Nem nagyon marad más, mint a forint gyengítése - interjú Zsiday Viktorral

Mindig népszerű téma, hogy mennyit is ér a forintunk, és merre fog menni. Erről néhány hete blogjában többször is írt. Azóta változott a véleménye?

Ugyanaz a véleményem, mint akkor, hogy a forint több oldalról nézve is eléggé erős. Olyan kormányzati gazdaságpolitikára szerintem nagy az esély, amely az alacsonyabb kamatok, illetve ezen keresztül a gyengébb forint irányába mutat. Ebben szerintem nincsen nagyobb változás.

Ha a kormány azt szeretné, hogy 2014-ben újra megválasszák, akkor eléggé gyors gazdasági növekedést kellene generálnia, és nem látom, hogyan lehetne Magyarországon ilyen rövid időn belül más módszerrel gazdasági növekedést csinálni azon kívül, hogy a forintot gyengítjük és exportösztönzést csinálunk. Szerintem más esélyük nem nagyon van.

Gazdasági növekedés kell, akár a gyengébb forinton keresztül, akár a 2013 tavaszától lehetővé váló unortodox gazdaságpolitikán keresztül, szerintem ez nagyon fontos. Szerintem ebben az irányban fognak elmozdulni, akár az alacsonyabb kamatokon, akár tavasztól kezdve unortodox jegybanki megoldásokon keresztül. Amikor majd elnök-, meg alelnökváltás lesz, fontos lesz majd megnézni, kit raknak be pozícióba.

A forintról alkotott véleménye például megjelenik az alapkezelésben is? Befolyásolja a portfóliót?

A Citadella alapban az euró/forint csak egy kereskedési eszköz a sok közül. Ez alapvetően egy forintban denominált alap. Ez különösen az év elején volt nagy kérdés, amikor 300 forint felett volt az árfolyam, akkor felmerült, hogy áttegyük-e az alap likvid vagyonát euróba. De nem lehet egyszerre két lovat megülni, hogy forintcélra és eurócélra is lövünk.

Deklaráltuk, hogy forintban szeretnénk hozamot elérni, ettől kezdve az euró/forint csak egy a forintban kereskedett eszközök közül, ugyanolyan, mint mondjuk az S&P Futures. Nincs kiemelt fontossága, sőt inkább háttérbe van szorulva, mert nem elég likvid, nem lehet például éjszakára stop loss-megbízásokat berakni.

Milyen akkor az alap összetétele? Lehetne bele nem határidős devizabefektetéseket is vásárolni?

Az alap folyamatosan a vagyonának kilencven százalékát tartja diszkont kincstárjegyekben, ami biztonsági tartalékként szolgál, és csak mintegy tíz százalékát határidős üzletekben. Szerintem aki vagyonkezeléssel foglalkozik, annak meg kell határoznia, hogy mi az, amiben jobb a többieknél, amiben tud versenyezni. Az én esetemben két ilyen dologról lehet szó, a kockázatkezelésről és a gazdaságtörténeti ismeretekről.

A kockázatkezelésben azért fontos, hogy a pénz nagy része készpénzben legyen, mert olyan határidős pozíciókat nyitunk csak, amelyeknek nagyon jól kezelhető a kockázata. Csak nagyon likvid piacokon működünk, és amikor pozíciót nyitunk, akkor tudjuk, mekkora pénzt kockáztatunk, ez jellemzően az alap vagyonának csak 1-2 ezreléke pozíciónként. Mindaddig, amíg a piacok működnek – persze előfordul az is, hogy ezeket időlegesen bezárják -, a kockázatunk limitált. Ha devizában is lennének befektetéseink, a kockázat teljesen más lenne.

Olyan befektetést kínálunk, amelyben nincsenek vad kilengések, mégis többet hoz, mint egy bankbetét. Ezt pedig úgy lehet csak elérni, ha a pénz nagy része készpénzjellegű befektetésekben van, a többivel pedig megpróbálunk viszonylag kis befektetéssel hozamot generálni.

Az alap trendkövető, ami azt jelenti, hogy ha van egy elképzelésünk, amely helyesnek tűnik, akkor nyitunk egy kisebb pozíciót abba az irányba. Ha ez bejön, akkor növeljük a pozíció méretét. Így még ha ellenünk is fordul a piac, akkor sem egyszerre veszítünk nagyobb összeget. Többféle módszerrel kezeljük a kockázatot, mind azt célozza, hogy egyszerre nagyobb összeget ne veszítsünk.

A kockázatkezelés legfontosabb eszköze általában a stop loss-megbízás szokott lenni, de mi történik akkor, ha jön a nagy „gap”, azaz akkorát mozdul el a piac hirtelen, hogy nem sikerül időben lezárni a pozíciókat?

Igen, a stop loss-megbízásokat használjuk, ezen kívül lehetőleg olyan piacokon próbálunk meg működni, amelyek 24 órán keresztül nyitva tartanak, mert gap-ek jellemzően hétvégén tudnak, szoktak kialakulni. (A gap – jelentése hézag, rés – olyan szituációt jelent, amikor a piac zárva tartása alatt esik nagyot az árfolyam, amire a befektető nem tud reagálni, így például veszteségcsökkentő stop loss-megbízásokat sem tud alkalmazni ilyenkor – a szerk.)

Másrészt ezért is fontos a gazdaságtörténet ismerete, hogy elképzelhessük, mi az, ami bekövetkezhet. Az MNB például sokszor csak 0,25-0,50 százalékponttal változtatta a kamatszintet, de ha tudjuk, hogy Magyarország feltörekvő piaci ország, ha láttuk, hogy egy válságban 3-5 százalékpontos változtatásra is volt példa, akkor erre is számítunk. Végig kell gondolni racionálisan, mi az, még ami bekövetkezhet.

Amivel még lehet kezelni a kockázatot, az a pozícióméret megválasztása, az alap csak akkora pozíciókat nyit, amit még egy nagyobb gap esetén is kezelni lehet. Vannak olyan kockázatok, amelyeket nem tudunk kezelni, például ha Los Angelest atomtámadás éri, de ezek valószínűleg a száz évente egyszer bekövetkező nagyobb kockázatok. Normális piaci működés közepette pozícióméretezéssel, stop lossal a racionálisan elképzelhető kockázatokat lehet kezelni.

Hogyan bírják a befektetők a kockázatokat, a hektikus tőkepiacokat?

Mindenki szeretne 30-40-50 százalékos hozamot Magyarországon, de csak felfelé. Amikor ismertetik vele a kockázatokat, akkor kijelenti, hogy persze, ő bírja a rizikót. De aztán az első öt százalékos veszteségnél visítva elmenekül az emberek fele. Erre a legjobb példa Soros György esete, aki a hetvenes években éves átlagban 40 százalékos hozamot ért el, ami hatalmas. Amikor azonban a nyolcvanas évek elején egyszer, az egyik évben 22 százalékos mínuszt hozott össze, hátat fordított neki is a befektetői fele. Ráadásul ezek képzett intézményi vagy nagybefektetők voltak, sok millió dolláros vagyonokkal. A biztos negyven százalékot imádják az emberek, de a veszteséget nagyon rosszul tűrik.

Fundamentális vagy technikai elemzés alapján kereskedik?

Van egy fundamentális világképem arról, merre kellene menni a piacoknak, és ha megindul egy mozgás az adott piacon abba az irányba, amit vártam, akkor technikai alapon megpróbálok belépni.

Akkor ez egy vegyes módszer?

Igen. Azt gondolom, hogy a piacra való belépést, kilépést, a kockázatkezelést nem lehet fundamentális alapon csinálni. De csak technikai alapon eldönteni, hogy melyik piacon kereskedjek, ez nekem nem megy, kell, hogy higgyek abban, miért is kell az adott piacra belépni, hogy ki tud ott alakulni egy nagyobb trend.

Mi a különbség a Citadella Alap és a szintén Ön által kezelt, tőzsdei Plotinus Nyrt. portfóliója között? Nyilván a társaság kevésbé merev, nincsenek olyan kötött befektetési szabályok...

Igen, ott az alapban levő származékos befektetések mellett van még két másik láb, vannak hosszú távra, rendkívül alulértékelten vásárolt fundamentális befektetések és reálgazdasági portfólióelemek is. De ami a származtatott kereskedést illeti, nagyon hasonló a portfólió – nem longolhatom az egyik terméket az egyikben és shortolhatom a másikban. Ugyanaz a származtatott stratégia a kettőben, csak a részvénytársaságban nagyobb kockázatot vállalunk fel. (A long pozíció határidős vétel, ami áremelkedés esetén lesz nyereséges. A short pozíció határidős eladást jelent, ami árfolyamesésnél kifizetődő – a szerk.)

Érdemes a kisbefektetőknek időnként átstrukturálni a befektetési jegyeiket, vagy rosszul csinálják, és csak rosszabbul járnak vele?

Régebben egy részvényalapot kezeltem. Amikor a befektetők sok pénzt hoztak az alapba, akkor azt nem költöttük el, amikor pedig elvitték a tőkét, akkor ezt nem részvények eladásával fizettük ki. A befektetők a tapasztalatok szerint nagyon rosszul időzítenek, amikor valami nagyon felmegy, akkor szállnak be, amikor pedig nagyon esik, akkor elmenekülnek. Ezért is igyekszünk őket meggyőzni, hogy maradjanak hosszú távon. Minden alapkezelőnek vannak jobb és gyengébb időszakai. Ezért is hoztuk létre a Concorde-nál a Hold alapot, amely több másik származtatott alapot tartalmaz.

A Concorde Alapkezelőnek van ráhatása arra, hogy mibe fektet a Citadella Alap, vagy teljesen önállóan működik?

A döntéshozatal alapvetően nálam történik, de mivel az infrastruktúrát, felelősséget, nevét is hozzáadja a Concorde, természetesen van egy másodlagos kontrollfunkciója. Ha valami nagy őrültséget csinálna az alap, biztosan beleszólnának. Ám ennek a lehetőségnek az érvényesítésére még nem volt szükség. A Concorde-nál még az is előfordul, hogy egy-egy termékben különböző alapoknak ellenkező irányú a pozíciójuk, például én shortolom az ezüstöt, a kolléga meg longolja. Még az is lehet, hogy mindketten nyerünk, de az is, hogy mindketten veszítünk, sok mindentől függ, például az időzítéstől. A fontos inkább az, hogy a portfóliómenedzserek értsék, mit csinálnak, kezeljék a kockázatokat, felelősséggel tegyék a dolgukat.

Mi  volt a legjobb és a legrosszabb befektetése életében?

A legrosszabb teljesen egyértelmű: amikor 1998-ban az orosz válság alatt tönkrementem. Vagyis elfogyott a pénzem, sőt még tartoztam is a brókercégnek. Szerencsére ugyanannál a brókercégnél dolgoztam részvényelemzőként, így apránként levonták a fizetésemből, ha úgy tetszik, hát lemosogattam. Viszont nagyon jó tapasztalat volt, addig egyáltalán nem használtam kockázatkezelést, azóta mindig használok. Megtanultam, hogy a tőkeáttételes pozíció stop loss nélkül öngyilkosság.

A legjobb? 2003-ban már úgy gondoltam, a magyar részvénypiac nagyon le van maradva és emelkednie kell - ez volt durván 7000-8000 pontos BUX-nál. A világ kifelé tartott a recesszióból, nálunk is volt növekedés, nőttek a vállalati profitok. Így több részletben nyitva és zárva a tőkémhez képest elég jelentős pozícióval sikerült megfogni a 8000 ponttól tartó mozgást gyakorlatilag 20000 pontig.

A Wikipedia szerint élt egy Zsiday nevű nemesi család az Alföldön. Ön a családban az első pénzügyi szakember?

Nem egészen, édesanyám közgazdász, a Dunai Vasműnél volt gyakornok, majd a Tisza Cipőgyárban dolgozott pénzügyi-gazdasági vezetőként. A távolabbi ősök között viszont mindkét ágon dzsentrikről tudok, inkább mindenüket elkártyázó, folyton rosszul gazdálkodó népek voltak, meg egy Ludovikáról kirúgott huszárkapitány – az említett nemesi családhoz tudomásom szerint nincs közöm.