“Rentenlücke”, azaz nyugdíjrés, így hívják a németek azt a problémát, ha, amikor a munkáltatók, munkavállalók által befizetett nyugdíjjárulékok nem fedezik a nyugdíjakat. Márpedig ez a probléma kikerülhetetlennek látszik, egyre több országban.
A politikusok kedvenc szokásának tűnik, hogy választások előtt sokat ígérnek a nyugdíjasoknak. (Már ahol még van egyáltalán választási program.) Olaszországban, amely egyébként is borzasztóan eladósodott, és az Európai Unióra, Eurózónára leselkedő nagy veszélynek számít a közgazdászok körében, például éppen visszacsinálni készülnek a korábbi reformokat.
A politikusok csökkentenék a nyugdíjkorhatárt, és lehetőleg még növelnék is a nyugdíjakat. A közgazdasági racionalitás ellen, csak hogy hatalomra juthassanak. (Erről itt írtunk nemrég.)
Mit akarnak a nagyok?
A német Süddeutsche Zeitung szerint az ország pénzügyminisztériuma azzal számol, hogy a “finanszírozási rést” a következő kormányzási periódus során sok-sok milliárd euróval kell majd betömni. A nyugdíjjárulék-fizetők száma ugyanis egyre csökkenni fog, miközben a nyugdíjasok száma meredeken emelkedik.
A jelenlegi új kereszténydemokrata-szocialista kormány koalíciós szerződése szerint a munkavállalók és munkáltatók által együttesen fizetendő nyugdíjjárulék nem haladhatja meg a bér 20 százalékát. Eközben a nyugdíjak bérhez viszonyított aránya sem süllyedhet 48 százalék alá, egészen 2025-ig.
Több tízmilliárd euró
A müncheni Max-Planck gazdaságkutató intézet szerint körülbelül 2023-tól már nem lesz fenntartható ez a koalíciós szerződésbe foglalt nyugdíjrendszer, a nyugdíjjárulékok már nem fogják fedezni a kifizetéseket. (Jelenleg bőven fedezik, ami miatt szép nyugdíjemelésre is van lehetőség. Ami egyébként jelentés részben a bevándorlásnak köszönhető – erről itt írtunk korábban.)
Az intézet úgy becsüli, hogy emiatt 2025-ben már 11, 2030-ban 45, 2035-ben 80 milliárd euró fog kelleni a költségvetésből. (Sőt 2048-ban 125, de ez már annyira távoli, ami miatt a becslés kevéssé valószerű.) Ha ezt például a többletérték-adóból (Mehrwertsteuer, mint nálunk az ÁFA) kellene fedezni, akkor 2030-ra három százalékponttal kéne emelni a most 19 százalékos mértéket.
Adózz, adózz, adózz
Ha pedig a jelenlegi prognózisuk helyes, 2036-ban hat százalékponttal magasabb adóra lenne szükség. Hosszabb távon akár 26 százalékos áruforgalmi adóra is szükség lehet – írják a német N-Tv.de portál szerint. A cikk címe árulkodó, “a politika mindenkit a kasszához fog szólítani”.
Johannes Geyer nyugdíjszakértő szerint a politikusok számára kezdettől fogva világos volt, hogy az említett két koalíciós vállalás (a “dupla tartóvonal”) hosszú távon nem lesz tartható. Vagy a költségvetési befizetéseknek, vagy a nyugdíjjáruléknak, vagy a nyugdíj-korhatárnak kell emelkednie, vagy esetleg a nyugdíjaknak csökkennie.
Kombi
Illetve ezek valamilyen kombinációja is jöhet – tehetnénk hozzá. “Jelenleg a kormány a demográfiai váltással keletkező rést mérsékeltebb nyugdíjemelésekkel, a magasabb járulékokkal és a magasabb költségvetési hozzájárulásokkal próbálja befoltozni” – írja az Ntv.de.
Ha nem forgalmi adó, akkor mi? Ha magasabb adókat vetnének ki a vállalatokra, akkor azok versenyképessége sokat csökkenne, például az USA-val szemben – írják.
(Nemrég nagy nemzetközi nyugdíjemelés-körképet késztettünk itt»»»»», majd pedig itt»»»»».)
Nem kis pénz. 
