Mit csináltak árupiaci alapjaink az őrülten ingadozó nyersanyagárak évében?

A 2016-os évben magára talált némileg a kőolaj, és bár az elején még új sok éves mélypontra jutott, végül majdnem 50 százalékos emelkedéssel fejezte be az évet. A palládium 35, a réz 21 százalékkal ment fel, néhány agrártermék drágulása is két számjegyű volt, mások veszítettek értékükből.

A CRB (Thomson-Reuters) Commodity Index, amely korábbi adatok szerint 39 százalékban energiahordozókat, 41 százalékban agrártermékeket tartalmaz, dollárban kilenc százalékkal emelkedett. (További részletek a nyersanyagpiac tavalyi évéről itt.) A dollárban az árupiacba fektetőket ráadásul a dollár erősödése is segítette tavaly.

Majdnem negyven százalék is volt

A hazai nyílt végű árupiaci alapok teljesítménye ezt a folyamatot viszonylag jól tükrözi, hét alap kilenc sorozata közül hat darab szintén két számjegyű hozamot ért el. A csúcstartó OTP Föld Kincsei évi 38-39 százalékos hozamával impozáns képet nyújt, még akkor is, ha tudjuk, hogy inkább félig árupiaci, félig abszolút hozamú alapról van szó. Amely shortolhat, bányarészvényeket is vehet, ha úgy adódik. (Az alap kezelőjével tavaly erről is beszélgettünk egy interjúban, az alap decemberi befektetéseiről pedig itt írtunk.)

Amely alapok nem értek el két számjegyű hozamot, azoknál megvan ennek az oka. A Raiffeisen árupiaci alapja az év közepéig feltörekvő piaci részvényalapként működött, így eléggé kilóg a sorból. A Budapest Arany Alap az SPDR Gold Trust nevű ETF-ben tartotta tőkéje zömét év végén, amely egyszerűen fizikai aranyrudakat tart, és az arany tavaly csak 8,6 százalékkal ment fel dollárban. (Ellentétben az aranybányákkal, amelyek 66 százalékkal.)

Sok éves ciklusok vannak

A Budapest Nyersanyag Alapok Alapja pedig év végén legalábbis olyan komplex ETF-eket tartott, amelyek a cikk elején említett CRB Indexhez hasonlóan a nyersanyagok széles skáláját ölelték fel.

A árupiacok teljesítménye a szakemberek szerint ciklikus, több éves fellendülést általában több éves hanyatlás követ. A bányavállalatok ugyanis jó nyersanyagárak mellett bővítik kapacitásaikat, ami időigényes, majd rossz piaci környezetben leépítenek, vagy legalábbis nem fejlesztenek, kutatnak tovább. Ez azután akár több éves késéssel ugyan, de előbb-utóbb nyersanyag-hiányt okozhat a piacon.

Kockázatokról és mellékhatásokról

Ezek a ciklusok azonban a különböző termékeknél nem esnek teljesen egybe. Hogy tavaly elékezett-e a legtöbb nyersanyag a gödör aljára, mint látszólag az olaj vagy például az amerikai gáz, a réz, nem tudjuk. A világgazdasági környezettől is függ, egyes országoktól, mint Kína vagy az USA, pedig különösen.

A bonyolult nyersanyagpiaci összefüggéseket alighanem a kisbefektetők jobb, ha alapkezelőkre bízzák, és csak tőkéjük egy kis részét fektetik az árupiacba. A szektor kockázatos volta jól látszik abból, hogy a legtöbb alap három és öt éves hozama negatív volt.

A pénz a bányában dolgozik

A bányák sok esetben jobbak lehetnek, mint a nyersanyagok. A termékek vásárlása ugyanis általában – változatlan árak mellett is – hosszabb távon veszteséges a tárolási, finanszírozási költségek miatt. „Az arany nem fizet osztalékot vagy kamatot, holt tőke, sőt még költeni is kell az őrzésére” - hallhatjuk gyakran.

A bányavállalatok, vagy például az agrárcégek viszont stagnáló vagy kissé eső nyersanyag-árfolyamok mellett is képesek nyereségesen termelni, osztalékot fizetni. Nagy átlagban persze, mert egyes cégek természetesen tönkre is mehetnek. Bányavállalatokra szakosodott ETF-eket (tőzsdén kereskedett alapokat) bőven találunk külföldön, amelyeknél a kockázat sok társaság között oszlik meg.