A víz elosztásához és a vízhiányhoz köthető feszültségek az emberek között forráspontjuknál járnak az amerikai National Bureau of Economic Research (NBER) szerint, amely nevére rácáfolva nem állami, hanem nonprofit gazdaságkutató intézet. Az ezzel kapcsolatos kutatásokat Kaliforniában végezték, de borítékolható, hogy a világ bármely más pontján hasonlóan súlyos problémákat jegyezhettek volna fel.

Az Egyesült Államok szóban forgó államában két nagy tó tartalmazza a legnagyobb víztartalékot, ám ezek majdnem félig üresek. Kalifornia, Arizona és Nevada állam évekig tartó vita után tudtak megállapodni a Colorado folyó megcsappant vízhozamának kezeléséről. Kalifornia 14 millió dollár ráfordításával alagutat épít az állam északi részében lévő víztartalék délre szállításához. Eközben egyebek mellett sérül a bennszülött indiánok vízhez jutási joga.

A NBER jelentése mindezekre reagálva tartalmaz egy javaslatot a vízelosztás biztosítására a Quartz.com cikke szerint. Ennek kitalálói Paul Milgrom, a Stanford egyetem közgazdász professzora és Billy Ferguson végzős diák.

Árverési tétel lenne a víz?

Ötletük lényege, hogy a vízelosztásban le kellene másolni a rádiófrekvenciák elosztási módját. (Milgrom ezzel kapcsolatos munkásságáért kapott Nobel-díjat.) Olyan aukciós rendszerről van szó, amelyben a nyertesek meghatározott időre használati jogot kapnak egy korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásra.

Kaliforniában a víz felett az állam rendelkezik, amely a kezelésében lévő öntözőkerületek között osztja szét a vizet. A felhasználók két csoportra oszlanak annak alapján, hogy ki igényelt ebből előbb, illetve később. Az előbbiek az utóbbiak előtt jutnak hozzá a korlátozott erőforráshoz, vízhez.

A közgazdászok egyetértenek abban, hogy ezen változtatni kell, ám eddig senki nem állt elő megoldási javaslattal. A frekvenciaukciók lemásolása a közvagyon odaítélésében az első ötlet, amit meg lehet valósítani. Feltéve persze, hogy a fogyasztók elfogyasztják, hogy azé legyen a víz egy-egy szerződési időszakban, aki többet fizet érte.

Kié lesz a végszó? 

Ennek két alternatívája van. Arizona államban például pénzes befektetőket keresnek a vízben gazdag területek menedzselésére, abban bízva, hogy a magánérdek gondoskodik a vízutánpótlás biztosításáról.

Eközben Washingtonban, az Egyesült Államokban mozgalom indult a vízkereskedelem visszaszorításáért, mondván: elemi emberi szükségletet kiszolgáló dologról van szó, amit nem lehet áruvá tenni. Milgrom és Ferguson azonban úgy véli, inkább az aukciós piacra kellene bízni víz elosztását, mint a természetre, mert az utóbbi érezhetően nem képes megoldani az emberek megfelelő szintű vízellátásának problémáját. Természetesen a helyi közösségeken és az általuk választott helyhatóságokon múlik, hogyan döntenek ebben az ügyben.