Az Alapblogon megjelent friss írás szerint ma talán úgy tűnik, minden a széntermelés ellen szól, de befektetői szemmel fontos szétválasztani, hogy mennyiben strukturális és mennyiben ciklikus folyamatok vannak a háttérben. Beethoven posztja azt feszegeti: a szénfelhasználás a teljes megsemmisülés felé konvergál, vagy csak pillanatnyilag tapasztaljuk a negatív irányba mutató tényezők együttes hatását?
Kínában túltolták a biciklit - egymilliós elbocsátás jön
A piac messze legnagyobb szereplője Kína, aki az összesen kibányászott szén felét fogyasztja el, aminek több mint 90 százalékát maga meg is termeli.
Korábban óriási mértékű szénbánya-beruházásokat hajtottak végre az országban, a kínai hatóságok közzététele szerint 5,7 milliárd tonnányi kapacitás épült ki. Ez azt jelenti, hogy csak Kína 20 százalék többletkapacitással rendelkezik a világpiac arányában. Nem csoda, hogy ennek eredményeképpen az árak a 2011-es csúcshoz képest a harmadára estek vissza. A kínai vezetés nemrég bejelentett tervei alapján, három éven keresztül évi 500 millió tonnányi kapacitáscsökkentésre kerül majd sor, ami legalább egymillió ember elbocsátásával jár majd.
Csődvédelembe menekülnek az amerikaiak
Kínához hasonlóan az Egyesült Államokban is drámai a helyzet. Az alacsony árak miatt sorra mennek csődbe a széntermelők, januárban a második legnagyobb, múlt héten a legnagyobb bányavállalat kért csődvédelmet (ezekkel a cégekkel egyébként Soros György is megégette magát).
|
| (Fotó: Wikimedia Commons) |
Az áramtermelésben egyre jobban szorul vissza a szén mint tüzelőanyag. A széntermelés a 2011-es csúcshoz képest közel 20%-kal esett vissza, ráadásul egy McKinsey tanulmány szerint 2020-ra újabb 20%-os keresletcsökkenésre lehet számítani. A piaci konszolidációt viszont lassítja, hogy Amerikában a csődvédelemért folyamodott vállalatok másfél évig folytathatják a termelést, mialatt újrastrukturálják a működésüket és a tőkeszerkezetüket.
source: tradingeconomics.com
Mi szól mégis a szén mellett?
|
Ez volt az utolsó szög? Az OECD nemrég határozatot fogadott el, hogy a szénerőművek építéséhez nem lehet a továbbiakban állami támogatást nyújtani. Szakértők szerint ez a történelmi döntés lehetett az, ami a szénkorszak végéhez vezethet - háttérelemzésünk >> |
Amerikán kívül a legtöbb országban a szénalapú áramtermelés a legolcsóbb. Éppen ezért még mindig a szén adja a világ elsődleges energiaforrásainak 30%-át, míg az áramtermelésben ez az arány 41%.
Az olcsóság azonban nem mindenhol az elsődleges szempont: Angliában például olyan mértékben vannak megadóztatva a szenes erőművek, hogy a kevéssé környezetszennyező gázos erőművek olcsóbban tudnak termelni - írja az Alapblog. Lengyelország ezzel ellentétben, politikai okokból éppenhogy támogatja a szénbányák és szénnel működő erőművek fennmaradását, megvédve a szénbányák dolgozóit az elbocsátástól.
Úgy megbélyegzik, mint a rabszolga-kereskedelmet?
Beethoven írása szerint ilyen alacsony árak és ilyen magas kapacitások mellett ma a széntermelőknek talán soha nem látott nehézségekkel kell szembenézniük, miközben a konszolidáció sem fog könnyen lezajlani a piacon. A társadalmi és politikai nyomás mértékét pedig a szén-lobbi egyik meghatározó alakja érzékeltette találóan a párizsi klímacsúcs utáni nyilatkozatában: „a szénpiacot úgy fogják megbélyegezni, ahogyan a rabszolga-kereskedelemmel tették egykor”.
Ugyanakkor nem szabad elfejteni, hogy a szén a mai napig megbízható és olcsó áramtermelést biztosít. Várhatóan még sokáig szerepe lesz az áram- és acéltermelésben egyaránt, így talán egyszer majd újra látunk profitnövekedést is a szektorban.
|
Eközben Magyarországon: újranyitják a szénbányákat? A szénbányászatra alapozott iparfejlesztést terveznek a Kelet-Mecsekben a térség önkormányzatai - egymilliárd eurós beruházás kellene. Fűtésre ugyan nem lehetne gazdaságosan használni a szenet, de több más lehetséges felhasználási módot megvalósíthatónak látnak a szakemberek >> |
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
