Hadiösvény
Az úton végighaladva óhatatlanul az a kérdés merül fel, hogy kinek juthatott eszébe két korlát közé bezárni a kétirányú forgalmat úgy, hogy ha egy szemből érkező jármű akárcsak kicsit is átsodródik a másik sávba, nincs hová lehúzódni, elkerülhetetlen az ütközés. Ha pedig ez megtörtént, vagy egyszerűen csak elromlik egy jármű az úton, netán csak kifogy belőle az üzemanyag, nincs hol kimenekülni az útról, csak fordulás és több kilométeres visszahaladás után lehet azt elhagyni. És mivel ez egy repülőtéri út, ezzel már adott is a repülő esetleges lekésése.
Nos, aki ezt megalkotta, a maga idejében ésszerűen tette, mivel a tervezés 1940-ben kezdődött, az utat pedig 1943-ban adták át. Az akkor szabályok szerint, épp keskenysége miatt, csak személygépkocsik használhatták, és akkoriban azokból sem volt túl sok. Ami pedig a fő indok lehetett: háború volt, a polgári légiközlekedés lényegében szünetelt, a repülőtér pedig még csak épült. Hadicélokra viszont kiváló volt az ország egyetlen, épp elkészült szilárd kifutópályája, és a hozzá vezető út is mintha ezt tükrözné: legyen egy mindentől elzárt út, egy hadiösvény. Itt tekinthető meg az út 1943-as átadása.
Egy darabig megfelelt
Maga a vonalvezetés és a sok műtárgy is szokatlan volt, akkoriban bőven elegendőek voltak a szintbeli kereszteződések, a sorompónál megvárták a vonatokat, itt pedig készült két nagy híd és három alsó átvezetés az útnak, melyből egy még ma is megvan, ugyanabban az állapotában. A repülőtér végül is polgári célokra csak 1950-ben nyílt meg, a hozzávezető szokatlan út pedig megmaradt. Először nem is jelentett gondot, miután légiforgalom még csak néhány baráti szocialista város irányában volt, a 4-es úton jövő csekélyke forgalom pedig kényelmesen végighaladt az Üllői útnak az akkor Vörös Hadsereg útjának nevezett részén.
Balesetek, beszorulás
Nos, 75 évvel a megnyitás után évi 12-13 millió utas van a repülőtéren, és a szám folyamatosan növekszik, emellett az autóúttá kiépült 4-es út teljes forgalma is rázúdul erre az útra, miután az Üllői út külső része számtalan lámpájával és gyalogátkelőjével alkalmatlan a forgalom átvezetésére. Így maradnak a dugók, a balesetek, a személyautókra méretezett aluljáró miatt pedig beakadnak a magasabb járművek az előtte elhelyezett figyelmeztető akadályba.
Rázós menet
Ha valaki ki akarja kerülni az utat, megteheti a Gyömrői úton, melynek burkolata olyan ramaty állapotban van, hogy mind az autók, mind a buszok a két sáv között kacsáznak, keresve, hogy hol rázódik szét kevésbé a jármű, a külföldi utasok pedig sajnálkozó megjegyzéseket tesznek a buszon, hogy ez egy reptéri út. Pedig még a legszegényebb európai és poszt-szovjet országok is gondosan ügyelnek arra, hogy a repülőterekhez vezető utak rendezettek, kényelmesek, szélesek, jó minőségűek legyenek.
Nehéz hozzányúlni
A szerencsétlen vonalvezetés miatt nem egyszerű kiépíteni egy, a mai színvonalnak megfelelő utat ezen a helyen, ami a kormány által előirányzott tervekből is kitűnik. A felújítást három részre bontották: az első, ami a legegyszerűbb: elbontani a kerítést ott, ahol most a gyorsforgalmi mellett a két külső sáv halad, és persze rendes útburkolatot csinálni. Igen ám, de a hidak és az aluljáró ettől még kétszer egysávosak maradnak, így akinek kedve van, megy a hídon, aki nem bán egy lámpát, megy kívül.
Nem látszik a vége
A második szakasz, amire sajnos már konkrét tervek sincsenek, a hidak és az aluljáró kiszélesítését jelentenék. A hidak közül kettő tekervényes, különösen az, amelyik Kőbánya-Kispest felől átvezet a Gyömrői útra: itt egy külön híd kell a másik útpályának. A harmadik szakaszban szélesítenék a Gyömrői úti részt, hogy legyen hely a buszoknak, és legyen leállósáv. A probléma az, hogy konkrét határidő egyik szakaszra sincs, döntés csak a tervezésről született, meg arról, hogy idén 3, jövőre és 2020-ban 9-9, az azt követő két évben pedig 4,5-4,5 milliárd forintot különítenek el a célra. Hogy mikor lesz méltó repülőtéri utunk, az ennek alapján még meghatározhatatlan.
Orosz gáz nélkül is menne az ellátás. 
