Gőzerővel folynak a tárgyalások az Európai Parlament és a Tanács között arról a jogszabálycsomagról, amely megakadályozná, hogy a tagállamok a jövőben túlzott hiányt és adósságot halmozzanak fel
Annak érdekében, hogy a magyar uniós elnökségnek megmaradjon az esélye arra, hogy végül sikeresként jegyezzék be a történelemkönyvekbe, elengedhetetlenné vált, hogy a politikai kérdéseket leválasszák a szakmai munkáról. A Brüsszelbe akkreditált magyar politikusok és szakemberek szerint ez összességében sikerült is.
Mint Herczog Edit, az S&D frakció európai parlamenti képviselője egy brüsszeli sajtószemináriumon elmondta: az elnökség végéhez közeledve kijelenthető, hogy a magyar tisztviselői kar rendkívül sikeresen vizsgázott. Úgy tűnik, a magyar EU-elnökséget sikerült leválasztani a belpolitikától - olyannyira, hogy a hazai politikai életben az uniós elnökség sikere nem is igazán érzékelhető. Az uniós ügyekkel nem miniszteri szinten foglalkoznak, hanem az - uniós terminológiában ugyan miniszernek fordított - államtitkárok, és még az is előfordulhatott, hogy a magyar vezetéssel megvalósult, sikerként elkönyvelhető Euró Plusz Paktumhoz Magyarország nem is csatlakozott. Herczog Edit szerint abban, hogy bizonyos ügyek annyi késedelmet szenvedtek, hogy június végéig már nem születhet róluk döntés, csak majd a lengyel elnökség idején, a hagyományosan döcögő uniós döntéshozatal mellett a magyar elnökséget övező bizalmatlanság is szerepet játszott.
Mindenfajta késlekedés és bizalmatlanság elhalványulhat azonban akkor, ha június végéig sikerül tető alá hozni azt a jogszabálycsomagot, amely az Európai Unió és az euróövezet gazdaságirányításának legátfogóbb megerősítése a gazdasági és monetáris unió létrejötte óta. A hat elemből álló csomagot az Európai Bizottság szeptemberben terjesztette elő, a Tanácsban pedig villámgyorsnak számító tempóban, már a március 15-i ECOFIN-ülésen a tagállamok megállapodásra jutottak a "6-pack" néven emlegetett csomagról, amely így az Európai Parlament elé kerülhetett.
A jogszabálycsomag - amely a gazdasági kormányzás nevet kapta - célja, hogy megakadályozza a tagállamokat abban, hogy a jövőben túlzott államháztartási hiányt és adósságokat halmozzanak fel. A jelenség ellen az érvényben lévő Stabilitási és növekedési paktum is hivatott tenni. 2003-ban azonban Franciaország és Németország átlépte a paktumban szereplő 3 százalékos küszöböt, a két országnak mégsem kellett semmiféle szankcióval szembenéznie, gyakorlatilag nevetségessé és komolytalanná téve ezzel a deficitszabály intézményét. (Magyarország egyébként az uniós csatlakozás óta, 7 éve áll túlzottdeficit-eljárás alatt, az idei év lehet az első, amikor 3 százalék alá kerül a GDP-arányos hiány.) Ennek kiküszöbölése érdekében az új jogszabálycsomag úgy módosítaná a Stabilitási és növekedési paktumot, hogy egyrészt már a túlzott deficit kialakulását is meg lehessen előzni, másrészt pedig a szabályokat megszegő tagállamok ne tudjanak (olyan könnyen) kibújni a büntetés alól.
A megelőzést hivatott erősíteni az európai szemeszterként emlegetett intézkedés is, melynek keretében a tagállamok összhangba hozzák a közös uniós célkitűzésekkel makrogazdasági és költségvetési politikájukat, valamint szerkezetireform-intézkedéseiket - a rendszer idén indult, áprilisban Magyarország is Brüsszelbe küldte nemzeti reformprogramját és a konvergenciaprogramot is. A hatos csomagban ezt a szemléletet erősítik meg: a cél az, hogy a kedvező gazdasági környezetben is megfontolt költségvetési politikát folytassanak a tagállamok, hogy a nyakló nélküli költekezés helyett tartalékokat halmozzanak fel az államok, amelyek egy esetleges válsághelyzetben jöhetnek jól.
A hatos csomag másik célja, hogy a deficit mellett nagyobb szerepet kapjon az államadósság vizsgálata. A GDP-arányos hiánnyal a jövőben egyenlő arányban esik latba az államadósság szintje; a tagállamoknak lépéseket kell tenniük, hogy az adósság ne haladja meg a GDP 60 százalékát.
A javaslatcsomag arról is rendelkezik, hogy mi történjen a szabályokat megszegő tagállamokkal. A módosítások több fokozatú szankciós rendszert eredményezhetnek: a GDP 0,2 százalékának megfelelő kamatozó letét elhelyezésére köteleznék a szabályokat megszegő tagállamokat, amely betét további szankcióként nem kamatozóvá alakulhatna, vagy akár bírsággá is válna, amennyiben a túlzott deficitet felhalmozó tagállam nem hajlandó (vagy képes) teljesíteni a bizottsági ajánlásokat.
Az Európai Parlament épülete Brüsszelben
Hogy a szankciók alól ne lehessen könnyen kibújni, bevezetnék a fordított többség intézményét. Ez azt jelenti, hogy egy bizottsági javaslat - például egy adott tagállam szankcionálásáról - nem akkor minősül elfogadottnak, ha a tagállamok kétharmada megszavazza, hanem akkor, ha a tagállamok kétharmada nem szavaz ellene. Ez lényeges különbség: sokkal komolyabb politikai felelősséggel jár egy intézkedés deklarált elutasítása, mint a csendes "nem támogatása".
A 6-packben újdonságként szerepel a túlzott egyensúlyhiány megelőzésére és korrekciójára irányuló jogszabály. Ennek keretében egy ún. "scoreboard", azaz gazdasági mutatókból álló eredménytábla segítségével keresik a súlyos egyensúlyhiányos gazdaságokat. Ha a vizsgálat egyensúlyhiányt mutat ki, a Tanács korrekciós intézkedéseket kér a tagállamtól, amelyek teljesítésére határidőket szab ki, elmulasztásuk esetén pedig - a túlzottdeficit-eljáráshoz hasonlóan - szankciókat állapít meg. Hogy pontosan melyek lesznek a vizsgált makrogazdasági mutatók, arról még folyik az egyezkedés a Tanács és a Parlament között; vélhetőleg az államadósság, a költségvetési egyenleg, a hiteldinamizmus mellett az ingatlanpiaci, munkaerőpiaci indikátorok közül kerülhetnek ki a megfogyelt mutatók.
A gazdasági kormányzás kialakításával kapcsolatos tervek alapjaiban határozhatják meg a Európai Unió és az eurózóna jövőjét. Az már bebizonyosodott, hogy a piacok már rég nem érik be nagy szavakkal és hangzatos ígéretekkel; ahhoz, hogy a közös európai fizetőeszköz újra szilárd talajra kerüljön, és a befeketők bizalma az övezet bajba jutott tagállamaival kapcsolatban is helyreálljon, gyors és hathatós intézkedések szükségesek, amelyek lehetőségét a hatos csomag magában hordozza. A szabályok azonban csak annyit érnek, amennyit betartanak belőlük. A Tanács és a Parlament között folyik a huzavona, hogy mennyire legyenek szigorúak a szankciók, milyen mutatók alapján vizsgálják az egyensúlytalanságot, kinek a hatáskörébe tartozzanak egyes intézkedések. Az azonban mindenképp biztató, hogy a szabályozási folyamat rekordsebességgel zajlik: ne feledjük, a bizottság 2010. szeptemberében állt elő az eredeti javaslattal, arra pedig nem nagyon volt még példa az EU történetében, hogy egy ekkora jelentőségű intézkedéscsomag egy éven belül a végső fázisba jusson.
A magyar EU-elnökség a kezdetektől a legmagasabb prioritással kezeli a 6-pack ügyét. Miután a Tanácson bravúrosan gyorsan "keresztülnyomták" a csomagot, Orbán Viktor már március 23-án asztalhoz ült Jerzy Buzekkel, az Európai Parlament elnökével, valamint a csomagban lévő hat jogszabály hat parlamenti jelentéstevőjével (a raportőrökkel) és a képviselőcsoportok koordinátoraival is. Orbán Viktor akkor kiemelte, hogy az elnökség teljes körű együttműködésre törekszik az EP-vel, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a hatos gazdasági csomag jogalkotási munkái júniusban sikeresen lezárulhassanak. Ez az átfogó uniós válságkezelés hitelességét mutatná, és megnyugtató jelzést küldene a piacoknak – hangsúlyozta a kormányfő.
A "hitelesség" és a "megnyugtató jelzés" mellett Magyarország számára nagyon fontos az is, hogy még a mi elnökségünk ideje alatt megszülessen a megállapodás: bár az elmúlt fél év során az ügyben végzett magyar erőfeszítéseket már így sem vitathatja senki, a "hab a tortán" mégiscsak az lenne, ha már júniusban sikeresen lezárulna az ügy. Ez azt is garantálná, hogy a magyar elnökségről sokkal inkább a gazdasági kormányzás jusson eszébe a világnak, és ne az azt övező (bel)politikai polémia. Bár kizárni sem lehet teljesen, mégis kicsi a valószínűsége, hogy a június 6. és 9. közötti plenáris ülésszakaszban felkerüljön a pont az i-re, azaz a Parlament az első olvasat után szentesítse a jogszabálycsomagot. A június 22-23-i úgynevezett miniplenárisra valamivel nagyobb esély van arra, hogy a Tanács és a Parlament közötti tárgyalások lezáruljanak, és az Európai Parlament elfogadja a hatos csomagot.
Az Európai Parlament menetrendje - pirossal a plenáris ülések időpontja. A június 22-23-i miniplenáris lehet a vízválasztó - júliusban indul a nyári szünet
A hónap végéig hátralévő időben így lenne lehetőség a jogszabály bevezetéséhez szükséges technikai feladatok - rohatmempóban történő - végrehajtására is. Ahogy Pelczné Gáll Ildikó, az Európai Parlament néppárti képviselője fogalmazott: a magyar elnökség a teljes keretrendszert megteremtette. Hogy a felek között a megállapodás megszületik-e június végéig, az nagyrészt már nem rajtunk múlik, a lehetőség azonban - nekünk köszönhetően - mindenesetre adott. A tárgyalások során a jogszabálycsomag feltételei még alakulhatnak, egy azonban biztos: a szankciókat csak az eurózóna tagállamaival szemben lehet alkalmazni - hívta fel a figyelmet a képviselőnő.
Július elsején veszi át az Európai Unió Tanácsának elnökségét Lengyelország. Tekintettel arra, hogy a lengyelek messze nem annyira tájékozottak az ügyben, mint a jó fél éve erre koncentráló magyarok, időbe telik, mire "felveszik a fonalat". Az időszak első, július 4. és 7. között megrendezésre kerülő plenáris ülésszakában így minden bizonnyal nem kerülne sor a végszavazásra. Ekkor azonban elkezdődik a nyári szünet a Parlamentben: legközelebb csak szeptemberben ülnek össze a képviselők. Ha tehát legkésőbb a júniusi miniplenárison nem fogadják el a csomagot, a képviselők két hét alatt gyakorlatilag két és fél hónapot "veszítenek", azaz ennyi időre jegelik a lehetőséget az eurózóna stabilitásának megteremtésére.
Privátbankár - Gáspár András
A Hamász megfontolja az izraeli ajánlatot. 
