Az uniós folyamat lassúsága miatt Magyarország nemzeti hatáskörben szigorítja a hazai szabályozást. A mézkeverékeknél kötelező lesz feltüntetni valamennyi származási országot a felhasznált mézek tömege szerint csökkenő sorrendben. Nagy István agrárminiszter ezt jelentette be augusztusban, miután a kormánynak több mint nyolc éve nem sikerült elérnie az uniós mézdirektíva ez irányú módosítását. Pedig az EU-n kívüli, harmadik országokból származó, „sokszor kétes eredetű méz” által okozott „tisztességtelen piaci verseny” nagy problémát jelent a magyar méhészeknek az értékesítésben. Ráadásul pont az uniós piacon, ahova hagyományosan a méztermelésünk 80 százalékát exportáljuk.
A szigorításra nemzeti hatáskörben azért volt szükség a miniszter szerint, mert az uniós tanácsi irányelv alapján a több országból származó mézkeveréknél az EU-ban nem kötelező a mézcímkén feltüntetni a származási országokat. Elég csak azt jelölni, hogy „EU-országokból”, „EU-n kívüli országokból” vagy éppen „EU-országokból és EU-n kívüli országokból” származik az adott keverék.
A miniszter azonban úgy véli, ezt az uniós jelölési módot – a magyar megítélés szerint – „a valós származási ország elfedése céljából” alkalmazzák. Az egyre tudatosabb vásárlók ugyanis már érzékenyek az élelmiszer származási országának megbízhatóságára.
Majd mi!
Bár az uniós mézirányelv évek óta sürgetett felülvizsgálata még tart, az Agrárminisztérium úgy módosította a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozását, hogy a mézkeverékeknél is valamennyi származási országot fel kell tüntetni. Mindezt a felhasznált mézek tömege szerint csökkenő sorrendben.
Az új rendelkezés augusztus 11-én lépett hatályba, de hat hónap átmenet alatt még forgalomba hozhatók – és a minőségmegőrzési idejük lejártáig forgalomban is tarthatók – a korábbi szabályok szerint címkézett mézek. Azután viszont már csak a szigorúbb szabályok lesznek érvényesek.
A miniszter indoklása szerint az intézkedéssel az egyre tudatosabb magyar fogyasztók számára egyértelmű lesz, „melyek a megbízható magyar termékek a mézpiacon”.
Mert a szigorítással nem is titkoltan a piacokat akarja befolyásolni a tárca. Ahogy Nagy István el is ismerte „ez növeli a hazai termelésű méz fogyasztását és segíti a magyar méztermelőket”. A magyar méhészeknek ugyanis már létkérdés a hazai mézexport pozíciójának visszaállítása, de ehhez – a miniszter szerint – az egész unióban szigorítani kellene a mézjelölési szabályokat. A magyar agrártárca ezért ez ügyben a szövetséges országokkal együtt továbbra is sürgeti az uniós irányelv felülvizsgálatát és módosítását.
„A fogyasztóknak joga van tudni, hogy a megvásárolni kívánt mézkeverékben kínai, ukrán vagy éppen magyar méz van” – érvelt a tárcavezető.
A kormány 2015 óta próbálja az uniós szigorítást kiharcolni a kínai méz importja ellen. Akkor az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) európai uniós és nem uniós mézkeverékekből „hamisítvány-gyanús” mézmintákat is küldött brémai laboratóriumokba kivizsgálásra. Öt mintában ki is mutatták „a hamis kínai mézet”. Az EU-mézimport szigorításáért 2015 októberében nemcsak Budapesten a magyarok, hanem horvát, román, szlovák, francia, görög és német méhészek Brüsszelben is tüntettek, de hiába. Nem változtak a szabályok az évi csaknem 120 ezer tonnájával a világ második legnagyobb importőrének számító EU-ban. Érthető, mert az importméz és nemcsak a kínai, sokkal olcsóbb a fogyasztóknak, mint az uniós termelőké.
Elszakadt a cérna
A szintén nagy mézexportőr Ukrajna orosz lerohanása után kapott vámmentességgel – a hazai méhészek szerint – azonban már nemcsak a kínai, hanem az ukrán méz dömpingje is elárasztja az uniót. Azt a piacot, ahová korábban a magyar méhészek termelésének négyötödét értékesítették, ma már azonban ennek csak a töredékét tudják.
Bross Péter, az OMME elnöke a Hirklikk.hu-nak adott interjúban ismerte el, hogy az ukrán méhészek, akik a háború miatt eladási kényszerben vannak, „olyan árszinten értékesítik a mézüket, amivel az európai uniós méhész gyakorlatilag nem tud versenyezni”. Hát még a magyar!
Az elnök azt is kifejtette, hogy Kínából évek óta gyakorlatilag „nem valódi méz” érkezik az unió piacára. Az EU-s mézdirektíva ugyanis kevés paraméterrel határozza meg, hogy jogilag mi a méz. „Tehát amit jogilag méznek hívunk, gyakorlatilag nem az” – indokolta a szakember, miért is kell az eredetet szigorúbban jelölni. Annál is inkább, mert az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság (DG SANCO) tavasszal hozta nyilvánosságra az Európai Unióba érkező importmézek 2021-ben indított vizsgálatának eredményét. Eszerint a Kínából érkező méz 78 százaléka, a Nagy-Britanniából érkező (szintén kínai eredetű) méz 100 százaléka „hamis”. Az ukrán mézről viszont – úgy tudjuk – nem állított ki a szervezet ilyen gyászos bizonyítványt.
Pedig azt már – a vásárlók visszahódítására, a konkurencia befeketítésére szervezett – 2015-ös két mézdemonstráció is megmutatta, itthon teljes a félreértés a kínai mézzel kapcsolatban.
„Nem az a botrány, hogy van, aki használ kínai mézet és azt a termékén jelöli is, hanem az, hogy hamisítják, nem is kínaiak, hanem magyarok” – ismerte el akkor a Figyelőnek egy magyar méhész. Szerinte nem is az eredet számít, meg kell vizsgálni – függetlenül attól, magyar, kínai vagy hottentotta termék –, hogy megfelel-e az előírásoknak, vagy nem. Szerinte nem a kínai mézzel van baj, hanem azokkal a magyar termelőkkel, akik elfelejtették jelölni, hogy bekeverték a sajátjukba, hogy olcsóbban adják el.
Versenyképes áron
Mivel a magyar méz többsége külföldi vevőkhöz kerül, a külföldi – uniós – ár határozza meg az átadási árakat is. A terméket tovább forgalmazó külföldi vevők pedig inkább az olcsóbb – nem magyar – mézet vették, veszik meg…. Úgy nyolc évvel ezelőtt ezért kezdtek el a magyar termelők „a silány kínai méz dömpingje miatt” tiltakozni, amitől nem tudják eladni a sajátjukat. Pedig, ha valóban silány, az előírásoknak meg nem felelő lenne, az EU sem engedné be az importot.
A méz csak az első?
Persze, ha a vevők érdekében szigorították az eredetmegjelölést, jogos elvárás lenne, hogy ne csak a mézre, hanem az összes élelmiszerre, akár az iparcikkekre is rá kellene írni, az összetevők alapján honnan is származik, amely nehezen járható.
Ha viszont a tagországi termelők piacának megvédése, a behozatal korlátozása a cél – mint az ukrán gabona szintén nemzeti hatáskörben elrendelt behozatali tilalma – érthető, ha az EU, nagy importőrként, ebben nem segít. Talán ezért kellett az eredetmegjelölés szigorításával védeni az a hazai piacot. Félő azonban, hogy már ez sem lesz képes megállítani a hazai termelés hanyatlását.
Fogynak a méhészek
Eladó méhcsaládok sokaságára várják a reménybeli vevőt a méhészek az Országos Magyar Méhészeti Egyesület honlapján. Egyre többen szabadulnának a mindennapi kemény munkát követelő, de évről évre kilátástalanabb méhészkedéstől. A klímaváltozás következményei, a versenyképesebb ukrán, kínai import – azaz a piacuk elvesztése – miatt egyre rosszabbak a szektor kilátásai. Az uniós piacon nyomott áron is alig lehet eladni, ezért már nem éri meg termelni a mézet. Az idén sem számíthatnak érdemi nyereségre a méhészek. Csak a napraforgó, de se a repce, se az akác nem adott annyi mézet, mint más években.
Pedig a mintegy 1,2 millió méhcsaládot tartó húszezer hazai méhészből körülbelül 1500 fő hivatásos, közülük is egyre többen adják fel, így csökken a termelés. A szezononként változó, évi mintegy 25-30 ezer tonna méztermésből a méhészek 6000 tonnát szállítanak már közvetlenül a fogyasztóknak, 4-5 ezer tonnát a kereskedelmi láncoknak értékesítenek. A korábban 15-20 ezer tonna export viszont néhány ezer tonnára csökkent. Bross Péter, az OMME elnöke úgy becsülte, hogy a közvetlen értékesítő méhészek között lesz, aki túléli a mostani krízist, de aki csak hordóban (felvásárlóknak) termel és nincs tőketartaléka, más bevétele, az rövid időn belül abbahagyja. Nagy kár, mert a méhészet nemcsak gazdasági tevékenység, hanem a beporzás biztosítása. A biodiverzitás fenntartásához szükség van a méhekre – emlékeztetett Nagy István agrárminiszter a minap Sepsiszentgyörgyön, a székelyföldi Nektaria Mézfesztiválon.
Le fog esni az álla! 
