Egyértelműnek látszik, hogy a banki elszámolás és -forintosítás után is szép számmal maradnak olyan adósok, akik a csökkenő tőketartozás ellenére sem tudnak visszakerülni a rendesen fizetők közé. ennek egyik fő oka az - mint arra Rogán Antal, a Parlament gazdasági bizottságának elnöke tegnap is figyelmeztetett -, hogy közülük 110 ezren már olyan tetemes összeggel tartoznak a bankjuknak, hogy törlesztőrészletük az elszámolás és a forintosítás hatására nemhogy csökkenne, hanem nőni fog a következő hónapokban. Esetükben sovány vigasz, hogy  a (késedelemes) tőketartozásuk nekik is jelentősen csökkent.

A várakozások szerint ugyanakkor az elszámolás és forintosítás a késedelmes fizetők egy részét - egyes nézetek szerint 20-25 ezer ügyfelet vissza fog tudni téríteni a rendes kerékvágásba a nem teljesítő hitelek 182 ezresre tehető ügyfélköréből. A többiek gondját ugyanakkor kezelni kell - s mint a megnyilatkozásokból kitűnik ezen a téren már nem igazán a bankrendszerre hárul majd ez a feladat. Balog Ádám, az MNB alelnöke a Gazdasági Rádiónak nyilatkozva arról beszélt, hogy a hitelintézetek az átmeneti pénzzavarban lévők számára tud megoldást kínálni olyan megoldásokkal, mint például a hitelek átstrukturálása vagy a futamidő kitolása.

Természetesen, a többi megoldáshoz is szükség van a bankok jelenlétére, ám ezekben az esetekben már a pénzügyi rendszeren túlmutató megoldások kellenek. Ráadásul viszonylag gyorsan, hiszen a hitelpiac egészséges működéséhez a kilakoltatási és árverezési moratóriumot záros határidőn belül fel kellene oldani - aligha véletlen, hogy Rogán Antal a szabályozás (első körének) megalkotását nyárra ígérte.

Nem varázsszer a magáncsőd

Az egyik ilyen elem kétségtelenül a magáncsőd intézménye, amivel kapcsolatban Balog Ádám úgy nyilatkozott, hogy számításaik szerint mintegy 25 ezer ügyfél problémáira lehet megoldás. Ugyanakkor ezek az adósok döntő részben nem (csak) lakáshitelesek lesznek, hiszen - miként arról korábban írtunk - a kialakult konszenzus szerint az adósok ingatlana esetében 100 százalékos lesz/lenne a kielégítési mérték, azaz a csődbe menekülés nem feltétlenül mentené meg a lakást. Ugyanakkor persze, a magáncsődöt választó ügyfelek azzal is könnyebb helyzetbe kerülhetnek, ha nem lakás-, hanem egyéb hitelükből, vagy épp közüzemi tartozásukból kapnak számottevő kedvezményt majd a magáncsőd idején mutatott "példás magaviseletüknek" köszönhetően. Ugyanakkor a magáncsőd választását sokak szerint jelenleg bearanyozza az a mítosz, hogy ez a tényleges kivezető út az adósságcsapdából - ha az adósok szembesülnek majd a tényleges feltétekkel, amiket a csődgondnok ír majd elő nekik, többen is visszakozhatnak majd.

Kisebb lakás

Az MNB - erre utalt Balog Ádám is - egy több csomagból álló koncepcióban hisz. Ebben a fenn már említett megoldások mellett - miként erre az alelnök is felhívta a figyelmet - benne lehet az is, hogy a hiteladósoknak a felajánlják a kisebb, vagy épp hasonló méretű, de kevésbé nívós elhelyezkedésű ingatlanba költözést a ingatlan-tartozás csökkentése fejében. A kérdés ez esetben csak az, hogy ki lesz a felajánló: a bank?, az állam?

Egy másik elképzelés szerint az arra vállalkozóknak - természetesen a szociális alapú mérlegelés után - az állam átmeneti időszakban kamattámogatás fizetéssel tenné elviselhetővé a törlesztést. Az átmeneti időszak után remélhetően az ebbe a körben kiválasztott adósok visszatérhetnek majd a rendben fizetők közé. A kamattámogatás pedig lényegesen kisebb terhet róna a költségvetésre, mintha megvásárolná az ingatlanokat.

Bérlők lehetnek

Persze, lehet és lesz is olyan kör is, ahol az ügyfél olyan nehéz helyzetbe kerül, ahol már nem tartható fenn a tulajdonjoga a lakás felett. Itt ismételten több út állhat rendelkezésre. Az egyik a Nemzeti Eszközkezelő (NET) vállalási körének további bővítése, az elképzelések szerint további 25-30 ezer lakás átvételére kerülhet sor a korábban meghatározott feltételek szerint. Ugyanakkor ennél a megoldásnál látni kell, hogy az adós által fizetendő bérleti díj legjobb esetben is csak az állagmegóvásra elég, épp ezért is ódzkodnak az önkormányzatok attól, hogy a NET-es lakásokat akár ingyen is átvegyék az a társaságtól, miután a törvény szerint a bérleti díjak nem emelhetőek. Ez ennek a lakásállománynak közép-hosszú távú leamortizálódását jelentheti, amely mind a benn lakóknak, mind a tulajdonos államnak veszteséget jelent.

Épp ezért lenne érdemes elgondolkodni a szakemberek szerint azon, hogy a hiteleiket törleszteni már nem tudók, s ezért lakástulajdonukról lemondani kényszerülők "felső kasztjának" olyan közel "piaci árazású" lakásbérleti konstrukciót kínáljanak, ahol az állam rezsitámogatással segít. Ebben az esetben bizonyos, hogy a szükséges karbantartások, fejlesztések elvégzésre kerülnek, ezeket az ingatlanokat a helyhatóságok is szívesen kezelik majd, hiszen a vagyonnövekmény mellett a bérleti díj - csekély - profittartalma is gazdagíthatná őket. A megoldással az állam is nyerne, hiszen kis összegű kiadás ellenében nem maradna a nyakán egy folyamatosan leromló ingatlanvagyon, ráadásul a sokak szerint egészségtelen, a társasalmi mobilitást megakadályozó hazai ingatlan tulajdonosi szerkezetben is változások lépnének fel annak nyomán, hogy egyre komolyabb számú bérlakás lenne a piacon. Nem kizárt, hogy ilyen konstrukciók esetében a magántőke vagy épp az intézményi befektetők is hosszú távú üzletet látnának és bekapcsolódnának a piacba.

Összességében ugyanakkor látható, hogy a megoldások javához szociális alapú elgondolás és költségvetési pénz kell. Épp ezért mondta helyesen Balog Ádám, hogy ezen adós problémák kezelése már túlmutat az MNB és a bankok feladatain, ez itt már szociális kérdés, amihez kormányzati beavatkozásra lesz szükség.