Számos kisebb lengyel település ürült ki az elmúlt években, amikor elkezdődtek Európa-szerte a mezőgazdasági idénymunkák. Az útra kelők célpontja változatos volt, egyesek Angliába, mások Franciaországba vagy Spanyolországba utaztak dolgozni. De nem csak a lengyelek, hanem románok, bolgárok vagy éppen magyarok mentek az említett országok mellett Ausztriába, Németországba, Hollandiába és Olaszországba idénymunkásnak. A helyzet az érintettek számára előnyös volt, hiszen a nyugati termelők olcsón kapták meg a szükséges munkaerőt, míg a Kelet-Európából érkezők az otthoninál magasabb jövedelmet értek el szakképzettséget nem igénylő munkával.
Idén azonban új helyzet állt elő, hiszen minden ország bezárkózott, ezt megelőzően pedig vendégmunkások jelentős része a járvány elől hazamenekült. Most viszont, amikor sok-sok dolgos kézre lenne szükség a gazdák kétségbeesve tapasztalják, hogy ez eddig megszokott kelet-európai vagy észak-afrikai munkavállalókra idén nem számíthatnak. Pedig számos korai zöldség esetén már eljött a betakarítás ideje, a spárgát például lehetne szedni, ha volna rá ember.
A Financial Times írása szerint Josef Schnidhuber, az ENSZ égisze alá tartozó FAO egyik vezetője szerint komoly hatással kell számolni. A kieső munkaerő komoly nehézséget okozhat az élelmiszer termelésben, összességében ugyanis milliós nagyságrendben lenne szükség idénymunkásokra. A szervezet adatai szerint komoly problémák elé néznek a nyugati termelők, ugyanis Franciaországban 200 ezer, Spanyolországban 80 ezer, Olaszországban pedig negyedmillió munkás hiányzik. Emellett az Egyesült Királyságba is 80 ezer, míg Németországba 300 ezer emberre lenne most szükség a mezőgazdaságban.
Országonként eltérő, hogy hol milyen módszerrel próbálják megoldani a kialakult szituációt, van ugyanis, ahol a hatóságok lazítanak a korábbi szigoron, máshol pedig a helyben munkanélkülivé vált embereket próbálják időlegesen az agráriumba terelni. Minden módszer mellett szólnak érvek és ellenérvek, valószínűleg ebben a kérdésben is utólag lesz majd okos mindenki, hogy mi lett volna a legjobb megoldás. Az viszont egyértelmű, hogy a mezőgazdaságban nem lehet elodázni a szükséges lépéseket, hiszen most kell vetni, ültetni, betakarítani, a növények nem tudják megvárni, hogy a járvány mérséklődjön.
Helyi munkanélküliek vs. vendégmunkások
Németországban például a korábbi korlátozásokat jelentősen lazították és külföldről érkező vendégmunkásokkal próbálják pótolni a koronavírus miatti munkaerőhiányt a mezőgazdaságban. Ennek révén Romániából és Lengyelországból is több ezer ember érkezik légi úton a következő napokban. Őket ugyan a reptereken lázméréssel szűrik, de járványügyi szempontból vélhetőleg megkérdőjelezhető a német módszer.
A németek a vendégmunkások mellett a helyi piacon létszám felettivé vállókat is szívesen látnák a mezőgazdaságban. Ezen módszer mellett tették le a voksukat a spanyolok, a franciák és a britek is, más kérdés, hogy a korábban a vendéglátóiparban vagy a szolgáltató szektorban dolgozók számára mennyire vonzó az időjárás viszontagságainak kitett, nehéz fizikai munka. Vélhetőleg ez felmerülhetett a spanyol döntéshozókban is, akik úgy próbálják meg vonzóbbá tenni az idénymunkát, hogy aki ilyen tevékenységet vállal a következő hónapokban, az a munkanélküli ellátást is megkapja. Hasonló módszert alkalmaznak Franciaországban, ott a kényszerszabadságra küldött emberek számára engedélyezték, hogy a mezőgazdaságban alkalmi munkát vállaljanak. A francia agrárminiszter Didier Guillaume a módszer kapcsán kulcskérdésnek nevezte, hogy az élelmiszer terén az ellátási láncok ne szakadjanak meg, és ebben a nehéz időszakban is minden állampolgárt el tudjanak látni étellel.
Így sem könnyű embert találni
Ezek után azt gondolhatnánk, hogy a gazdáknak semmi dolga, csak várni azokat, akik korábban más területen dolgoztak, és most nincs munkájuk. A helyzet azonban ennél sokkal nehezebb. Wyn Grant, a University of Warrick professzora a Financial Timesnak azt mondta, hogy nem véletlenül dolgozott annyi külföldi a mezőgazdaságban, a helyiek ugyanis nem szívesen vállaltak ilyen területen munkát. Az idénymunkások ugyanis fizikailag nehéz feladatokat látnak el, ami gyakran igen monoton, így lelkileg is megterhelő, mindezért - más szektorokhoz képest - alacsony bért fizetnek. Jelen pillanatban ennek ugyan nincs igazán jelentősége, de korábban az sem tette vonzóvá az idénymunkát, hogy ezeket gyakran elszigetelt, "Isten háta mögötti" településeken kell végezni.
A szakértők szerint ráadásul a megbízók gyakran visszaéltek azzal, hogy a fentiek miatt ezeket a munkákat (akár helyiekről, akár külföldről érkezőkről beszélünk) többnyire kiszolgáltatott helyzetben lévők vállalták el, erre pedig sok munkaadó rájátszott, és meglehetősen mostoha körülményeket biztosítottak. Európa számos országában derült fény olyan esetekre, amikor gyakorlatilag rabszolgaként alkalmaztak embereket a földeken. Nyugaton a legtöbb ilyen visszaélés Olaszországban történt, ahol most ezt úgy próbálják megoldani, hogy az engedély nélkül ott tartózkodók és a menekültek számára is legálissá tették a mezőgazdasági munkavállalást.
A termelők érdekképviseletei bár örvendetesnek nevezték a meghozott intézkedéseket, úgy vélik, ezek aligha oldják meg a problémáikat. Vélhetőleg a belső piacról csak a munkaerőszükséglet egy kis részét tudják megoldani. Emellett az is komoly fejfájást okoz a gazdáknak, hogy a hagyományos értékesítési csatornák is sérültek, így hiába termelnek, és lenne szüksége élelmiszerre az embereknek, a kereslet és a kínálat összekötése nehézségbe ütközhet.
Nehéz helyzetben a magyar gazdák
Ez egyébként nem egyedi eset, Magyarországon is számos termelő szembesült ezzel, amit az olyan jószándékú próbálkozások, amelyek arról szólnak, hogy kössük össze a termelőket és a vásárlókat nem feltétlen tud megoldani. A közgazdasági logika alapján a komolyabb termelők ugyanis egy-két termékre specializálódtak és ott van kiemelkedő szaktudásuk, az infrastruktúrát arra húzták fel.
Ezek az agrárvállalkozók nagykereskedelmi tételekben termelnek, és közvetlenül vagy felvásárlókon keresztül az zöldségeket vagy gyümölcsöket éttermekbe vagy szállodákba jutatták el. Nehéz elképzelni, hogy az a termelő, aki például heti szinten ezres nagyságrendben termel salátát, vagy több száz kiló uborkát, hogyan tud egyik napról a másikra olyan logisztikai hálózatot felállítani, amely révén eljuttatja a Nyírségből vagy Békés megyéből a zöldségeket a darabonként rendelő budapesti vásárlókhoz.
A problémákra egyébként a kormányzat is próbál reagálni, és ahogy más szektorokban, úgy itt is bejelentettek intézkedéseket. Nagy István agrárminiszter a gazdaságvédelmi akcióterv részeként kedden az alábbi könnyítésekről számolt be:
- a legkisebb mezőgazdasági termelők az Agrár Széchenyi Kártyára az eddigi 100 millió helyett 200 millió forint szabad felhasználású hitelt vehetnek fel az év végéig, akár 3 éves futamidőre,
- az állam teljes egészében átvállalja a kamat- és kezességvállalási díjakat (eddig mintegy 17 ezer ilyen szerződést kötöttek),
- a mezőgazdasági vállalkozásoknak az Agrárminisztérium által nyújtott díjtámogatásátnak arányát 0,75 százalékra emelték,
- más gazdasági területekhez hasonlóan a szőlőtermesztők, a bort és pálinkát előállítók, a kisüzemi sörfőzdék, valamint a dísznövényekkel foglalkozóknak június 30-áig a március, április, május és június hónapokra a munkavállalóik munkabérét terhelő járulékok közül kizárólag a természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük, annak havi mértéke nem haladhatja meg az egészségügyi szolgáltatási járulék havi összegét, a 7710 forintot.
A miniszter úgy vélekedett, hogy a korábban meghozott kormányzati támogatások - jelesül a beruházás-támogatás és a törlesztési moratórium – eddig 300 ezer agrárvállalatnak jöttek nagyon jól. Hozzátette azt is: további beruházási programokra vonatkozó terveken dolgozik az agrárminisztérium.
Saját felhasználásra készítik ezeket.
