Cikkünk eredetileg laptársunknál, az Mfor.hu-n jelent meg.
A tömeges lakásépítés ugyan csak a tavasz vége felé, inkább nyáron indul be Magyarországon, de a felújítások már javában tartanak. A kormány különféle keresletösztönző kedvezményekkel támogatta meg az utóbbit is, vélhetően több mint százezer háztartás él majd az ingyen milliók adta lehetőséggel. A GKI pár napja 120-150 ezerre tette azon háztartások számát, amelyek igénybe veszik idén ezt a támogatást, további 40-50 ezer olyan háztartás is lehet, melyik enélkül is belevág a felújításba.
Számolniuk kell azonban azzal, hogy a plusz forrásokból növekvő arányban kell félretenni amiatt, hogy szinte folyamatosan drágulnak az építőpari alap-és segédanyagok. Ez nagyrészt az érintett gyártókon és kereskedőkön kívüli okok miatt történik. Szakadatlanul romlik a forint euróhoz mért árfolyama és növekszik a munkaerő költség is. Utóbbi főleg amiatt, mert hiány van a jó szakemberből a nagyon megugrott kereslethez képest.
Az egyik ilyen fontos árucsoport a festékeké és segédanyagoké. Idén már 4-7 százalékos drágulás volt itt és a szektor cégei szerint nem állítható meg ez a folyamat, legfeljebb fékezhető. Söptei Csaba, a Magyar Festékgyártók Országos Szövetsége (MAFEOSZ) társelnöke a hét elején azt mondta lapunknak, hogy az alapanyagárak emelkedése az európai festékipart, és ezen belül a magyart is erős nyomás alá helyezi. Hosszan sorolta, hogy mi áll az áremelkedés mögött. Köztük van az olajárak gyors szárnyalása, a járvány miatt megnövekedett gyártási költségek, a rossz időjárási viszonyok miatti nyersanyaghiány, a Brexit, a covid-járványhelyzet, továbbá számos európai alapanyaggyártó üzem bezárása.
Információi szerint tavaly január óta például az epoxigyanták ára 60 százalékkal emelkedett. Hasonló a helyzet az oldószerekkel, ahol az aceton 123 százalékkal, míg a butil-acetát ára 91 százalékkal ment fel. A petrolkémiai nyersanyagokkal párhuzamosan a pigmentek ára is meredeken felfelé tart. A vezető kitért arra is, hogy az elmúlt években az alap- és csomagolóanyag-gyártás nagy része Európán kívüli helyekre (Kína, India) került a gyártás optimalizálása, a költségek csökkentése miatt. Ugyanakkor például a kínai gazdaság a járvány után korábban indult be ismét, mint az európai termelés, ráadásul a kínaiak a nagyon magas saját keresletüket elégítik ki először, ez is kihat az ellátási lánc folytonosságára.
Utalt még arra is, hogy az európai gyártásnak sokszor akadályt jelentenek a szigorú környezetvédelmi előírások, amelyeket más földrészeken még nem vezettek be.
„Van azért jó hír is, a válság megmutatja a hazai és európai beszerzés előnyeit, a rövid beszerzési utakban rejlő biztonságot, a sok beszerzési forrás előnyét.” - mondta.
Söptei Csaba az egyik legfontosabb külső gyártó, a német BASF cégnél március 3-án bekövetkezett tűzesetét is megemlítette, amikor az európai háttéripari gondokról szólt. Ugyanígy nyilatkozott a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ) is a minap. A szervezet egyenesen a magyar külgazdasági és külügyminisztérium segítségét kérte, hogy sikerüljön új vegyipari beszállítókat találni az építőkémia termékek magyarországi gyártóinak a kiesett kapacitások gyors pótlására. Az ellátási problémák a hőszigetelési munkálatokat érinthetik leginkább, ezeknek az elhúzódása visszafogja az újlakás-építési és felújítási piacot, közvetve a kereskedelmi és sport célú ingatlanok kivitelezését is.
Egyes építőkémiai termékek, de főként a homlokzati hőszigeteléshez szükséges ragasztók és tapaszok, színezővakolatok kötő- és segédanyagait nagy vegyipari- és petrolkémiai konszernektől szerzik be az építőanyag gyártó vállalatok. A piacon azonban az említett külső okok miatt hiány keletkezett.
A MÉASZ e héten azt közölte, hogy az égetett kerámia tégla és cserép termékeknél, betontégla- és cserép termékeknél, a fehér falazati anyagoknál, az építőkémia és szálas hőszigetelő termékeknél a bérkorrekciók és fuvarozási, karbantartási költségnövekedés miatt jellemzően infláció feletti egyszámjegyű árkorrekciókra került sor. Éves viszonylatban jelentős tényezővé vált az árfolyamhatás is a karbantartási szolgáltatásoknál és egyes nyersanyagoknál. Azon termékcsoportoknál, amelyeknél a termékjelleg miatt nemzetközi piacokon jegyzett nyersanyagok is szükségesek, azok erőteljes áremelkedése - jelentős részben a Covid-19 járványt követő kínai gazdaság újraindulása miatt - a termékláncon végiggyűrűzve megjelentek a műanyagtermékeket, vegyipari nyersanyagokat és acéltermékeket felhasználó gyártók költségeiben és értékesítési áraiban - szemben a tavalyi csökkenő ártrendekkel.
A tűzeset után a nyersanyagokat feldolgozó partnerek vis maiorra hivatkozva sorra mondták vissza az építőanyag gyártók megrendeléseinek nagy részét Európa-szerte. Ezért a magyarországi építőkémia terméket gyártók a megrendelt segédanyagok töredékét fogják megkapni, esetenként akár kétszeres áron. Ráadásul várható, hogy a nyersanyag-beszállítók teljesítési kvótákat vezetnek be. Itthon azonban nincs ilyen a gond két másik fontos anyagnál, a tégla vagy a betongyártásnál, ezt ki is használják az érintettek, egyesek exportot is terveznek.
Az építőipari segédanyagok gyártásában és kereskedelmében meghatározó szereplőnek számító, olasz hátterű MAPEI Kft. idénre legalább 5 százalékos termékár növekedést tervez. Indokként az alapanyagárak emelkedése mellett a szállítási költségek növekedését jelölte meg. A MAPEI-nél kevesebb tartalékkal rendelkező cégek vélhetően erőteljesebb áremeléssel tudják ellensúlyozni a plusz terheket, erről azonban várhatóan csak később lesznek nyilvános adatok.
Tavaly novemberben a hazai építőanyag-kereskedelem egyik vezető cége, az újHáz Centrum a téli hónapok végére tette a kereslet felpörgését és lapunk érdeklődésére 5-10 százalékos áremelkedést vetített előre 2021-re. A jelek szerint ez a jóslata biztos bejön. Ugyancsak áremelkedésre számít a Masterplast is, megtoldva azzal, hogy nincs elég acél és műanyag a piacon. A járvány miatt visszaesett ipari termelés következtében világszerte álltak le a kohók, újraindításuk akár fél évig is eltarthat. Ez a cég is hivatkozott a kínai gazdaság megugró keresletére, ami abban ölt testet, hogy a hatalmas ország már elnyeli az általa megtermelt acélt és nem exportál, mint korábban.
Sokat kell várni a szakikra
A MAPEI tavaly február és július után idén februárban is felmérte, mennyit kell várni átlagosan egy-egy építőipari kivitelkezésben foglalkoztatott szakemberre. A felmérésben résztvevő 4450 ember válaszából kiderült, hogy az összes szakcsoportot figyelembe véve átlagosan 133 napot kellett várni egy építőipari szakember megkeresése után a munka megkezdésére. A hiány a koronavírus-járvány kitörése előtti szintre emelkedett. Hajdú-Biharban volt a legrosszabb a helyzet (1560 nap), Komárom-Esztergomban kellett a legkevesebb (110) napot várni. A gépész vezeti a csoportokat (157 nap), megelőzve a villanyszerelőt (147 nap), de például ácsra már átlagosan 94 után is lehetett találni.
Nem elég, hogy romlik a forint, akadozik a külföldről jövő alapanyag ellátás, a háztartásoknak és a kivitelező cégek vezetőinek is emelkedő munkadíjakkal kell számolni. A szakemberhiány csak az egyik ok, a másik az, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan „hivatalból” nőttek a rezsióradíjak is. A minimális építőipari rezsióradíj – jóval a hivatalos infláció fölött – mintegy 8,8 százalékkal, 4530 forintra emelkedhet idén az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) számításai szerint.
A rezsióradíj kiszámításánál a szakszövetség több mint 20 tételt, köztük a garantált bérminimumot, a pótlékokat (túlórapótlék, műszakpótlék), a szociális hozzájárulási adót, a csoportos személyszállítás, valamint az ügyviteli, munkahelyi irányítás költségeit vette figyelembe. A kalkuláció alapját az Innovációs és Technológiai Minisztérium által 2020-ra meghatározott, 4165 forintos minimális építőipari rezsióradíj adta.
A tételek közül tavalyhoz képest 4 százalékkal nőtt a garantált bérminimum, valamint a tagszervezetek jelzései alapján jelentősen emelkedtek a csoportos személyszállítás költségei: ennek az értéke egy munkaórára vetítve 266 forint volt tavaly, idén már elérte 298 forintot. Az ügyvitel, munkahelyi irányítás ráfordítása a tavalyi 916 forintról idén 998 forintra emelkedett. A sok megbízást elvállaló, bejáratott építőipari vállalkozások minden erővel igyekeznek megtartani a szakképzett munkaerőt, ezért például a Balatonnál – az utaztatás elkerülése érdekében – nagyobb családi házakat bérelnek, ahol akár hónapokig is elszállásolhatók a dolgozók. Ez viszont megjelenik az adott cég költségei között.
A csoportos személyszállítás költségeinek növekedése azzal magyarázható, hogy az építőipari vállalkozások mobilitása miatt székhelyüktől jóval távolabb is vállalnak munkát. Az ügyviteli, munkahelyi irányítás költségei pedig azért emelkednek, mert az utóbbi években megnőtt a szakképzetlen munkaerő aránya, ami indokolttá teszi a mérnöki helyi munkavezetés fokozását.
Az ÉVOSZ honlapján olvasható tájékoztatás szerint az építőipari rezsióradíj a vállalkozó kivitelező vagy az alvállalkozó kivitelező szakági építési-szerelési termelő tevékenységének elvégzéséhez szükséges, egy aktív munkaórára vetített összes költsége. Az építőipari rezsióradíj tartalmazza a személyi jellegű költségeket, az ellátási költségeket, a fizikai dolgozók rezsi jellegű költségeit, az irányítási és az ügyviteli költségeket.
A Mol a 4000, a Telekom 2000 forinthoz közelít. 
