Hú, mint húzós – ez nem az abszolút hozamú alapok éve volt

(Fotó: 123rf.com)

Mínusz 0,9 százalék – egy átlagos abszolút hozamú alap ennyi hozamot ért el tavaly, ha az alapok méretével nem súlyozunk. A forintban jegyzett alapoknál kicsit jobb a helyzet, ott pozitív, 0,2 százalékos az eredmény, az euróban jegyzetteké viszont sokkal rosszabb, mínusz 6,4 százalék.

E nagy különbség az euró tavalyi gyengülése miatt lehetett, hiszen 8,2 százalékkal esett az EUR/USD keresztárfolyam, de jenből is 9,5 százalékkal kellett kevesebbet adni egy euróért (ennyivel esett az EUR/JPY).

Ennyien vitték át a lécet

Mindössze két alap három befektetésijegy-sorozata ért el két számjegyű nyereséget, viszont 51 sorozat nyereséges lett, és csak 31 veszteséges. Sajna a veszteségesek közül többen, egy tucatnyian értek el nagyobb, két számjegyű mínuszos hozamot, a nyereségesek közül viszont sokan csak egy szerényebbnek vagy középszerűnek nevezhető, 3-5 százalékos eredményt. (Táblázat a cikk végén.)

2014 legvégén-2015 legelején 2,5 százalék volt az egy éves lakossági állampapírok (Kamatozó Kincstárjegy) hozama, ezt tekinthetjük a kisbefektetők szemszögéből irányadónak. Ezt a 68 forintos sorozatból 30-nak sikerült túlszárnyalni, vagyis kicsivel kevesebb, mint felének.

A kibic elmondja

A kibicnek persze könnyű: bár a tőkepiacok lételeme az ármozgás, tavaly szinte csak a bizonytalanság volt a biztos a piacokon. Tavasszal csúcsra értek a részvénypiacok, majd augusztusban minipánik volt, jöttek esések szeptember végén-októberben is. Nyáron kipukkadt a kínai lufi és majdnem csődbe ment Görögország, majd jött a Volkswagen-botrány és a menekültválság. A novemberi Mikulás-rally hamar kifulladt, és a mostani januári zuhanás mutatja, hogy decemberben sem volt jó ötlet bevásárolni.

A magyar államkötvények évekig nagyon szép eredményt értek el a folyamatos hozamcsökkentésnek köszönhetően, az utóbbi egy évben azonban a MAX államkötvény-index már csak 4,5 százalékot hozott. Nyugat-európai állampapírokba feltehetően kevesen mertek fektetni a minihozamok miatt, a feltörekvő piaci papírok rizikói pedig a devizakockázatok miatt hatalmasak.

Gyilkos árupiacok és a svájci

Az árupiacokra menni pedig, legalábbis vevőként (long pozícióban), általában kész öngyilkosságnak bizonyult tavaly, az olajzuhanáson túl sok más termék ára is nagyot esett. A devizapiacok sem kiszámíthatóságukról híresek, az év eleji svájcifrank-katasztrófa több magyar alapnak okozott károkat, bár a legnagyobb vesztes, az OTP Supra azóta sokat behozott a veszteségből, távolról sem lett utolsó. (Lásd a táblázatot.)

Természetesen az alapoknak költségei is vannak, évi másfél-két százalék jellemzően (lásd itt és itt), így az alapkezelők valójában nagy átlagban pozitív vagyonkezelési eredményt értek el. Forintban valahol két százalék közelében. Ez persze a befektetőket nem vigasztalja, ők az állampapírokét meghaladó nettó hozamért veszik a befektetési jegyeket.

A hosszabb távú helyzet

Az alapkezelők most biztosan azt mondják, és joggal, hogy ezeket az alapokat nem egy évre, hanem hosszabb, általában minimum 4-5 évre ajánlják. Ezért ahol van olyan, mellétettük a 3 és 5 éves hozamokat is. Vannak pozitív példák, ahol a hosszú távú hozam sokkal jobb, és vannak negatív példák is, meg sok olyan alap, amelynek még nincsen három éves múltja.

Alapkezelőkkel beszélgetve tavaly úgy tűnt, hogy a legtöbb abszolút hozamú alap az utóbbi években főleg három dolgon tudott sokat keresni: a kötvényhozamok, főleg a magyar hozamok esésén (a kötvények áremelkedésén); a forint fokozatos gyengülésén; valamint az olcsón vásárolt magyar devizás vállalati kötvényeken (Mol, OTP, Richter). Ezek a lehetőségek mára eléggé beszűkülhettek, meglátjuk, mi lesz a következő évek slágere.