Amerika kipótolja

Oroszország és az OPEC országok tavaly megegyeztek arról, hogy napi 1,8 millió tonna hordóval visszafogják a termelést, hogy ezzel kiegyenlítsék a piacot (megszüntessék a túlkínálatot), és így megemeljék az árat. Ez sikerült is: akkor 40-50 dollár körül volt az ár, most feljött 70 fölé. Csakhogy a Brent árának emelkedése magával húzza az amerikai típusok árát is, így viszont újra megéri a palaolaj kitermelése, annyira, hogy az amerikai teljes napi olajkitermelés 10,7 millió hordóval megközelítette az oroszt és a szaúdit, a világ legnagyobbjait.

Így lassan ugyanannyi olaj kerül a piacra, mint a megállapodás előtt, azzal a különbséggel, hogy a drágább típusokból kevesebb, az olcsóbb amerikaiból több van, és ez akkor kezdi éreztetni hatását, ha az amerikai olaj betör az ázsiai és nigériai olaj hagyományos piacaira, leginkább Európába. Egy, a Reutersnek beszámoló kereskedő, aki mediterrán finomítónak szokta beszerezni az olajat, elmondta, hogy az amerikai ajánlatok elárasztották a piacot. Ő maga eddig orosz és Kaszpi-tengeri olajat vett, de most a kedvező amerikai ajánlatokból csemegézik.

Felfutóban

Áprilisban az Európába szállított olaj mennyisége vélhetően eléri a napi 550 ezer hordót (2,2 millió tonna), ami soha nem látott mennyiség ezen a piacon. Január és április között az egy évvel korábbi adathoz képest négyszeresére, 6,8 millió tonnára ugrott a mennyiség. Kereskedők szerint a növekedés folyamatos, mivel az amerikai kínálat egyre nagyobb, így egyre kevésbé tudják elhelyezi a hagyományos exportpiacaikon, otthon meg nincs ennyire szükség. Így logikus, hogy Európába szállítanak, ráadásul jóval olcsóbban, miután az amerikai WTI és a Brent közti árrés kitágult, 5 dollár körül van.

Tavaly az európai import 7 százaléka származott Amerikából, idén már várhatóan 12. A legfőbb európai importőrök Nagy-Britannia, Hollandia és Olaszország. Más finomítók is tesztelik már az amerikai olajat, mint a lengyel PKN Orlen, a Lotos, és többen tervezik ugyanezt. Az amerikai olaj így az európai piacot óhatatlanul az OPEC és Oroszország elől veszi el, aminek egy bizonyos szinten az lehet a következménye, hogy csökkentett kitermelés mellett is túlkínálat lesz ezekből olajból, ez pedig előbb-utóbb megjelenik az árban.

Először finnyásak voltak, aztán rákaptak

Az amerikai olajexport korlátozásokat 2015-ben oldották fel, de eleinte az európai finomítók nehezen szánták rá magukat, hogy új típusokkal kísérletezzenek, maradtak az Északi-tengeri, a Nyugat-Afrikai és a Kaszpi típusoknál. Tavaly már elszánták magukat a próbákra, idén pedig már annyi tapasztalatuk van, hogy gond nélkül megveszik a korábbi típusok helyett. A közel 5 dolláros árelőny pedig rendkívül vonzó, ezért a korábbi eladók máris kénytelenek árengedményeket ajánlani.

Mindezek alapján érthető, hogy az amerikai kitermelés gyors felfutása miért hat lassabban az olajárra, mint várható lenne, de a jelenlegi folyamatok folytatódása mellett az amerikai túlkínálatot az európai piac közvetítheti, ismét előidézve az OPEC túlkínálatát.