Budapesten évtizedes szünet után a napokban új pláza nyílt. Radványi Gábor azonban megelőzött, még mielőtt feltehettem volna azt a kérdést, hogy ezután mikor épít bárki is újat. Azt mondta: jól jegyezzük meg azt a nyitást, mert több ilyen nem lesz. Egyszerűen telítődött a piac. Nálunk és Európában is.
„A mediterrán országokban, de már az ókorban Jeruzsálemben, az időjárás lehetővé tette, hogy nyitott plázák épüljenek, de nálunk erre nincs lehetőség. Be kell zárni a plázát egy dobozba, ami innentől kezdve befelé kommunikál. A Corvin Plázát tűzfalak közé tudtuk elrejteni, abból szinte semmi sem látszik. A Westendet is eltakarták irodaházzal és hotellel, a most átadott Etele Plaza viszont egy őszinte doboz, annak minden építészeti kihívásával.” - vázolta hátrányunkat keresetlen őszinteséggel.
Itt és most azonban nem azt fogjuk elemezni vele, hogy miként jutottunk idáig. Szerintem sokkal érdekesebb, hogy miként gondolkodott ő, mint fejlesztő vagy építész, milyen korlátai voltak és egyébként milyenek lehetnek annak a kollégájának, aki ha nem is újat tervez majd, de mondjuk egy régebbi központ felújítását vagy teljes átszabását álmodja papírra (illetve számítógépre).
Radványi nagyon határozottan azt mondta: az elején a közelébe sem mentek a számítógépnek vagy a tervezőasztalnak. Nem sajnálták az időt, éveket töltöttek azzal, hogy megértsék, mire van igazán szüksége a 21. század harmadik évtizedének elején az embereknek, hogyan viselkednek egy ilyen központban, mit várnak el egy ilyen komplexumtól, mennyire kényelmesek és lusták, mik a ki nem mondott vágyaik.
Ugyanakkor nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy a tervezéskor a jól bérbe adható terület kialakítása a legfontosabb, hiszen az üzleti tervnek is teljesülnie kell.
„Az ilyen nagy házakat nem téglából, hanem okos kompromisszumokból építjük” – mondta be a megoldást.
Ezt beleszámítva mégis úgy fogalmazott, hogy az Etelét közösségi térként határozták meg, minden építészeti megoldás ezt szolgálja.
„Szerintem a pláza valójában egy szerelmi egymásra találás, ahol az áru és a vásárló az arra legalkalmasabb helyen talál egymásra. Nekünk fejlesztőként, az építészeknek és az üzemeltetőknek az odavezető utat kell jól kitalálni és úgy megalkotni, hogy a látogató ebből semmit ne vegyen észre, csak élvezze az egészet”.
Radványi Gábor meg van győződve arról, hogy az emberek a világon mindenütt a kényelmet, az egyszerűséget és az élményt keresik. Igen, online is megvehetik a ruhát, a cipőt vagy az élelmet, de a többség vágyik a találkozásokra, programokat akar, jobb miliőt, mint otthon.
„Azt akartuk az Etelénél, hogy olyan tereink legyenek, ami sokkal jobb, mint amilyenre egy betérő számított. Hangulat-lokációkat alkottunk benne, ami szabadon választható attól függően, hogy éppen milyen kedvében van valaki. Eltüntettük a pilléreket, a kereskedők számára legfontosabb, a láthatóság miatt, de a térérzet miatt is fontos volt. Így olyan, mintha a repülőtéren lennénk és a folyosó összeköti az üzletportálok előtti tereket. A folyosók közepén nincs természetes megvilágítás, de ezt szinte észre sem veszik. Persze, vannak optikai tuning elemek a mennyezeten és a padlón is, de a fókusznak az üzletekre kellett kerülnie.”
A szigorú hő-és füstelvezetési és frisslevegő biztosítási előírások miatt gond volt, hogy miként alakítsák ki az ehhez szükséges nyílásokat anélkül, hogy rácsokat építenének be az üzletek kirakatának alsó harmadában. Végül elrejtették ezeket a padokként megjelenő leülő helyekre. A tűzvédelmi szabályok miatt sok lépcsőházat kellett betervezni, de ebből normál körülmények között csak egyet használhatnak a vásárlók. A mozinál az esti előadások után is gyorsan lehet mosdót találni, ez jó a vendégeknek és az üzemeltetőnek is, mert így a ház nagy részét lezárhatja, ami jelentős energia- és üzemeltetési erőforrás megtakarítás.
Lett egy VIP wc is, a szokásosnál drágább, de sokkal magasabb színvonallal, viszont az épület összes szintjén ingyenes vizesblokkok állnak rendelkezésre. Külső wc-t is létesítettek, azt a rászorulók nyitvatartási időn kívül is használhatják. Hat gyorslift is van, ez elsőre őrültségnek tűnt, mert ez ellene megy annak az ismert beruházói és bérlői akaratnak, hogy minél hosszabb úton vezessék a vásárlót, hátha majd sok boltba bemegy. Szerinte azonban a vevők örülnek, hogy gyorsan elérik, amiért jöttek, ez az elégedettség hosszú távon megtérülhet. Az ilyen apróságok teszik kellemesebbé az ilyen nagy komplexumok használatát.
Abban megegyeztünk, hogy ha már nem épül új pláza, akkor viszont a régieket mégiscsak illeszteni kell a változásokhoz és ehhez kellenek az építészek is. Radványi Gábor itt sietett leszögezni: a telek mérete nagyban meghatározza az építész és az üzemeltető mozgásterét is. Az üzletek mérete és mélysége befolyással van a plázán belüli vásárlói utakra.
Bármiféle átalakítást egy épülethasználati „hőtérképpel” kezdene, ennek megalkotásában rengeteg digitális eszköz és megoldás a segítségére van. Kiderülne, hogy mire és miképp használják az emberek az adott plázát. Megérthetné, hogy a látogatók frusztrálása nélkül hogyan lehetne kényelmesen terelni őket.
„Én biztos, hogy a rendezvénytérre, a közösségi terekre és az étkezésre allokálnám a beruházó pénzének javát. Az üzleteknek maguknak kell megteremteni a saját vonzerejüket.” - vázolta a hozzáállását.
Szóba hoztam, hogy az irodaházak mintájára milyen hasznos lenne, ha éjszaka parkolni is lehetne. Egyetértett vele, de azt is mondta, hogy másra is lehetne használni a plázákat. Például esti szórakozásra, céges rendezvényekre, koncertekre vagy más művészeti ágak bemutatkozására.
„Miért ne lehetne az, hogy egy zongorista hallgató délutánonként egy pláza nagy átriumában gyakorolna? - vetette fel. Külföldön már több helyütt is láttam, úgyhogy szerintem is jöhetne -válaszoltam.
Milyen anyagokkal lehet felöltöztetni egy ilyen plázát? - kérdeztem, de gyorsan kijavított: nem az egész épületet, csak a látszó helyeket, felületeket, pontokat kell minőségi anyagokból megépíteni és burkolni. A hátsó kiszolgáló területeknél csak az éppen szükséges, funkcionális anyaghasználat a jellemző, de ebben semmi újdonság nincs, mindenhol így járnak el.
Az Etelénél a látszó mennyezeti elemeket különleges technológiával kellett legyártatni külföldön, a külső fém borítás egy átértelmezett szendvics panel, ami egyszerre hőszigetel és egy sík fém burkolat is. Belül a másfél méter széles födémszéleket eltakarták egy végig futó led-panellel, ami olyan, mint az amerikai stadionokban. Ez egyszerre hasznos és vibráló, lenyűgöző látvány és egyúttal kitűnő reklámfelület. Ráadásul nem kell cserélgetni minden egyes szezonális akció után, mint a molinokat vagy a belógatott dekorációt. Csak bekapcsolják az új programot, ezzel milliókat lehet megtakarítani az üzemeltetésnél. Ottjártamkor sokan bámulták ezt a végig futó, villódzó és szöveget futtató led panelt. Az egyik fiatal azt mondta a haverjának. „Te, ez pont olyan, mint a Time Square-en”.
Igaz, volt honnét erősödni. 
