A Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Bankszövetség a mai napon aláírta azt a megállapodást, amely szerint a jegybank a forintosításhoz szükséges devizát a jegybank tender formájában bocsátja a bankok, lízingcégek rendelkezésére. Az MNB az első tenderét augusztus 24-én tartja, ahol a partnerbankok a szükséges svájci frank mennyiségét a tender időpontjában elérhető legutolsó hivatalos - azaz a mai - MNB árfolyamon tudják beszerezni - olvasható a jegybank szerdán megjelent közleményében.
A svájci frank-eladási tender első időpontja augusztus 24. 10 óra. A tender során a hitelintézetek azonnali ügylet keretében és feltétel nélkül, az előzetesen egyeztetett igényeiket teljesen lefedő mértékben, maximum 0,9 milliárd svájci frank értékben végezhetnek devizakonverziót.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az autóhitelek és a deviza alapú személyi hitelek forintosítása lényegében már hétfőn megtörténik. A későbbiekben megalkotandó jogszabály már csak az ügyfelekkel történő elszámolás menetéről fog rendelkezni, illetve a váltás utáni hitelkamatokat fogja szabályozni.
Jó az árfolyam
De mit is jelent az a 31 milliárd forintos "támogatás", amiről a nemzetgazdasági miniszter beszélt? Ránézve az árfolyamokra, jól látható, hogy a most meghatározott 287,2 forintos árfolyam és a jelzáloghitelek forintosításakor alkalmazott 256,47 forintos árfolyam között nagyjából 31 forintos árfolyam-különbség van. Márpedig - miként azt Nagy Márton, a jegybank alelnöke korábban kifejtette - az autóhiteles állomány esetében minden forintnyi árfolyamkülönbség nagyjából 1 milliárd forintos többletterhet jelent állományi szinten.
Azaz, a most elhatározott kompenzációval az autóhitelesek hitelét is "jelzálog" árfolyamon forintosítják majd. Miként arról korábban írtunk, ez a szint talán az egyetlen méltányolható árfolyamszint, ha már az a döntés születik, hogy a piacitól eltérő árfolyamon forintosítják a hiteleket. Ráadásul a pénteki árfolyam számottevően kedvezőbb annál, mint július elején, amikor a görögországi félelmek okán 307 forint környékén állt a forint - az akkori szinteken történő lecseréléshez 50 milliárd forintos "támogatásra" lett volna szükség. A kedvező árfolyam érthetővé teszi, miért kellett kapkodva bejelenteni a forintosítást...
De hogy is néz ki ez a támogatás?
Nos, úgy fest, a hosszas szkander eredményeképp a bankoknak sikerült optimalizálniuk a forintosításból származó veszteségeiket. (Korábban olyan pletykákat is hallottunk, hogy 206 forint környékén cserélték volna le a svájci frank kölcsönöket, s volt a tárgyalásnak olyan pontja is, amikor az árfolyam-veszteség döntő részét a bankoknak kellett volna állniuk.) A mostani megállapodás szerint a "támogatás" felét a bankok állják, a másik felét pedig az állam. Ez utóbbi részt, természetesen úgy, hogy a pénzintézetek csökkentik adóbefizetéseiket. Új elem ugyanakkor, hogy a különbözet nemcsak a bankadóból, de a társasági adóból, sőt - ha szükséges - akár a tranzakciós illetékbefizetésből is levonható. Mindez, jó eséllyel egy újabb mankó a bankoknak, akik számára pusztán a bankadóból való kielégítés már nem biztonságos, tekintve az adó mértékének jövőbeli csökkentését, illetve azt, hogy számos más rendkívüli teher kompenzálására is a bankadó-szolgál (pl. a későbbiekben a Quaestor-alap feltöltésének visszaírása, ha a vagyontárgyak nem biztosítanak majd megfelelő megtérülést.)
Azzal, hogy a megoldásban támogatás szerepel, a bankok el tudták érni, hogy hivatalosan ne kelljen visszavenniük az árfolyamkockázatot az ügyfelektől, akikre a Kúria "telepítette" azt. Ez pedig kihúzza a méregfogát annak, hogy mondjuk a lakáshitelek forintosítása nyomán bármely ügyvédek által feltüzelt csoport pereket indítson. (Ráadásul az autóhitelesek - hivatalosan nem jártak jobban, mint a jelzáloghitelesek - más kérdés, hogy előbbiek egy része az elmúlt években egy csökkentett árfolyamon számolt hitelt fizetett, s a felgyűlt árfolyamkülönbséget most kedvezményes árfolyamon cserélik forintra.
Beszáll az MNB
Az adósmentésből ha úgy tetszik, az MNB is kiveszi a részét. Hiszen - ellentétben a jelzáloghitelek forintosításával - ezúttal svájci frankot bocsát a bankok, lízingcégek rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy a jegybankban lévő eurót az MNB saját költségére cserélte le frankra - a jelzáloghitelek esetében ennek a konverziónak a költségeit a bankoknak kellett magukra vállalniuk.
Egyetlen esetben járhatnak rosszabbul a finanszírozók - az adósok nem! -, ez pedig az, ha előfordul az az eset, ha nem tudják a szükséges svájci frankot hétfőn megvenni a jegybanktól. A megállapodás értelmében ugyanis e célra vásárolni csak az MNB-től lehet. Ha viszont a hétfői tenderen nem tudják megvenni az összeget és a forint gyengül, akkor a következő tendereken már rosszabb árfolyamon vásárolhatják meg csak a frankot az MNB-től, amely a tenderek idején hivatalos árfolyamot köteles használni. A hétfői tenderen való részvétel az MNB partnerbankjainak nem okoz nehézséget, így azok lízingcégei is forráshoz juthatnak. A kérdés az, mi lesz azokkal a nem banki finanszírozókkal, akiknek nincs szerződésük olyan hitelintézettel, amely részt vehet ilyen MNB-tenderen. A jegybank közlése szerint ezen hitelintézeteknek egy, az MNB partnerkörébe tartozó hitelintézettel kell szerződniük, amelyen keresztül hozzáférhetnek a svájci frankhoz. Híreink szerint az érintett finanszírozókat már két hete felszólította jegybank, hogy keressenek maguknak partnert, ha első körben részt akarnak venni a forintosításban.
A leendő elnök a Mexikói-öböl nevét is megváltoztatná, Amerika-öbölnek nevezné át azt. 
