Mégiscsak kedvezményes árfolyamon váltják forintra az autóhiteleket?

MTI Fotó: Balázs Attila

Nagyon úgy fest, mégiscsak kedvezményes árfolyam mellett történik majd a devizaalapú autóhitelek (és személyi kölcsönök) forintosítása. Az elmúlt hetekben zajló egyeztetések során annak ellenére indult ebbe az irányba a tárgyalások menete, hogy – miként azt korábbi cikkeinkben mi is jeleztük – számos jogos aggály vethető fel ezzel a megoldással kapcsolatban.

Mik is ezek a kockázatok?

1. A Kúria jogegységi döntése szerint az árfolyamkockázatot az ügyfélnek kell viselnie a devizahitelek esetében. Ezen a kitételen alapul a jelzáloghitelek forintosításáról szóló törvény. Amennyiben most az autóhitelek esetében mégis a piacinál kedvezőbb árfolyam kerül alkalmazásra, az precedenst teremthet arra, hogy a korábbi jogszabályt (s így az egész forintosítást) bíróság előtt támadják meg az érintettek – de legalábbis az ebből jó profitáló ügyvédek által felbújtott ügyfelek. (A perek jó eséllyel elbuknak, hiszen a bíróság aligha mondhat ellent saját véleményének – függetlenül attól, hogy egy jogszabály ezen jogegységi döntés ellenébe ment. Bár, a bíróság ebben a témában már írt felül jogegységi döntést...)

2. Az MNB kimutatásai szerint a forintosításra váró autóhitelesek harmada eddig sem a piaci árfolyamon, hanem annál kedvezőbb árfolyamon törlesztett. Esetükben a fennálló tartozás ugyan magasabb – épp a kedvezményes törlesztés miatt, ám azzal, hogy ők a fennmaradó tartozásukat kedvezményes alapon válthatják forintra, sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülnek, mint a kölcsönüket a mindenkori piaci árfolyamon fizető devizaalapú autóhitelesek, akiknél a kedvezményes árfolyamon történő forintosítás lényegesen kisebb megtakarítást okoz összességében. Ez a fajta megkülönböztetés méltánytalan a hitelük fizetésével eddig küzdő közel kétharmaddal (s a szerződését ugyancsak piaci árfolyamon történő törlesztés mellett lezáró tízezrekkel) szemben.

"Jelzálog"-árfolyam lehet?

Arról egyelőre nincs hír, hogy mi lehet végül a forintosítási árfolyam, ám még az sem kizárt, hogy az árfolyam még annál is kedvezőbb lesz, mint amilyen szinten – az akkori piaci árfolyamon – a jelzáloghitelesek kölcsönét forintra váltották. Ez – miként emlékezhetünk rá – svájci frank esetén 256,47, euró esetén 308,97 forint volt. (Jenhitelből maximum személyi hitel lehetett a piacon – itt a jelzáloghitelek átváltási árfolyama 2,163 forint volt.) Kis méltányossággal ez az árfolyamszint még elfogadható volna, hiszen így megteremtődne az esélyegyenlőség a devizahitelesek között. Mint azt Nagy Márton, a jegybank kinevezésre váró alelnöke korábban elmondta: az, hogy januárban a svájci jegybank elengedte az addig az euróhoz kötött svájci frank árfolyamot, az autó- és személyi hitelesek vállára 50 milliárd forintnyi többletterhet rakott.

Ki fizeti a révészt?

A nagy kérdés az, hogy egy jelzálog-szinten forintosított hitel esetén ki fizesse ez az 50 milliárd forintot? A jegybank Monetáris Tanácsa ugyan 1,1 milliárd euró erejéig már rendelkezésre bocsátotta az autóhitelek forintosítására szolgáló összeget, ám ezt csak piaci alapon bocsátja, bocsáthatja a bankok, lízingcégek rendelkezésére. (Még akkor is – ha mint láttuk – már a jelzáloghitelek forintosítása során is tetemes nyeresége képződött az MNB-nek abból, hogy a forintosításra adott eurót számottevően kedvezőbb árfolyamon szerezte be, mint amin utána a bankoknak eladta.)

A bankok – Kovács Levente bankszövetségi főtitkár korábbi nyilatkozata szerint – kompenzáció nélkül nem vállalnák magukra az árfolyamkülönbséget – álláspontjukat erősíti a Kúria döntése is. Az állam közvetlenül eddig sem adott semmit a devizahitelesek mentésére – az eddig állami hozzájárulás a banki különadónak a csökkentésén alapult, azaz a költségvetés csak lemondott a jövőbeli (extra)bevételének egy részéről. Igen ám, de az elkövetkező években a bankadóból (sőt részben a társasági adóból) való leírás már „foglalt”, hiszen a Quaestor-alap feltöltésének költségeit írhatnák le a bankok – feltéve persze, hogy a nyári szünetről visszatérő Alkotmánybíróság az Alaptörvénynek megfelelőnek ítéli meg a Quaestor-törvényt. További leírások nyomán a banki különadónak az EBRD-felé tett csökkentési kötelezettség kerülhet veszélybe.

A fenti kérdések még komolyabbak lehetnek akkor, ha váltási árfolyam még a jelzáloghiteleknél is kedvezőbb lesz – hiszen – ugyancsak Nagy Márton szavaival – minden forintnyi árfolyammozgás 1 milliárddal növeli (vagy épp csökkenti) a fennálló tartozást.

Ha kedvező, akkor miért nem kötelező?

Külön érdekessé teszi a küszöbön álló megoldást az, hogy Tállai András nemzetgazdasági államtitkár szerint az autóhitelek forintosítása önkéntes lesz – ellentétben a jelzáloghitelekkel, ahol csak a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő szűk kör mentesülhetett a forintosítás alól. (Mint ismert devizában keletkezett jövedelem, illetve olyan forintosítási kamatszint kellett hozzá, amely kedvezőtlenebb, mintha az ügyfél a devizahitelben marad.) Az a tény, hogy az államtitkár még a feltételek kiszivárgása előtt jó idővel elkezdte ezt sulykolni, azt jelzi, hogy a terhek jó része így – valamilyen módon – az ügyfeleknél jelentkezhet.

A kamatsapka talán jobb lett volna

Korábban a Privátbankár.hu azt javasolta, hogy az árfolyam-helyett egy komolyabb kamatsapka kerüljön az autóhitelekre (és a deviza személyi hitelekre) a forintra váltás után. Mint ismert, a lízingcégek az elszámolás során csak visszafogottan írtak vissza a bíróság és a törvény alapján tisztességtelennek minősített kamatokat (és marzsot), miután a kamatok eleve olyan magas szinten voltak megállapítva, hogy azokat a válság bekövetkezte után sem volt értelme emelni (főleg azért, mert az elszállt árfolyam okán a törlesztés amúgy is rendkívül megnehezült az ügyfelek számára.)

Ugyanakkor a magas kamatok minimum 5-10 éve ketyegnek az érintett cégeknek, akiknek így a kamatbevétele összességében már rendben van (pontosabban lenne, ha az állomány harmada nem lenne már rég nem fizető hitel). A fentiek okán viszont az ésszerű megoldás lehet, hogy a még meglévő hitelek forintosítása után már csak egy moderált kamatszinten ketyegjenek a hitelek. Ez ugyan kamatsoron már sokat nem hozhat, ám a – lényegében vasárban beszámítható 8-10 éves autók okán (már, ha megvannak) - kvázi fedezetlen hitelek tőkemegtérülését jobban tudná biztosítani.

Ha tényleg kedvezményes árfolyamon kerül sor a váltásra és az tényleg önkéntes lesz, meglehet, hogy a kamatsapka (a benchmarkhoz kötött kamatfelár meghúzása) nem lesz olyan szigorú, mint történt az például a jelzáloghitelek esetén. Így pedig összességében meglehet, hogy az autóhitelesek járhatnak rosszabbul. E tekintetben érdemes idézni Csányi Sándornak, az OTP elnök-vezérigazgatójának korábbi – igaz még a jelzáloghitelek kapcsán – mondott véleményét. Eszerint egy százalék kamatkülönbözet 15 százalék árfolyamkülönbözettel ér fel.

A fentiek persze csak találgatások. Pontosan csak a forintosítás részletei nyomán lehet majd számolni. A kormányzat augusztus végére ígéri a javaslat napirendre hozását, a Parlament pedig szeptemberben dönthet az autóhitelek forintosításáról szóló törvényről. (Jó eséllyel már a Quaestor alapról szóló AB-döntés birtokában.)