A hazai bankok egyáltalán nem érzik úgy, hogy degeszre keresnék magukat, a jövedelmezőség magas szintje csak látszólagos, és egyébként is csökkenésnek indult már. Abban mindenki egyetért, hogy komoly robbanás jöhet a hazai hitelezésben, arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy van-e szükség ennyi pénzintézetre Magyarországon. Az MNB alelnöke megkérdezte a bankvezéreket, mit szólnának, ha nem árulhatnák tovább a szuperállampapírt - nem voltak boldogok az ötlettől.

Bankvezetői kerekasztal-beszélgetést tartottak az 57. Közgazdász-vándorgyűlésen pénteken Nyíregyházán. A beszélgetést Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vezette, részt vett rajta Balog Ádám, az MKB elnök-vezérigazgatója, Bencsik László, az OTP vezérigazgató-helyettese, Hegedüs Éva, a Gránit Bank elnök-vezérigazgatója, Harmati László, az Erste Bank vezérigazgató-helyettese, Simák Pál, a CIB Bak elnök-vezérigazgatója, Tóth Balázs, az Unicredit elnök-vezérigazgatója és Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója.

Meddig keresnek még ilyen jól a magyar bankok (ha egyáltalán jól keresnek)?

Bevezetőjében Nagy Márton elmondta: a magyar banki profitabilitás kiemelkedő volt 2018-ban, a ROE (tőkearányos jövedelmezőség) mértéke megközelítette a 15 százalékot. Nominálisan 2 milliárd euró volt a bankrendszer profitabilitása. Ezzel együtt még bőven van tér a bővülésre az MNB alelnöke szerint.

A résztvevők árnyalták a felvázolt képet: a ROE magas szintje részben egyszeri hatások (például az OTP külföldről érkező osztaléka), részben nem fenntartható folyamatok (pozitív kockázati költségráta) következménye – ha ezeket illetve az értékvesztést kivesszük a képletből, akkor a magyar bankrendszer jövedelmezősége egyáltalán nem kiemelkedő a bankvezérek szerint, a következő években ennek csökkenésére számítanak. A bankok mostanra a portfóliókat kitisztították, felszabadították a korábban képzett céltartalékokat, ez a hatás nem ismételhető meg – hangzott el a beszélgetésen.

A banki terhek a mérlegfőösszegek bővülésével párhuzamosan növekednek, ahogy a költségek is - főként a növekvő informatikai kiadásoknak és a dinamikusan bővülő személyi költségeknek köszönhetően. A céltartalékok szintje is normalizálódik eközben – a kérdés, hogy ezt a három tényezőt a bevételek tudják-e ellensúlyozni? A bankvezérek szerint nem -  a jelenlegi kamatkörnyezetben a kamatbevételek súlya csökken a nem-kamatjellegű bevételek rovására az összbevételen belül, a korábbi 70 százalék helyett 65 százalékot tesz már csak ki.

Az MNB legfrissebb adatai szerint egyébként 2019 első félévében a banki jövedelmezőség valóban romlott, a tőkearányos jövedelmezőség  14,4 százalékról 12,7 százalékra csökkent. A bankvezetők úgy látják, 10-12 százalék körül azért stabilizálódhat ez a szint.

A bevételek növelésében sokat segíthet a „pénzügyi mélyülés”, a banki termékek elterjedtségének növelése. Magyarország ugyanis a kihelyezett hitelek szintjében gyakorlatilag minden összehasonlításban a sereghajtók között van: mind a fejlett, nyugati országokhoz képest, mind a régiós gazdaságokkal összehasonlítva is. A háztartási hitelek állománya csak a GDP 14 százalékát teszi ki, ez az arány a környező országokban is 30-40 százalék; a vállalati hitelek esetében valamivel kisebb az elmaradás, de 10-15 százalékpontra vagyunk ebben is a régió többi országától. Jó hír, hogy mindkét téren erőteljes felzárkózásban vagyunk, a résztvevők szerint az MNB intézkedéseinek is köszönhetően különösen a vállalati hitelezésben gyors a bővülés. Vida József szerint ha minden évben 20-25 százalékot bővülne a lakossági hitelezés, 3-5 év alatt elérhető lenne a közép-kelet-európai szint. A vállalati hitelezés pedig ennél gyorsabban is elérheti a 25 százalékos GDP-arányos szintet. Ezzel együtt arra is felhívták a figyelmet: az elsődleges cél nem a hitelezés gyors felfuttatása, hanem a fenntartható bővülés biztosítása, egyidejűleg a lakosság pénzügyi tudatosságának és ismereteinek mélyítésével.

Hogy kell-e ehhez ennyi bank? Ebben megoszlanak a vélemények. A beszélgetés moderátora, Nagy Márton MNB-alelnök korábban már többször is jelezte, szerinte túl sok pénzintézet működik Magyarországon, konszolidációra és hatékonyságnövelésre lenne szükség, a piac nagyjából 5 nagybankot bírna el véleménye szerint. A bankvezetők megosztottak a kérdésben: a Gránit Bank vezetője például emlékeztetett, hogy Németországban 1598 bank van, Ausztriában 556 – ehhez képest (lakosságarányosan) nem tűnik Magyarországon soknak a 44 pénzintézet. Ez nem jelenti azt, hogy újakat kell nyitni, de igenis van helye a kis bankoknak is – mondta Hegedüs Éva. Harmati László Erste-vezérhelyettes szerint viszont a jövő kihívásait figyelembe véve bankonként félmillió lakossági ügyfél alatt a fenntartható működés egyszerűen nem biztosítható – most nagyjából 12 univerzális bank van Magyarországon, a „bankolható” ügyfelek száma 6,1 millió, elengedhetetlen a konszolidáció.

Mi lesz az ingatlanpiaccal és a lakáshitelekkel?

Van egy gyors felfutás a lakáspiacon, de érdemi új kínálat nincs – a megújulási ráta (az átadott lakások és a teljes lakásállomány aránya) nagyon alacsony, emlékeztetett bevezetőjében Nagy Márton. Eközben az árak emelkednek, Budapesten például öt év alatt 170 százalékos volt az árszínvonal emelkedése. Jövedelmi decilisek szerint vizsgálva mostanra a gazdagabbak „kiváltsága” lett a hitel, a folyósított hitelek nagyobb arányban a felső jövedelmi rétegbe tartozó ügyfelekhez mennek, a CSOK és a babaváró hitel viszont átalakíthatja a képet.

A bankvezérek arról beszéltek: a hazai hitelezési környezet kivételes és átgondolt. Az MNB megteremtette azt a szabályozási keretrendszert, ami megakadályozza a túlzott eladósodást és a hitelbuborék kialakulását – bár ez értelemszerűen visszafogná a hitelhez jutás lehetőségét, de ennek ellensúlyozására olyan célzott programok (CSOK, babaváró hitel stb) indultak, amelyek a demográfiai célokat is figyelembe véve támogatják a hitelhez jutást. A foglalkoztatás bővülése, a béremelkedés is többek számára teszi elérhetővé a hiteleket. Eközben az ingatlan-adásvételek kevesebb mint felénél, 45 százaléknál van csak hitel az ügyletben (korábban volt ez 55 százalék is) – összességében tehát bőven van még tere az állomány emelkedésének.

Bár a fővárosban vannak aggasztó jelek – korábban az egymilliós négyzetméterár is meghökkentőnek tűnt, ma már egymilliós négyzetméterenkénti építési ár sem ritka -, összességében ez a befektetési célú vásárlók növekvő arányának köszönhető, országos viszonylatban biztos nem lehet még túlhevülésről beszélni, főleg hogy csak a vásárlások 45 százalékához használnak lakáshitelt. A gazdaságpolitikai programokról elismerően nyilatkoztak a bankvezérek, bár látják a kiszorító hatásukat: a babaváró hitel megjelenése óta látszik, hogy ebből egyrészt visszafizetnek más  meglévő hiteleket, illetve a lakáshitelezés bővülésében is okozott némi megtorpanást a kedvezményes hiteltípus megjelenése.

Az ingatlanpiac és az ingatlanfinanszírozás kapcsán most két nagy talány van: az egyik, hogy milyen hatással lesz a „szuperkötvény”, a MÁP+ a keresletre (eltereli-e a befektetéseket az ingatlanpiacról – ennek már látják jelét a bankárok), a másik pedig az, hogy mihez kezd a lakosság a nála felhalmozott, folyamatosan duzzadó, már 6 ezer milliárd forintnál járó készpénzállománnyal?

Mi lenne, ha a bankok nem árulhatnák a szuperállampapírt?

A panelbeszélgetésen részletesebben is érintették a MÁP+ bankrendszerre gyakorolt hatását. A szuperállampapírból már 1800 milliárd forint értékben adtak el a lakosságnak, ezt jórészt (70-80) százalékban a bankok értékesítették az ügyfeleiknek. Nagy Márton ezzel kapcsolatban megemlítette: a banki értékesítés 2023-ig legalább 175 milliárd forint költséget jelent az államnak és a lakosságnak. Az állam ugyanis jutalékot fizet a bankoknak az értékesítésért, a lakosság pedig kicsengeti a számlavezetési díjat.  Jól van ez így? – tette fel a kérdést az MNB-alelnök, és azt is felvetette: mit szólnának ahhoz a bankok, ha kizárnák őket a MÁP+ értékesítéséből, és ilyen terméket kizárólag az – egyébként ingyenes számlavezetést biztosító – Magyar Államkincstárnál lehetne vásárolni?

A felvetés érthetően kiütötte a biztosítékot a bankvezéreknél. Jelezték: nem csak a bankok esnének el jutaléktól, hanem az ügyfelek sem örülnének, ha a meglévő mellé egy másik szolgáltatónál is értékpapír-számlát kellene nyitniuk csak a MÁP+ miatt. Az ügyfelek nem egy papírt akarnak venni, hanem egy szolgáltatáscsomagot, benne tanácsadással együtt – ha ennek az lenne a vége, hogy át kell fáradni egy másik szolgáltatóhoz egy másik számlát nyitni, az nem venné ki jól magát. Azt is megjegyezték: az, hogy az Államkincstár egy egyébként költségekkel járó szolgáltatást, az értékpapírszámla vezetését ingyenesen biztosítja, erősen piactorzító.

Tóth Balázs Unicredit-vezér egyébként egy nagyon jó terméknek tartja a MÁP+-t, amit jó szívvel ajánlanak az ügyfeleknek, szerinte jól egészíti ki a banki termékek kínálatát. Vida József arra hívta fel a figyelmet: bár a papír kibocsátásával vélhetően a 6000 milliárd forintos készpénzállomány minél nagyobb részét szerették volna becsatornázni, ez nem sikerült, nem innen finanszírozták a vásárlást túlnyomó részben az ügyfelek. Balog Ádám MKB-vezér egy belső felmérés eredményéről beszélt: eszerint az állampapírral rendelkező ügyfeleik több mint fele rendelkezik MÁP+-szal, és ezt hosszabb távra, 3-5 évre tervezi megtartani a túlnyomó többség – ebben tehát mindenképp elérte célját a kibocsátó.

Nagy Márton azt is felvetette: nem érzik-e úgy a bankok, hogy társadalmi felelősségvállalásuk keretében nagyobb részt kellene vállalniuk az államadósság csökkentésében? Ezzel kapcsolatban a bankvezérek azt jelezték, már most is jelentős összegekkel támogatják a költségvetést, a bankrendszer évi 300 milliárd forintot fizet be az államkasszába a normál adóterheken kívül, emellett elsődleges a szerepe az államadósság finanszírozásában például az állampapírok lakossághoz történő eljuttatásával is.