Fülig ért a szája a Sky News hírtelevízió műsorvezetőjének, amikor a hét közepén bemondta: 14 évvel ezelőtt volt akkora árcsökkenés, mint most júliusban. Később külön riportban is foglalkoztak a témával, ami nem meglepő, hiszen egy állandóan használt kifejezéssel, a "housing crisis"-szal mennek ezek a tudósítások.
A piacot rendszeresen vizsgáló Nationwide Building Society szakmai szervezet szerint 3,8 százalékkal volt alacsonyabb az átlagár, mint 2022 hetedik havában. Örömnek azért nem nevezhetjük ezt a hírt, ugyanis olyan magasságból következett be a csökkenés, amit még kimondani is félnek sokan a szigetországban.
Az átlagos lakásár július végén 260 828 font (1 font=450 forint) volt, 0,2 százalékkal alacsonyabb, mint júniusban. Egyébként szépen apadt az elmúlt hónapokban, nagyjából annyival, mint a hatodik hónapban. A szervezet szerint a tavaly augusztusi csúcshoz képest most mintegy 4,5 százalékkal ment lejjebb az átlagár.
A csökkenés mögött a folyamatosan emelkedő hitelkamatok, az infláció és az általános megélhetési költségek növekedése áll, ezek összeadódnak, így a kereslet fogyókúrán van már egy ideje.
Természetesen London a legdrágább, még a külső kerületekben is magasabbak az árak, mint sok iparvárosban. A lakosságszámot tekintve második Birminghamben fele akkora az átlagár, Manchesterben a fővároshoz képest 50-65 százalékkal kell kevesebbet fizetni, ha valaki vásárolni szeretne, mondjuk egy központban lévő, közepes méretű (2 hálós) otthont. A nagyobb városok külső kerületeit összehasonlítva is azt mondhatjuk, hogy nagyon nagy a különbség a főváros javára – derül ki a numbeo.com-ot böngészve.
Az elmúlt fél-egy évben Nagy-Britanniában is erős fék volt a lakásberuházásokon a magas infláció, a hiperdrága energia és a szintén egyre többe kerülő alapanyag miatt. Egyre kevesebb építési engedélyt adnak be, de ez nem meglepő. Júniusban 86 ezer lakóingatlant adtak át, ez 15 százalékkal kevesebb mint tavaly ilyenkor és ami még nagyobb baj, hogy 10 százalékkal a járvány előtti évi adathoz képest is kevesebb. Talán a legnagyobb gond, hogy a Bank of England még mindig nem ért a kamatemelési ciklus végére és egyelőre nem valószínű, hogy ősz előtt eléri a csúcsot, majd onnan elkezdi kissé faragni a kamat mértékét.
Nézzük az albérleteket! Mégiscsak ezzel találkozik a legtöbb lakos és bevándorló vagy hosszabb távon – még ha ideiglenesen is – munkát vállaló külföldi állampolgár.
Kezdjük Londonnal, bár aki teheti, kerüli, de azért mégiscsak ez a főváros. Ha megelégszünk egyetlen kis hálószobával és feltétlenül a központi kerületek valamelyikében nézelődünk, akkor a havi 1500-3000 fontos sávban tudunk bérelni, az átlagár a numbeo.com szerint kicsit több, mint kétezer font. A metróvonalak külső végeihez közel ugyanezt megúszhatjuk 1400-1500 fontból.
Elképzelhető, hogy a sok éve a szigetországban élő honfitársaink egy része, főleg az 1-2 gyermeket nevelők már nagyobb, mondjuk 2 hálós lakásra vágynak Londonban. A kerületek közül egy ilyen otthon esetében Suttonban jellemzően csak 1200, Croydonban 1250, Bramleyben 1350 font áll a számlán, de például tudjuk, hogy elég sok magyar választotta Islingtont, ott már 1900 fontot kérnek a bérbeadók. Sutton jelenleg a legolcsóbb.
Kensingtont vagy Chelsea-t felejtsük el, ott 2800-3000 font a tarifa egy kéthálós, általában kocsibeállóval ellátott lakásnál. Ehhez képest még a divatos Camden is olcsóbb a maga 2150 fontjával.
Ha munkájuk miatt megtehetik, akkor a bérből és fizetésből élők jobban járnak, ha a Londontól délre vagy nyugatra található városokba, netán Skóciába költöznek. Southamptonban például 1000 font alatt is elég jó a kínálat 50-60 négyzetméteres lakásokból, Cardiffban 1100 font körül van az átlag és az egyébként egyre népszerűbb Glasgowban sem kell durván nagy albérleti költségre számítani, ott is ki lehet jönni 1000-1100 fontból, ha nem éppen stúdiólakást akarunk kivenni, de nem is nagy társasházi lakást 3 hálóval, netán családi házat.
A Londonon kívüli nagyobb városokban a stúdiólakások 600-900 font között vannak attól függően, hogy a település belső, üzleti vagy kereskedelmi negyedében vannak, vagy valahol távolabb a központtól. A választásnál persze fontos szempont, hogy ha nagyon kinn van a bérlemény, akkor milyen távol van tőle a legközelebbi busz vagy nagyváros esetén elővárosi vonatállomás.
A Privátbankár Európai Lakásmonitor összes cikkét itt olvashatja.
A Lukoil, a második legnagyobb orosz olaj- és gázkitermelő cég adózott eredménye 352,479 milliárd rubel volt az idei első kilenc hónapban. 
