Sok minden más van a GDP-n és a hasonló száraz statisztikai számokon túl, ami befolyásolja az emberek jólétét, elégedettségét – ez a felismerés vezette a világ legfejlettebb államait tömörítő OECD nevű szervezetet néhány évvel ezelőtt, hogy megalkossa a Better Life Indexet. Ez egyfajta „élhetőségi indexként” a jövedelmeken kívül is sok más tényezőt próbál felmérni.
A GDP ugyan leírja, hogy az országban mennyi áru, szolgáltatás, érték jött létre, de semmit nem mond arról, hogy ezt hogyan osztották el. Lehet, hogy a többlet a vállalatokhoz ment beruházások, rosszabb esetben eladatlan készletek formájában. Lehet, hogy a lakossághoz, de az is lehet, hogy néhány oligarcha szétlopta az országot, és a többiek a növekvő GDP mellett is csak még jobban nyomorognak. Azt az eshetőséget se hagyjuk ki, hogy a kormánykézben levő statisztikai hivatalok esetleg itt-ott kozmetikázzák a főbb adatokat.
A görögök a nyakunkban lihegnek
Az összes további, szám szerint 32 OECD-országban jobban érzik magukat az emberek, az átlag 6,6, míg mi 4,9-et értünk el. A görögök is a nyakunkban lihegnek, pontszámuk 4,8. Úgy tűnik, Magyarországon a nép érzülete szerint még nem múlt el a válság.
Más területen is van lemaradás
Tavalyhoz képest egyébként alig változott valami ebben a mutatóban, a görögök 0,1 pontot javítottak, mi változatlan szinten maradtunk. A 2013-as évben viszont ők még 5,1, mi 4,7 pontot értünk el, azaz akkor mi voltunk az abszolút sereghajtók.
Ami a többi mutatót illeti, ha nem is ennyire, de rosszak a mutatóink a jövedelmek terén (income), a lakhatási körülményekben (housing), a munkaerőpiacon (jobs), az egészségügy területén (helath) és a társadalmi kapcsolatok terén (community). (A kis grafikonokon Magyarország pontszámai láthatók és helyzetünk az OECD-országok mezőnyében.)
Fejenként csak egy szoba jut
Ami például a lakhatást illeti, Magyaroszágon 1,1 szoba jut átlagosan egy lakosra, Ausztriában 1,6, a fejlett nyugat-európai országokban általában majdnem a mienk duplája, 1,7-1,9. (Úgy látszik, sajátságosan valósult meg az orbáni „három szoba, három gyerek, négy kerék” vízió.)
Talán, legfeljebb közepesnek mondható a helyezésünk az oktatásban (education), a környezet területén (environment, amibe a természeti és városi környezet is beletartozik), a biztonság terén (safety), vagy a munka-szabadidő egyenlegnél.
Jobb mielőbb távozni?
Az ismérvek alapján a felső harmadba egyik területen sem sikerült bekerülnünk, a munka-szabadidő egyenleg valahol annak a határán van. Összességében eléggé elmaradott országnak fest le minket a felmérés, valahol a mezőny vége felé.
Két évvel ezelőtti, az amerikai sajtó alapján készült cikkünk egyenesen olyan helynek írta le Magyarországot, ahonnét „jobb mielőbb távozni”, a hetedik legélhetetlenebb helynek az OECD-ben. A helyzet a jelek szerint azóta sem sokat javult.
Az elárasztott parajdi sóbányát már nem lehet megmenteni, de a térségben újabb sóbányákat és sóba vájt turisztikai létesítményeket lehet kialakítani. 
