Kártérítés nélkül felmondhatók a Liget-projekt gigafejlesztései, de így sem éri meg

Képek forrása: ligetbudapest.org

A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.

A Budapesten egyértelműen elbukott választás után Orbán Viktor kissé meglepő módon egyből átpasszolta a labdát az ellenzéknek, hogy döntsenek ők (egészen pontosan az ellenzéki többségű fővárosi közgyűlés) az olyan fejlesztésekről, mint a Liget-projekt, az atlétikai vb-re készülő stadion vagy a kézilabda Eb-re beígért csarnok. Az esetek jelentős részében már élő szerződésekről és megkezdett beruházásokról van szó, ezért átnéztük, hogy milyen feltételekkel lehet ezeket felmondani. Mivel a legnagyobb falat egész biztosan a Városliget fejlesztése, amit – főleg az előzetes társadalmi vita hiánya miatt – eddig is sokat kritizáltak, első körben az ehhez köthető beruházásokat vesszük sorra.

Százharminc közbeszerzés

Bár a Liget-projekt eddig is elég nagy publicitást kapott, a fejlesztés sokkal komplexebb, mint amit az emberek többsége valószínűleg lát belőle. A feladattal megbízott állami cég, a Városliget Zrt. mostanáig több mint 130 közbeszerzést zárt le, és bár ezek között szép számmal akadnak olyanok, amelyek nem egy konkrét fejlesztéshez kötődnek, hanem a cég működéséhez volt rájuk szükség, elég sok építkezés is lezárult, zajlik vagy éppen tervben van.

A munkákat azonban érdemes kettészedni a kisebb fejlesztésekre és az olyan nagyberuházásokra, mint mondjuk a nyolcmilliárdból épülő mélygarázs, a 26 milliárdos új Néprajzi Múzeum vagy éppen az üveg minősége miatt nemrégiben közel kétmilliárddal dráguló Magyar Zene Háza. Előbbiek között is szép számmal vannak drágák, hiszen a Rózsakertre vagy éppen a Vakok Kertjére durván 300 milliót szántak, a kutyafuttatóra 270 milliót, míg a hétvégén átadott nagy játszótér majdnem 2 milliárd forintba, az Olof Palme-ház felújítása pedig ennél is többe került. Egyrészt azonban az ilyen projektek egy része már lezárult, másrészt nem ezek az igazán vitatott beruházások.

Éppen ezért most a nagyobb, milliárdos, de inkább tízmilliárdos fejlesztéseken megyünk végig.

Általánosságban az látszik, hogy a Liget-projekt legnagyobb beruházásainak szerződései összességében meglepően kedvező feltételeket szabnak a szerződés felmondására.

A megállapodásokat elvileg 30-90 napos határidővel úgy bonthatja fel a Városliget Zrt., hogy csak az addig elvégzett munkát kell kifizetni, kártérítésre vagy kötbérre a kivitelező nem számíthat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben meg is éri felmondani a szerződést, az adott projekt készültségi fokától is nagyban függ, hogy érdemes-e azt megállítani, már ha erre egyáltalán van még mód.

Mélygarázs

A Dózsa György úti mélygarázsnál például valószínűleg már nincs. Maga a hatmilliárdba kerülő generálkivitelezés ugyanis a tervek szerint december 5-én befejeződik, és bár a szerződést a megrendelő (tehát a Városliget Zrt.) felmondhatja, de itt csak 90 napos határidővel, ennyi pedig ugye már nincs december 5-ig.

Emiatt valószínűleg a projekt másik részét sem érdemes piszkálni. Ezt a beruházást ugyanis valamilyen okból kettészedték, és a generálkivitelezési szerződés mellett egy külön megállapodást írtak alá a mélygarázs belső kialakításáról, illetve részben a garázshoz kapcsolódó transzformátorállomás kivitelezéséről. Ez utóbbi kettő közel kétmilliárd forintból valósulhat meg, elvileg 2020 májusára. Itt ráadásul 30 napos felmondás van, azaz lenne mód a folyamat megszakítására, de mivel maga a lyuk már elkészült, nem lenne túl konstruktív csak úgy otthagyni a Városliget szélén.

Bár kétségtelen, hogy példa nélküli sem, van már egy hasonló létesítmény az Erzsébet téren. Itt eredetileg az új Nemzeti Színház épült volna fel, de a Horn-kormány és a Demszky Gábor vezette főváros 1997-ben aláírt szerződését az Orbán-kormány felbontotta 1998 őszén, amikor az alapokat már kiásták. Orbánék eredetileg a Városligetet, a Felvonulási teret szemelték ki új helyszínnek, csak azután került képbe a IX. kerület (ahol a színház végül felépült), hogy az előbbit Budapest megvétózta.

A Magyar Zene Háza

A mélygarázsnál sokkal többe kerül a Magyar Zene Háza, aminek a kivitelezését már induláskor is 17,5 milliárdért vállalta az erősen kormányközeli Magyar Építő Zrt., azóta azonban még 1,7 milliárddal drágult az üvegépület. Itt a szerződést 2018 augusztusában írták alá azzal, hogy a projektre 501 munkanap áll rendelkezésre^*, ami alapján mostanra túl kellene lenni a teljesítés felén. A vállalkozói díj emelésekor azonban a határidőn is módosítottak, méghozzá nem is kevéssel: majdnem 230 munkanappal, azaz durván 11 hónappal lett hosszabb.

Így a reális az, hogy nagyjából a beruházás felénél lehet megakasztani a projektet, és ha ez a döntés születik, felmondani a szerződést. Ha ez történik, akkor – a többi Liget-projektes szerződéssel egy kaptafára készülő kontraktus szerint – elvileg a felek tételesen elszámolnak, és a kivitelező megkapja az elvégzett munka ellenértékét. Ami itt – ha azzal számolunk, hogy időarányosan nagyjából értékben is a munka fele készült el – 9-10 milliárd forint között lehet.

Biztosat azonban már csak azért sem lehet mondani, mert ezeket a szerződéseket alapvetően nem tételes elszámolásra találták ki.

A vállalkozói díj minden esetben átalánydíjas, azaz van egy összeg, amiben a felek az elején megegyeztek, és ettől akkor sem térnek el, ha az adott munka többe kerül a vállalkozónak és akkor sem, ha kevesebbe. Módosítani csak a pótmunkák miatt lehet, vagy ha valami nem várt dolog következik be.

A megállapodás konkrétan kitér a tételes elszámolás korlátozására, és kizárólag abban az esetben teszi lehetővé, ha a szerződést a fejlesztés befejezése előtt felbontják. Különben időarányosan fizet a megrendelő, méghozzá havi rendszerességgel. A gond csak az, hogy elvileg ugyan volt tételes árajánlat, de ezt nem hozták nyilvánosságra, és nem is biztos, hogy minden munkára kitért. Így elvileg elképzelhető, hogy a Városliget Zrt. és a Magyar Építő Zrt. között súlyos alkudozás kezdődik majd.

Már persze akkor, ha az egyik félnek költségei csökkentése, a másiknak bevételei növelése a célja. A Városliget Zrt.-nél azonban erősen kérdéses, hogy mennyi motiváció lesz komolyabban küzdeni egy meghiúsult projekt költségeinek a csökkentéséért. Különösen, hogy politikai szempontból valószínűleg ez a kormánynak sem érdeke, hiszen egy ilyen konfliktusban nekik az a jó, ha minél nagyobb bukást tudnak az ellenoldal, jelen esetben konkrétan Karácsony Gergely nyakába varrni.

Szóval nem lenne meglepő, ha a milliárdos költségek masszív lefaragásáért nem indulna komoly küzdelem. Így a Magyar Építő – amely részben az Orbán Viktor vejének is milliárdokat fizető és a Borkai-ügyben is előkerült Paár Attila tulajdonában van – még kifejezetten jól is járhat a szerződésbontással. Arról pedig még nem is esett szó, hogy ha félbemarad a beruházás, akkor a helyreállítás is egész biztosan milliárdokat visz el. Összességében tehát nem kizárt, hogy olcsóbb vagy legalábbis nem radikálisan drágább, ha megvalósul a projekt. Még akkor is, ha ez az egyik legvitatottabb fejlesztés, hiszen egy olyan helyen valósul meg, ahol korábban nem volt hasonló méretű létesítmény.

Az új Néprajzi Múzeum

Az új Néprajz Múzeumnál még kevésbé egyértelmű a helyzet. A 26 milliárdos beruházásról szóló szerződést ugyanis csak idén januárban írták alá, azaz a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Záév és a Magyar Zene Házán is dolgozó Magyar Építő még egy éve sem kezdett bele a fejlesztésbe, amire 900 napjuk van.

Azaz ez esetben még a harmadánál sem tart a projekt, tehát elvileg több értelme lehet leállítani. Itt is akad azonban néhány probléma. Egyrészt időarányosan számolva a Néprajzi Múzeumnál is 9 milliárd körüli költségnél tartunk, másrészt a munka legnagyobb rombolással járó részét már szinte biztosan befejezték. A szerződés szerint ugyanis a mélyépítési munkákra 210 napja volt a kivitelezőknek, ez pedig már letelt.

Így, ha nem épül meg a múzeum, és mást szánnak a helyére, akkor a környezet helyreállítása itt is rengeteg pénzbe kerül. Ha egyáltalán ennek van értelme, és nem kap a Városliget is egy Erzsébet téri gödröt. Arról nem is beszélve, hogy itt a Liget-projekttel szembeni legerősebb ellenérv – a zöldterület csökkentése – sem igazán játszik, hiszen a múzeumot olyan területre építik, ami nagyrészt eddig is beton volt. Amit pedig mégis érintett a projekt, azt a mélyépítési munkákkal már biztosan felszámolták.

A Néprajzi Múzeumnál épp ezért valószínűleg jobb lenne alaposan mérlegelni a döntést, amire lehetőséget teremt, hogy a szerződések értelmében lehet szüneteltetni a munkát (ez egyébként a Magyar Zene Házára is igaz). Bár mindenféle következmény nélkül csak 30 napra lehet megakasztani a beruházásokat, de ennyi idő alatt valamiféle döntést talán már sikerül hozni.

Megépítés, szüneteltetés, törlés

A legegyszerűbbnek azoknál a projekteknél tűnik a visszakozás, ahol még nincs is szerződés, és ennek megfelelően a kivitelezés sem indult meg. Ilyen az új Nemzeti Galéria, a Városligeti Színház és a Magyar Innováció Háza, amelyek egyelőre könnyen törölhetőnek tűnnek. A háromból a legegyértelműbb valószínűleg az egykori Petőfi Csarnok helyére megálmodott, kifejezetten grandiózus Nemzeti Galéria kérdése. Ennél ugyanis egy nagy egybefüggő zöldterület közepére építenének egy hatalmas épületet, ami még akkor sem biztos, hogy indokolt, ha korábban is be volt építve a környék. Ráadásul egész biztosan tízmilliárdos projektről van szó, ezt a pénzt pedig értelmesebben is el lehet költeni annál, mint hogy múzeum építsenek egy alapvetően helyieknek szánt közpark kellős közepére.

A másik két projekt már véleményesebb. A Magyar Innováció Háza a egykori Közlekedési Múzeum helyén épülne fel a park szélén, és a korábbi állapothoz képest nem csökkentené a zöldterületet. Ahogy valószínűleg a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkára szánt Városligeti Színház sem, amelynek a helyén a közelmúltban nem állt semmi. Itt valószínűleg érdemes lehet szakmai körökben is felvetni a kérdést, hogy szükség van-e egy színházra a fővárosnak ebben a részében.

Persze az eddigi fejtegetés némileg teoretikus, hiszen kérdéses, hogy a kormány, amely eddig egyértelműen egy egységként kezelte az egész Liget-projektet, belemegy-e csak egyes projektek törlésébe. Ráadásul még akkor is rengeteg más fejlesztést is át kell tekintenie a főváros új vezetésének, ha engedik, hogy szemezgessenek a fejlesztések között. Az egyes beruházásokat ugyanis szinte biztosan nem lehet teljesen külön kezelni, még azoknál is lehetnek már felmerült költségek, ahol meg sem indult a fejlesztés. Például a mélygarázs transzformátorállomása szolgálná ki elvileg a Városligeti Színházat is, de a milliárdos út-, közvilágítás-, illetve közműfejlesztések is valószínűleg a mostani tervekhez illeszkedve készülnek.

A Városliget Zrt.-t kerestük kérdéseinkkel, kíváncsiak lettünk volna, hogy szerintük milyen költségei, illetve egyéb következményei lennének a már élő szerződések felbontásának, de nem kaptunk válaszokat.

(G7)