Fájhat a bérszámfejtők feje az új Munka Törvénykönyve miatt. A távolléti díj kiszámítása ugyanis nagyon sok ellentmondást rejt magában. Kártyás Gábor munkajogász az ado.hu-nak adott interjúban kifejti, hogy hol lehetnek buktatók.
A munkajogász szerint a probléma megértéséhez meg kell érteni, hogy az új törvény hogyan rendelkezik ezekről a kérdésekről. A Munka törvénykönyve szerint fő szabályként elmondható, hogy akkor van szó távolléti díjról, ha a munkavállaló nem dolgozik, de mégis jár neki valamilyen díjazás. Szemben a régi törvénnyel, amelyben volt távolléti díj és átlagkereset, az új jogszabályban az átlagkereset fogalma „kipusztult”. Ilyen már nincs, és mindig a távolléti díjjal kell számolni. Ennek megfelelően gyakran fordul elő, hogy meg kell állapítani ennek mértékét.
A bűvös 174 óra
A leginkább előtérbe került probléma a havibéres dolgozóknál az egy órára járó bér kiszámítása. Erre vonatkozóan tartalmazza ugyanis a törvény azt a sokat vitatott szabályt, hogy az egy órára számított havibért úgy kell megállapítani, hogy a havibért kell elosztani 174-gyel, és minden hónapban ugyanezt a metódust kell használni. A legfőbb gond ezzel, hogy ha minden hónapban a 174-es számot használjuk, akkor az nem fogja fedni azt, hogy a munkavállaló ténylegesen mennyit dolgozott a pénzéért. Ráadásul olyan hónap, ahol 174 beosztható óra van, egy sincs. Ez a 12 naptári hónap matematikai átlaga. Februárban például a valóságban 160 munkaóra van, míg januárban 184 - érvelt Kártyás Gábor.
Mennyi jár a ledolgozott időre?
A szabadság kiszámolásakor nem is lenne jelentős gond, ha ezzel a 174-es osztóval számolunk. Az igazi problémák a ledolgozott időre vonatkozó díj kiszámításakor keletkeznek. Ha tehát bármikor az egy órára járó alapbért kell kiszámolni, akár a távolléti díj miatt, akár más okból, mindig ezzel a 174-es havi munkaóraszámmal kell osztani.
Kártyás Gábor úgy véli, hogy erről nem kíván igazán tudomást venni a szaktárca. A közelmúltban kiadtak egy olyan útmutatót a távolléti díj számításáról, amelyben azt az álláspontot képviselik, hogy amikor a ledolgozott időre járó díjazást kiszámítjuk, akkor a tárgyhavi munkanapok számával kell osztani. Ennek eredményeként természetesen az osztószám nem a 174 lesz, ahogyan a törvény mondja, hanem a munkanapok adta szám. Ezzel az érveléssel azonban az a gond, hogy nem ezt mondja a hatályos törvény.
Ez tulajdonképpen a 1992-es Munka törvénykönyvéből adódó számítás, amely valóban azt mondta ki, hogy a távolléti időt az adott hónap munkanapjai alapján kellett számítani, amelyből logikusan következett, hogy a ledolgozott időt is a munkanapok szerint kellett kiszámítani.
Ráadásul az új számolási módszer hatására akár a minimálbér vagy a garantált bérminimum alá is csökkenhetnek egyes munkavállalók fizetései. Erre a problémára a nemzetgazdasági tárca közleménye szerint az a megoldás, hogy ilyenkor a munkáltatóknak ki kell egészíteniük a díjazást. A munkajogász szerint azonban ezt semmilyen jogszabály nem írja elő. Pedig az új törvény alapján több esetben is előfordulhat, hogy a fizetés alacsonyabb lesz a minimálbérnél vagy a garantált bérminimumnál.
A szakértő kitért arra is, hogy a korábbi törvényi szabályozástól a teljesítménybér alapján számolt távolléti díj is komoly eltérést jelent. Ugyanis csak akkor lehet a teljesítménybér után számítani a juttatást, ha kizárólag teljesítménybérezésről van szó, vagy ha az időbér nem éri el az alapbér összegét. Kártyás Gábor szerint az sem mindegy, hogy milyen pótlékot vesznek figyelembe a távolléti díj számításánál, mert nem lehet mindegyiket beleszámítani. A teljes cikk az ado.hu oldalon olvasható.
Jelentősen nőtt a nyereség. 
