317 forint fölé emelkedett az euró árfolyama, amit két éve nem tett meg. Az utóbbi időben jellemző 310-315 közti sávhoz képest ez csak 2 százalék eltérés, ami elenyésző egy valuta esetében, és a 2014 óta fennálló szélesebb sávba is bőven belefér. Így önmagában nem lenne semmi baj, ha alapvetően nem lenne a forint évek óta erősen alulértékelt.
Miért alulértékelt?
A hazai valuta alulértékeltségét akkor látjuk a legjobban, ha összehasonlítjuk, milyenek a GDP adataink nominálisan, és milyenek vásárlóerő-paritáson. Az IMF módszertana szerint a vásárlóerő-paritást a dollárhoz képest mérik, vagyis egy adott amerikai fogyasztási kosarat 1 egységnek tekintenek, és ehhez hasonlítják a különböző országokban ugyanazon termékek és szolgáltatások árát, és ennek eltérésével igazítják ki a nominális adatokat.
Konkrét példát nézve: a hazai egy főre jutó GDP tavaly 15 500 dollár volt az IMF adatai szerint, Németországé 44 550, Auszriáé 47 300. Átlagosan tehát 3-szoros érték adódik a két ország esetében, akikhez fel akarunk zárkózni, viszont ha megnézzük a vásárlóerő-paritáson mért értékeket, megdöbbentő eltérést látunk. Ezek szerint a mi egy főre jutó GDP értékünk 29 ezer dollár, a német 50 ezer, az osztrák 49 ezer. Vagyis vásárlóerő-paritáson közelítjük a mintaként tekintett országok 60 százalékát.
Hová lesz az eurótöbblet?
A különbség tehát óriási, ez azt jelenti, hogy árszínvonalunk majdnem a kétszeresére is növekedhetne, hogy elérje a fejlett országokét, persze ebben az esetben ugyanez történhetne a bérekkel is. De miért lehet ilyen nagy a különbség? A válasz nyilvánvalóan a forint árfolyamában keresendő. Jelenlegi fejlettségi szintünk nem indokolja ezt a helyzetet, amit az is mutat, hogy óriási exporttöbbletünk van, márpedig egyensúlyi árfolyam akkor van, ha egy ország kereskedelmi mérlege kiegyensúlyozott.
Felmerül a kérdés, hogy ha ekkora az exporttöbblet, hová lesz az a sok euró, ami ebből befolyik? Miért nem erősíti a forintot a túlkínálat? A válasz vélhetőleg abból adódik, hogy ezt az összeget az államadósság devizaarányának csökkentésére fordítják, ami már csak az összes adósság nagyjából 25 százalékát teszi ki, de a tervek szerint tovább fog csökkenni.
A bérek miatt
A forint gyengesége nem lenne baj egy zártabb környezetben, de miután Magyarország szabad munkaerő áramlású övezet része, nagyon lényeges, hogy magyar bérek nem kis részben a forint alulértékeltsége miatt igen alacsonyak még mindig euróban, annyira, hogy ezt a gyors bérnövekedés is csak lassan tudja csökkenteni.
A forint árfolyam egyébként széles pályát futott be azóta, hogy megszűnt a csúszó-leértékelés 2001-ben: az idő legnagyobb részében 255-270 között volt eurónként, rövid ideig 230 körül is járt, az utolsó négy évben pedig 300 fölött van. A gazdaság a jelenlegi helyzetben vélhetően gond nélkül elbírná újra a 255-270 közti sávot, ami 15-20 százalékos felértékelődét jelentene a jelenlegi gyenge értékhez képest.
|
| Euró/forint, 10 év |
Ebben az esetben a jelenlegi 720 euró körüli nettó kereset 830-860 közé ugrana, és ha ehhez hozzávesszük a következő két év várható 10-10 százalék körüli béremelkedését, végre átjutnánk az 1000 eurós szinten, ezzel megközelítve a német átlagbér felét. Ez a szint már vélhetően elég lenne a munkaerő elvándorlásának megszűnéséhez.
Czeslaw Siekierski rossznak tarja a módszert. 
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
