították a speciális hitelintézetek, az MFB, az Eximbank és a Keler Zrt. eredményei – ezen, döntően gazdaságpolitikai célokat szolgáló, emiatt messze nem kereskedelmi banki tevékenységet végző szervezetek 8,279 milliárdos adózás előtti eredményt tudtak felmutatni – derül ki a jegybank egy másik statisztikájából. (Ezzel kapcsolatban lásd még keretes írásunkat.)
A szektor profitját apasztja az az 59,4 milliárd forint, ami a 2012-es év után osztalékbevételként került a hitelintézetekhez. E soron vélhetően a legkomolyabb bevételt az OTP könyvelheti el külföldi leánybankjai teljesítménye után, de ugyancsak itt kell megemlíteni azokat az osztalékbevételeket is, amelyet a szektor tagjai például a Giro Zrt.-től kaptak osztalékként. (A banki osztalékbevétel 2012-ben 55,578 milliárd forint volt.)
A fentiek leszámítása után a tisztán banki működéshez köthető nettó profit 2,3 milliárd forint lenne, ami a fenti hatásoktól hasonlóan lebontott 2012-es 133,18 milliárd forintos mínuszhoz képest még mindig kedvező számnak tűnik.
A BLB tőkeátrendezése fordította meg a szektor-adatot?
Ugyanakkor a legjelentősebb eredményjavító tételnek a banki tőkerendezések számítanak, amelyek mértékét a Bankszövetségben nagyságrendileg 120 milliárd forint körülire becsülték. Ténykérdés, hogy a szektor összevont eredményadataiban 99,413 milliárd forintnyi rendkívüli bevétel szerepel, miközben ezen a soron 2012-ben 70, 2011-ben 63 milliárdos mínuszt mutat a jegybanki adatsor. (Több forrásból származó, ám hivatalosan meg nem erősített híreink szerint a rendkívüli eredmény leginkább az MKB Banknak köszönhető, ahol a tulajdonos Bayerische Landesbank százmilliárd forintot meghaladó tételben transzformáltak követelést tőkeemeléssé.)
Ha a nettó eredményadatot az a rendkívüli tételektől is „megszabadítjuk”, akkor a bankok 2013-as szektorszintű vesztesége 103,921 milliárd forintot ad ki.
Megugrott banki terhek
Azon, hogy nemhogy szebb, hanem rosszabb arcot mutat a bankrendszer, aligha lepődhetünk meg, hiszen a szektor helyzete cseppet sem javul. A bankok közterhei a 2012. évi 340 milliárd forintról 560 milliárd forint körüli összegre emelkedtek. Mint azt Kovács Levente főtitkár felsorolta, a szektor tagjai tavaly 126 milliárd forintnyi bankadót, 18 milliárd forintnyi hitelintézeti járadékot, valamint 215 milliárd forintnyi tranzakciós illetéket, azaz összesen 359 milliárd forintot fizettek be – az arányos közteherviselés címén - extra teherként a költségvetésbe. Ezen felül a szektor költségeit növeli, hogy évente 60-65 milliárd forintnyi áfát nem jogosultak visszaigényelni, míg az, hogy 38 ezer alkalmazottukat kivétel nélkül teljes fizetésen alkalmazzák, nagyságrendileg 77 milliárd forint munkabérre rakódó járulékfizetéssel jár. A hitelintézetek ezen felül 38 milliárd forintnyi társasági és 20-30 milliárd forintnyi egyéb (iparűzési, stb.) adót is fizetnek évente.
A bankok hitelportfoliójának romlása nem csökkent: igaz ugyan, hogy az állomány leépülésénél kisebb mértékben bővült a minősített állomány, ám a kétes- illetve rossz minősítésű követelések állománya a teljes hitelportfolióhoz képest 10,8 százalékról 12,5 százalékra emelkedett.
Messze távol bármilyen tőkemegtérülés
Megtévesztő lehet, hogy a fenti adatok ellenére a bankrendszer tőkemegfelelési mutatója – a 2012-es 16,35 százalékról 17,86 százalékra emelkedett az adat -, ugyanakkor látni kell, hogy mindez a csökkenő mérlegfőösszegnek, valamint a veszteségfinanszírozó anyabanki tőkeemeléseknek tudható be. Ennek összege – mint azt pénteki cikkünkben bemutattuk – csak tavaly 180 milliárd forint volt, a válság kezdete óta pedig nagyságrendileg 600 milliárd forinttal haladta meg a tőkeemelések összege az osztalékként kivitt összeget.
Gyuris Dániel, a Bankszövetség alelnöke szerint az üzleti expanzióban lévő hitelintézetek 2007 előtt sem igazán vettek fel osztalékot a hazai hitelintézetekből, hanem döntően a hazai üzleti fejlődés finanszírozására használták fel a profitot – az osztalékfizetés nagyságrendjét 200 milliárdosra becsülték a szövetségnél. Eközben a hazánkban befektetett tőkére vetítve a bankok évek óta nem tudnak nyereséget felmutatni. Hendrik Scheerlinck, a K&H-csoport vezérigazgatója korábban arról beszélt, hogy a Deutsche Bank és a HBSC tanulmányai szerint Európában jelenleg 10-12 százalékos tőkemegtérülésre van szükség, hogy egy banki befektetés vonzó legyen. Ha ehhez a kockázati felárakat is hozzászámítjuk, akkor az a magyarországi bankoknak 15-20 százalékos megtérülést, s nem veszteséget kellene felmutatniuk.
Szép eredményeket ért el az olasz márka tavaly, de idén még jobbra számítanak. 
