A jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére többféle mutatót használnak, az egyik az úgynevezett S80/S20 mutató. De nem kell tőle megijedni, rendkívül egyszerűen működik: azt mutatja, hogy a lakosság legjobban kereső húsz százalékának (kvintilisének) jövedelme hányszorosa a legszegényebb húsz százalék jövedelmének.

Ez a szám 2014-ben Magyarországon 4,2 volt az Eurostat szerint, tehát valamivel több, mint négyszeres a különbség. A 2010-es évig egyébként csökkent, akkor csak 3,4 volt, azután, jelentős részben a szegényeket jobban adóztató gazdaságpolitika, az egykulcsos adó eredményeképpen emelkedett a jelenlegi szintre. (Hasonló képet mutat az úgynevezett Gini-együttható is, lásd a KSH 2013-as kiadványának 1.7-es ábráját.)

Átlag alattiak vagyunk

Sok-e ez, vagy kevés? Az adatbázis alapján nem túl nagy nálunk a jövedelemkülönbség, ezzel az európai uniós országok mezőnyében inkább az alsó harmadnál helyezkedünk el. Az EU 27 tagállamának átlaga 5,2, ehhez hasonló Németország, Lengyelország vagy Nagy-Britannia mutatója is.

Nem mondhatjuk azt sem, hogy a gazdasági fejlettséggel összefüggés mutatkozna, mert a lista elején és végén, a nagy és kicsi jövedelmi különbséggel megáldott államok között egyaránt vannak volt szocialista országok.

Robotok és bevándorlók nyomják le a bért

A jövedelmi különbségek egyébként az EU-ban is növekedtek az utóbbi években, vélhetően azért, mert az alacsony képesítést igénylő munkákat egyre inkább gépesítik, ráadásul a segédmunkákat a bevándorlók olcsón is elvállalják. Ezért az alacsonyabb kategóriákban nem vagy alig nőnek a bérek. Magasan kvalifikált szakemberekből viszont hiány van, ezért őket egyre jobban megfizetik.

Ez a folyamat nálunk is beindulhat, vagy beindulhatott, az utóbbi hónapokban megszaporodott, a hazai munkaerő-hiányról szóló jelentések ezt támasztják alá. A magyarországi és más volt szocialista országokban azonban lehet, hogy valójában magasabbak a különbségek annál, mint amit a statisztika állít.

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás

A feketegazdaság súlya ugyanis, bár senki sem tudja, mekkora pontosan, ezekben az országokban magasabb lehet. Sok dolgozó kap jövedelmet legalább részben feketén, illetve sok menedzser, vállalkozó vesz ki jövedelmet a cégéből törvényesen vagy törvénytelenül, de alternatív módokon. A munkabér iszonyatos közterheit, aki teheti, nem fizeti meg.

De ezzel együtt is úgy látszik, hogy a kirívó egyedi esetektől eltekintve semmiképpen sem abnormálisak a jövedelmi különbségek Magyarországon. Sokkal inkább a jövedelmek abszolút szintjével van a baj, azzal, hogy sokan nem tudnak megélni napi nyolc vagy több óra munkából sem, nem tudnak megtakarítani, rendkívüli esetekre félretenni.

Nincsenek tartalékok

Különböző felmérések különböző eredményre jutnak, legutóbb például két intézmény a lakosság 43 százalékánál nem talált érdemleges, százezer forint feletti megtakarítást. Sokan nem tudják tovább képezni magukat, nem tudnak kultúrára, szórakozásra, utazásra költeni. Az is kimutatható, hogy lényegében rosszabbul élünk, mint tíz éve.

(Egy OECD-felmérés a világ jövedelmeiről Szlovákiát hozta ki a legkevésbé egyenlőtlen országnak.)